Eszkimootól jött a labda, hogy állítsak össze egy hetes listát magamról olyan információkkal, amiket még nem osztottam meg a blogomon. Nem volt könnyű, de azért csak összejött.
1. A gyűjtőszenvedély gyerekkorom óta megvan bennem, csak mindig új utakat keres: gyűjtöttem már rágópapírt, bélyegeket, képeslapokat, ásványokat, most éppen a szakácskönyveknél, receptújságoknál és a kekszkiszúróknál tartok.
2. Nagyon sokat olvasok, főleg szépirodalmat és pszichológiai témájú könyveket. Kedvenceim: Kosztolányi és Márai (még gimnáziumi szerelem), Szabó Magda, Nick Hornby (a Fociláz óta). Legújabb kedvenc: Tóth Krisztina Vonalkódja.
3. Vágyom egy kerekes- öregnénis bevásárló kocsira.:-) Ha lenne az Ikeában narancssárga színű, habozás nélkül megvenném.
4. Furcsa ellentmondásban vagyok: imádom a (távol)- keleti konyhákat, utazni is szeretek, de Európán túlra nem vágyom és nem nagyon merészkedem. Lett volna lehetőségem Kínába utazni és nem éltem vele, többek között, mert félek a 12 órás repülőúttól. De Európát bármikor boldogan beutaznám.
5. Ha vendégeket várok, pánikolós vagyok. Nem tudok és nem szeretek egyszerre több dologra koncentrálni, ezért a takarítás-főzés-terítés szorításában iszonyú feszült leszek. Legutóbb viszont felfedeztem az ellenszérumot: egy pohár gin-tonic és kisimulnak a ráncok a homlokomon.:)
6. Imádok filmet nézni, a kedvenceket újranézni. A Sekély sírhant, a Nő kétszer, az Igazából szerelem meg a Francia csók például örök toplistások. Másik szenvedély: a David Suchet-féle Poirot-filmek.
7. Ha nem dicsérik a főztömet, vagy ami a legrosszabb, szó nélkül hagyják, az elég rosszul esik. Szerencsére a férjem nem fukarkodik a bókokkal, így általában helyreáll a lelki békém.:)
A kép a hét szabad művészetről innen származik.
A labdát pedig továbbdobom Doctor Peppernek, Ízbolygónak, Kismacsnak, Mammának, Marmalade-nak, Okostojásnak és Zsófinak.
Húgomat vártuk délutánra, ezért kellett valami gyors és finom sütirecept, amihez még a robotgépet sem kell elővennem. Ha süti, akkor legyen keksz, a csokis-fahéjas ízesítésből például nagy baj nem lehet. És tényleg, nagyon finom lett, legközelebb duplaadag készül, az biztos.
Hozzávalók kb. 20 darabhoz:
20 dkg liszt átszitálva
7,5 dkg barna cukor
1/4 tk. só
1/4 tk. őrölt fahéj
8 dkg csoki (pl. étcsoki és fehér csoki vegyesen apróra vágva)
1 tojás
10 dkg vaj
A hozzávalókat egy nagy tálban kézzel tésztává gyúrom. A sütőt közben előmelegítem 180 fokra, egy tepsit kibélelek sütőpapírral. A tésztából diónyi darabokat veszek, golyóvá formázom, majd a tepsire téve egy villával kicsit kilapítom őket. Végül hagyományos üzemmódban kb. 15 perc alatt készre sütöm a kekszeket (akkor jó, ha az alja már szép barna, de a teteje még világos, így nem lesz a végén betonkemény).
Forrás: 1 tészta – 50 keksz
Megosztás
Ezt a toszkán tésztaételt próbáltam ki először a Tésztalexikonomból. Nem sok információt találtam róla, azt sikerült megtudnom, hogy a neve annyit jelent ’szalma és széna’, ami a kétféle (sárga és zöld) tagliatelle megjelenésére utal. Az empíria meg azt mutatja, hogy nemcsak látványos, de finom is, egy újabb szép példája a diszkréten tejszínes olasz tésztaiskolának.
Hozzávalók:
10 dkg sovány nyers sonka vagy angolszalonna
30 dkg friss gomba (esetemben laska)
1/2 citrom leve
kis csokor petrezselyem
kis csokor bazsalikom
2 dl tejszín
1 gerezd fokhagyma
1,5 ek. vaj
só
frissen őrölt bors
5 dkg frissen reszelt parmezán
25 dkg sárga tagliatelle
25 dkg zöld (spenótos) tagliatelle
Előkészület: Vágjuk csíkokra a sonkát, tisztítsuk meg a gombát és vágjuk vékony szeletekre, locsoljuk meg citromlével. Aprítsuk fel a petrezselymet meg a bazsalikomot.
Olvasszunk fel fél ek. vajat egy serpenyőben, dobjuk rá a felaprított fokhagymát, öntsük bele a tejszínt. Forraljuk fel, nagy lángon főzzük krémesre, közben sózzuk, borsozzuk.
Lobogó, sós vízben főzzük al dentére a tésztákat.
1 ek. vajon egy külön serpenyőben süssük meg a gombát (kisebb adagokban, hogy ne párolódjon, hanem süljön). Adjuk hozzá a petrezselymet és a sonkacsíkokat. Takaréklángon pirítsuk 5 percig, sózzuk, borsozzuk.
A leszűrt tésztát forgassuk össze egy nagy tálban a mártással, szórjuk a tetejére a sonkás gombát és hintsük meg bazsalikomlevéllel. Tálaláskor szórjunk rá reszelt parmezánt.
Megosztás
Egy hagyományos, magyaros recept következik, annak bizonyítására, hogy az egyszerű, hétköznapi ételek is eshetnek olyan jól, mint a különlegességek. Ezt néha nem árt tudatosítani magamban, mert hajlamos vagyok mindig valami újdonságon törni a fejem, háttérbe szorítva ezzel a régi, jól ismert recepteket. Ezt a levest mindenképpen megjegyzem, annyira ízlett, hogy az sem zavart, hogy több napig kellett ennem belőle.

Hozzávalók:
25 dkg sertéscomb
kevés olaj
1 vöröshagyma
1 gerezd fokhagyma
1 zöldpaprika
só
1/2 tk. pirospaprika
1 kisebb paradicsom
2 sárgarépa
1-2 fehérrépa
1 kis csokor petrezselyemzöld
Tálaláshoz: tejföl és egy kevés citromlé
A húst megmostam, falatnyi kockákra vágtam. A hagymákat felaprítottam, a paprikát is pici darabokra vágtam. A paradicsomot felnegyedeltem, a répákat meghámoztam, felkarikáztam.
Néhány evőkanál olajon pirítani kezdtem a vöröshagymát. Kis idő múlva hozzáadtam a zöldpaprikát is, majd a fokhagymát és gyakran kevergetve közepes lángon üvegesre pirítottam őket. Utána megszórtam pirospaprikával, majd hozzáadtam a húskockákat. Kicsit megpirítottam, hogy kifehéredjenek, utána pedig felöntöttem kb. 2 l vízzel. Jól megsóztam és a paradicsomot, a petrezselymet meg a répákat is beledobtam. Kis lángon addig főztem, míg a hús is és a zöldség is kellően meg nem puhult. Közben kóstolgattam, sóztam.
Tejföllel és citromlével ízesítve tálaltam.
Megosztás
Vettem a piacon néhány padlizsánt, hogy végre én is készítsek házi padlizsánkrémet. A sokféle receptváltozat közül ezúttal a görög melitzanosalata-ra esett a választásom, így lett joghurtos a krém és nem majonézes, erdélyi módra. A joghurt lecsöpögtetésével nem bajlódtam, csak leöntöttem a kicsapódott savót a tetejéről és a többi ment a mixerbe. Az Artesanoban kóstolt szardellás padlizsánkrém hatására kísérletképpen a fele adagba egy szardellát is beleturmixoltam, de nem sok különbséget éreztem. Lehet, hogy bátrabban kellett volna adagolni, de féltem, hogy nagyon sós vagy halízű lesz. A reprodukció így nem sikerült, de így is nagy elégedettséggel ettük.
Hozzávalók:
4 kicsi padlizsán
2 gerezd fokhagyma
kb. 1 dl natúr joghurt
só
frissen őrölt bors
kis csokor petrezselyemzöld
1 ek. citromlé
1 ek. olívaolaj
A padlizsánokat megmostam, villával több helyen megszurkáltam és a sütőben addig grilleztem, míg puhák és kívül feketés foltosak nem lettek (kb. 1 óra). Egy kis időre nejlonzacskóba dugtam őket, majd félbevágtam mindet és kikapartam a húsukat. A botmixerem keverőpoharába tettem a zöldséghúst, hozzáadtam a többi hozzávalót és az egészet krémesre turmixoltam. Pirítósra kenve ettük. Vigyázat, randi előtt nem javasolt!
A recept forrása a Kossuth Kiadó Mediterrán konyha című könyve.
Megosztás
Újabb tapas-szal kísérleteztem, ezúttal húsétellel: a wikipédián talált leírás szerint készítettem ezt a gyors, üdítő csirkeételt. Egy bajom volt vele, hogy tömény hús az egész, önmagában nekem kicsit sok, de tapastársakkal felvonultatva nálam is nyerő lehet. Szerintem érdemes a húst a lehető legvékonyabb csíkokra metélni, hogy decens falatokat kapjunk.
Hozzávalók 4-6 személyre:
2 csirkemellfilé
néhány ek. olívaolaj a sütéshez
1 vöröshagyma
5 gerezd fokhagyma (ízléstől függően lehet több is)
2 citrom
kis csokor petrezselyemzöld
frissen őrölt bors
só
A filéket megmossuk, letörölgetjük, vékony, falatnyi csíkokra vágjuk. A hagymákat finomra aprítjuk. Az egyik citrom héját lereszeljük, mindkettő levét kifacsarjuk. A petrezselymet finomra aprítjuk.
Egy serpenyőben néhány ek. olívaolajat felhevítünk, a vöröshagymát üvegesre pároljuk, majd a fokhagymát is hozzáadjuk, utána pedig a hús következik. Közepes lángon kb. 10 perc alatt megsütjük, közben folyamatosan kevergetjük, hogy ne égjenek meg a hagymák. Alaposan megsózzuk, hozzáadjuk a citrom héját és a levét, felforraljuk, borssal és petrezselyemmel ízesítjük és kis tálkákba szedve kínáljuk.
További tapasok itt találhatók.
Megosztás
Kicsit eltűntem, mert újra dolgozó nő lettem és tele van a fejem a mindennapokkal. Ezzel együtt a munkába állás jó ötlet volt, élvezem az újfajta kihívást és úgy tűnik, Panni is bírja a bölcsit. Főzni viszont egyelőre ritkábban tudok, még bele kell rázódnom a sokfrontos harcba.:) Ez az egyszerű recept is hetekkel ezelőtt készült, és amilyen egyszerű, olyan finom. A hűtőben talált maradékokból dobtam össze, és kivételesen sikerült ellenállnom a tejszín csábításának, így állagra igazi olaszos lett, nem stahlos tejszínben tobzódó. Igazat kell adnom Mammának, ennek a módszernek is van létjogosultsága, bár továbbra is azt mondom, a tejszín sem megvetendő.:)
Hozzávalók:
25 dkg spagetti
kb. 10 dkg dió
2 gerezd fokhagyma
kevés olívaolaj
3 ek. mascarpone
só
frissen őrölt bors
petrezselyemzöld a tetejére
A tésztát al dentére főzöm bő lobogó, sós vízben. Közben elkészítem a mártást: a diót ledarálom és a felaprított fokhagymával együtt kevés olívaolajon kevergetve megpirítom. Mikor már illatozik, hozzákeverem a mascarponét, sózom, borsozom és a leszűrt tésztával összeforgatom. A tetejét apróra vágott petrezselyemzölddel szórom meg és tálalom.
Megosztás
Bevált receptek. Meg egyebek, ahogy anyósom mondaná.




Adatvédelem | Szerzői jogok és felhasználási feltételek |
Médiaajánlat
© kicsi Vú & Patrik 2007-2010