A hétvégén ünnepeltük az 5. házassági évfordulónkat, és mivel majdnem kerek számról van szó, meg már nagyon rég nem voltunk együtt étteremben, ezért úgy döntöttünk, megadjuk a módját. A kiszemelt objektum a már sokak által dicsért, mások által értetlenül fogadott Donatella’s Kitchen nevű olasz étterem volt a Király utcában.

Az enteriőr, amiről már több helyen olvastam (főleg a sokkoló agancsos csillárokról), nekem nagyon bejött, annak ellenére, hogy a sötét tónus uralkodik. Szerintem még az agancsok is szerethetők, és a sejtelmes lilás fényben úszó mosdó is megér egy látogatást.
Vasárnap 13 órára foglaltunk asztalt, a nem dohányzó részen rajtunk kívül 2-3 asztalnál volt csak vendég, ebben az időszakban úgy tűnik, nem  megy még annyira az üzlet, így felszolgálónk kizárólagos figyelmét élvezhettük. Nem is volt rá panaszunk, egy udvarias, figyelmes, közvetlen pincérfiút kaptunk, aki először pizzakenyérkét és balzsamecetes olívaolajat hozott. Ezt falatozva és Camparit iszogatva aztán sikerült választanunk az étlapról.

Donatella’s Kitchen: Vin Santoban érlelt libamájterrine házi kaláccsal és  bélszíncarpaccio rukolasalátával, parmezánnal

Az előételnek rendelt Vin Santoban érlelt libamájterrine házi kaláccsal jó választásnak bizonyult, a máj finom krémes, a desszertborral és a kalácssal desszertnek is beillene. A bélszíncarpaccio rukolasalátával, parmezánnal szintén nem okoz csalódást, bár a Gundelben kóstolt carpaccio kicsit ízletesebb volt.
Főételnek egy serpenyőben sült vörös márnát rendeltünk vargányagombával, petrezselyemolajjal, grillezett polentával. Nem szoktam halat enni, de a vörös márnát a vajhalhoz hasonlóan bátran ajánlom mindenkinek, mert nincs tolakodó halíze és kevés benne a szálka. A sült vargányával és a polentával harmonikus egészet alkotott. A polentára külön kíváncsi voltam, nem ettem még grillezve, kellemes volt, és sokkal apróbb szemű, mint a magyar kukoricadara.

Donatella’s Kitchen: serpenyőben sült vörös márna vargányagombával, petrezselyemolajjal, grillezett polentával

Az ebéd szenzációja mégsem a márna, hanem a sült bárányborda vargányaszósszal és fehérbabpürével. Már látványra is gyönyörű, ahogy a mediumra sütött bárányhúsból vágáskor kicsurog a hússzaft, ízre pedig az omlós bárány a vargányával maga a mennyország.

Donatella’s Kitchen: sült bárányborda vargányaszósszal és fehérbabpürével

A desszertet is bátran bevállaltuk: a mentás epersorbet és Donatella creme caramelle-je is
korrekt volt, a sorbet-nak csak az állaga meglepő, nem fagyiszerű, inkább folyékony jégkására emlékeztet.

Donatella’s Kitchen: mentás epersorbet és Donatella creme caramelle-je 

Egy melange és egy caffé latte macchiato abszolválása után euforikus hangulatban távoztunk, pedig csak 1-2 pohár rosé fogyott az egész ebéd alatt.
Noha kettőnknek 22 000 forint volt a számla, a bárány emlékét idézgetve elégedetten távoztunk és megfogadtuk, hogy mindenképpen visszatérünk.

Más bloggerek a Donatelláról:

Cézárimádó
Dolce vita
Forzadagro

Mennyei mignon
Szindbádék