A hétvégén ünnepeltük az 5. házassági évfordulónkat, és mivel majdnem kerek számról van szó, meg már nagyon rég nem voltunk együtt étteremben, ezért úgy döntöttünk, megadjuk a módját. A kiszemelt objektum a már sokak által dicsért, mások által értetlenül fogadott Donatella’s Kitchen nevű olasz étterem volt a Király utcában.
Az enteriőr, amiről már több helyen olvastam (főleg a sokkoló agancsos csillárokról), nekem nagyon bejött, annak ellenére, hogy a sötét tónus uralkodik. Szerintem még az agancsok is szerethetők, és a sejtelmes lilás fényben úszó mosdó is megér egy látogatást.
Vasárnap 13 órára foglaltunk asztalt, a nem dohányzó részen rajtunk kívül 2-3 asztalnál volt csak vendég, ebben az időszakban úgy tűnik, nem megy még annyira az üzlet, így felszolgálónk kizárólagos figyelmét élvezhettük. Nem is volt rá panaszunk, egy udvarias, figyelmes, közvetlen pincérfiút kaptunk, aki először pizzakenyérkét és balzsamecetes olívaolajat hozott. Ezt falatozva és Camparit iszogatva aztán sikerült választanunk az étlapról.
Az előételnek rendelt Vin Santoban érlelt libamájterrine házi kaláccsal jó választásnak bizonyult, a máj finom krémes, a desszertborral és a kalácssal desszertnek is beillene. A bélszíncarpaccio rukolasalátával, parmezánnal szintén nem okoz csalódást, bár a Gundelben kóstolt carpaccio kicsit ízletesebb volt.
Főételnek egy serpenyőben sült vörös márnát rendeltünk vargányagombával, petrezselyemolajjal, grillezett polentával. Nem szoktam halat enni, de a vörös márnát a vajhalhoz hasonlóan bátran ajánlom mindenkinek, mert nincs tolakodó halíze és kevés benne a szálka. A sült vargányával és a polentával harmonikus egészet alkotott. A polentára külön kíváncsi voltam, nem ettem még grillezve, kellemes volt, és sokkal apróbb szemű, mint a magyar kukoricadara.

Az ebéd szenzációja mégsem a márna, hanem a sült bárányborda vargányaszósszal és fehérbabpürével. Már látványra is gyönyörű, ahogy a mediumra sütött bárányhúsból vágáskor kicsurog a hússzaft, ízre pedig az omlós bárány a vargányával maga a mennyország.

A desszertet is bátran bevállaltuk: a mentás epersorbet és Donatella creme caramelle-je is
korrekt volt, a sorbet-nak csak az állaga meglepő, nem fagyiszerű, inkább folyékony jégkására emlékeztet.
Egy melange és egy caffé latte macchiato abszolválása után euforikus hangulatban távoztunk, pedig csak 1-2 pohár rosé fogyott az egész ebéd alatt.
Noha kettőnknek 22 000 forint volt a számla, a bárány emlékét idézgetve elégedetten távoztunk és megfogadtuk, hogy mindenképpen visszatérünk.
Más bloggerek a Donatelláról:
Cézárimádó
Dolce vita
Forzadagro
Mennyei mignon
Szindbádék

Hát nem kevés, az biztos, de ez egyszeri alkalom volt. Ha legközelebb megyünk, már mértékletesebbek leszünk.:)
Ja, és köszi a gartulációt!:))
Boldog évfordulót! :-)))
Még száz boldog évet kívánok!
Még sok-sok boldog, együtt töltött évet kívánok Nektek!
Csupa jót, boldogságot és még sok-sok ilyen évfordulót kívánok Nektek!
A menü nagyon jól hangzik, ezért a (feltételezhető) minőségért és színvonalért ez korrekt ár. Európa többi részén ez jóval magasabb lenne:-)) Bort nem ittatok?
Nem ismerem ezt az éttermet!!:-)) Jellemző, mostanában otthon nagyrészt ázsiaiba járunk:-)))
Örülök, hogy a polentával így kezdesz megbarátkozni!:-) A kuk.dara és a polenta között épp csak a szemnagyság a különbség:-)
(Hétvégén egy hasonló kaliberű vacsorán jóval kevesebb fogyasztás mellett többet fizettünk. Én többek közt kardhalcarpacciot ettem:-)))
Majd elfelejtettem: nagyon jók a képek!!:-)
Ezek szerint ablak mellett ültetek...
Gratulálok az évfordulóhoz! Szépek lettek a képek! Eddig nem volt szimpi ez az étterem, de most kedvet kaptam! A bárány megihletett :-D
örülök, hogy nektek is bejött, mi is nagyon jól éreztük magunkat. Vicces: nekünk is házassági évfordulónk volt itt, tényleg van valami visszatérő egyezés:-)))))
Köszönök minden jókívánságot, aranyosak vagytok!
Mamma, ittunk bort, de csak egyfélét, Günzer rosét. Tényleg ablak mellett ültünk egy védett sarokban és mázli volt, hogy felettünk fehér volt a plafon, így jól lehetett fotózni.
Mignon, ez már tényleg kísérteties.:-))
Gratu a házassági évfordulóhoz!
Nagyon kedvcsináló bejegyzés, s szépek a képek ;)
Utólag is gratulálok!
A terveink között szerepel ez a hely, jó, hogy ilyen részletesen és vonzóan bemutattad.
háát, én ezeket sosem értettem....
én 7végén voltam a velencei karneválon- 6e Ft volt a buszjegy oda-vissza, a komp meg oda-vissza 13 Euro. durván számolva is csak 10e FT.(éjszaka oda-vissza alvás a buszon)
1 nap megaélmény, sok sok lélekújító benyomással... ezzel szembeállítva az aránytalanul drága étterem.
megér 22ezret másfél óra habzsi????????
Eszti!
Valóban sok a 22 ezer, de mi sem megyünk minden hétvégén ide ebédelni. Úgy voltunk vele, ha már ezen alkalomból elmegyünk, akkor nem nézzük az árakat, hanem azt rendeljük, amit máskor biztos nem ennénk (épp az ára miatt). Nem "habzsi" volt, hanem a milliő, az ízek, a látvány lassú élvezete. Egyszeri élmény, ami épp ettől felejthetetlen. A bárányt azóta is sokszor emlegetjük.:)
A szövegben nem lehet HTML-t használni, a linkeket pedig automatikusan aláhúzzuk. Az email cím megadása kötelező, de az oldalon nem jelenik meg.
Figyelem! Keine Panik! No para! Ha elszállt a kommented a rossz kód miatt, a moderálandók közé kerül, onnan pedig kibányásszuk!
Ha van freeblogos felhasználóneved, itt bejelentkezhetsz.Bevált receptek. Meg egyebek, ahogy anyósom mondaná.




Adatvédelem | Szerzői jogok és felhasználási feltételek |
Médiaajánlat
© kicsi Vú & Patrik 2007-2010
Gratulálok! :D
Azért két főre az a 22ezer kicsit borsos, nem?