Egy-két hónappal ezelőtt elcsábultam a piacon és vettem szép borjúlábszárat. Akkor még azt gondoltam, gulyásleves lesz belőle (még életemben nem csináltam), aztán persze megint rabul ejtett egy új és izgalmasabb recept. A Für Sie magazin mediterrán konyháról szóló különszámában találtam ugyanis egy stifado receptet, amihez a borjúm alkalmasnak tűnt. Kicsit utánaolvasva láttam, hogy nagyon nem távolodtam el eredeti célomtól, ugyanis a stifadot a görögök pörköltjének vagy gulyásának is nevezik. A lelke a sok hagyma (a legtöbb receptben 1 kg húshoz 1 kg hagymát adnak), ami lehet gyöngyhagyma, salotta vagy kicsi vöröshagyma is. A neten talált receptek nem ilyen fűszeresek, mint ez, így maradtam az izgalmasnak ígérkező fűszerorgiánál. Az adagot persze csökkentenem kellett, csak fél kiló húsból készítettem, a fűszerek viszont az eredeti mennyiségben mentek bele. A megváltoztatott mennyiségeknél zárójelben közlöm az eredetit.
Mikor daraboltam a húst, kicsit félni kezdtem, hogy nagyon rágós lesz, mert annyira inasnak tűnt. Aztán nagyon pozitívan csalódtam (látszik, hogy a vöröshús téma nem az én asztalom), mert isteni omlós, puha lett. Nem egy hétköznapra való gyors vacsora a főzési idő miatt, de hétvégére ideális, míg fő, lehet közben mással foglalkozni.
Az eredmény pedig: sötétbarna, gazdag szószban fürdő omlós húskockák és hagymadarabok.
Megjegyzés: A szegfűszeg illata-íze domináns, így aki nem szereti, csökkentse a mennyiséget vagy hagyja ki.
Hozzávalók 2-3 személyre:
50 dkg borjúlábszár (eredetileg 1,5 kg marhahús)
3 ek. olívaolaj (eredetileg 6 ek.)
só
frissen őrölt bors
2 gerezd fokhagyma
1 babérlevél
1/2 tk. őrölt szerecsendió
1/2 tk. őrölt szegfűszeg
1/2 tk. őrölt római kömény
2 ek. paradicsompüré
1 rúd fahéj
2 ek. vörösborecet (eredetileg 3 ek.)
3 dl víz (eredetileg 5 dl)
25 dkg passzírozott paradicsom (dobozos)
1 dl vörösbor
25 dkg kicsi vöröshagyma (eredetileg 1 kg)
A húst megmostam, szárazra töröltem, a hártyás, inas részeket levágtam róla. Utána kb. 2 cm-es kockákra vágtam. Egy nagy fazékban felhevítettem 3 ek. olívaolajat, rádobtam a húst (ha nem férnek el egy rétegben, akkor több menetben). Kevergetve őket néhány perc alatt minden oldalról megpirítottam a húskockákat. Kiszedtem, jól megsóztam, megborsoztam, félreraktam.
Az olajba beledobtam az apróra vágott fokhagymát, a babérlevelet, a szegfűszeget, a római köményt és az őrölt szerecsendiót. Kis lángon, kevergetve hevítettem őket, míg illatozni nem kezdtek. Utána ment rájuk a hús, a paradicsompüré és a fahéjrúd. Elkevertem, majd a borecetet hozzáadva pár percig pirítottam. Utána hozzáadtam kb. 3 dl vizet, a passzírozott paradicsomot és a vörösbort. Az így kapott ragut fedő alatt, kis lángon 1 órán át főztem.
Közben a vöröshagymákat megmostam és héjastul leforráztam őket forrásban levő vízzel és kb. 1 percig állni hagytam. Utána hideg vízzel leöblítettem és csak utána hámoztam meg. A hagymafejeket negyedeltem és a húshoz adtam. Kb. 45 percet főttek még együtt, akkor még fűszereztem kicsit és elzártam a lángot (legközelebb már kb. 45 perc után beletenném a hagymát, a borjúnak ugyanis a kétszer 45 perc is elég).
Főtt tésztával ettük.
Megosztás

Szívesen!:) Akkor ezek szerint nem áll távol az eredetitől ez a recept. Ennek örülök!:)
Az évente megrendezésre kerülő szolnoki gulyásfesztiválon is vanank akik arra esküsznek, hogy ahány kg hús kerül bele, annyi kg hagyma kell hozzá. Mondjuk feleannyi hagyma is elég szerintem ;)
A pörköltnek szánt húsnál persze, hogy jók a hártyák (az inak csak részben). Mindenképp érdemes vagy rajtahagyni és csak a tányéron levágni, vagy levágva a hús mellé beledobni. A hártyákból/inakból kiolvadó zselatin segíti a húst omlóssá tenni, valamint a pörköltlevet is szépen besűríti. Az ökörpofának/malacpofának is épp ez a titka, hisz a húsban rejlő kötőhártyák lassú, türelmes "felolvasztásától" válik a hús oly istenien omlóssá, hogy még kés se kell hozzá ;)
Ó, ez Ciprust juttatja eszembe:-)) Stifado és kleftiko voltak a kedvenceink, ciprusi vörösborral, de még sosem főztem itthon:-))) A recept alapján nagyon autentikusnak tűnik:-)))
Beatbull, köszi az infókat, igyekszem rágyúrni a vöröshúsokra!:)
Mamma, látom sikerült többekben kellemes emlékeket felidéznem - ennek örülök!:)
hat a leiras alapjan ez eleg autentikuskozeli recept, ne aggodj,
a voroshagymakat miert kezelted ilyen korulmenyesen?
Tartottam magam a leíráshoz, bár nem tudtam, mire megy ki a játék, de azt gondoltam, biztos így az autentikus.:) Akkor szerinted elhagyható a sok hókuszpókusz?
Én úgy szoktam készíteni, hogy csinálok 1 marhapörköltet és rakok bele 2 doboz stifado konzervet, ami a hagymát és a fűszeres paradicsomlevet tartalmazza. ezután már csak sót, borsot, fahéjat, mavrodafhnét és fahéjat teszek bele és addig főzöm amíg a hús meg nem puhul
Szia Zoli! Praktikus eljárás, de hol veszel hozzá konzervet? A mavrodaphnét meggugliztam.:)
A szövegben nem lehet HTML-t használni, a linkeket pedig automatikusan aláhúzzuk. Az email cím megadása kötelező, de az oldalon nem jelenik meg.
Figyelem! Keine Panik! No para! Ha elszállt a kommented a rossz kód miatt, a moderálandók közé kerül, onnan pedig kibányásszuk!
Ha van freeblogos felhasználóneved, itt bejelentkezhetsz.Bevált receptek. Meg egyebek, ahogy anyósom mondaná.




Adatvédelem | Szerzői jogok és felhasználási feltételek |
Médiaajánlat
© kicsi Vú & Patrik 2007-2010
Ezt a receptet most nagyon elmentettem :) idén nyáron Korfun ettem stifadot, és annyira fincsi fűszeres, h az ottani specialitások közül leginkább ez ízlett. Csak találgattunk, hogy milyen fűszer lehet benne, a szegfűszegre tippeltem, mert erősen karácsonyi beütése van, ha beleszippantasz. Köszönöm a receptet!