Nemrég apukám mesélte, hogy egy étteremben evett gazpachót, és bár nem volt rossz, kíváncsi lenne, milyen igazán jól elkészítve. Ezzel a fülembe is ültette a bogarat, szeretem az ilyen kihívásokat. Elkezdtem hát nézegetni a különböző receptváltozatokat, amikből van bőven persze. Végül a Kulinária – Európai konyhaművészet című kiadvány receptje mellett döntöttem. Az íze szerintem isteni, ránézésre viszont rögtön látszik, hogy elég sápadtka, azaz mehetett volna akár kétszer ennyi paradicsom is bele. Nekem nem volt hiányérzetem, de akit zavar a szín, duplázzon nyugodtan. Apukámnak is ízlett, konstatálta, hogy az éttermi konzerv paradicsomból volt. Az enyém egyébként masszívan fokhagymás lett, mert 3 kövér fokhagymagerezdet tettem bele, legközelebb mértéktartóbb leszek.

gazpacho

Hozzávalók 2 személyre:

4 szelet szikkadt fehér kenyér
3 kisebb gerezd fokhagyma

4 ek. olívaolaj
50 dkg paradicsom
2 zöld paprika
1 kígyóuborka
1 kisebb vöröshagyma
1 ek. vörösborecet
4 dl víz

A fokhagymákat megpucoltam, felaprítottam és a kőmozsaramban egy nagy csipet tengeri sóval összetörtem. Áttettem egy nagyobb tálba és rámorzsoltam két szelet kenyeret a héja nélkül. Meglocsoltam 4 ek. olívaolajjal és botmixerrel pürésítettem, majd kb. fél órán át állni hagytam.

Közben a zöldségeket készítettem elő: a paradicsomokat félbevágtam és kikapartam a magjukat (arra nem lesz szükség). Az egyik zöldpaprikát és az uborka egy harmadát felkockáztam és félretettem levesbetétnek. A másik paprikát és a maradék ubit pedig a kimagozott paradicsommal együtt turmixoltam a fokhagymás kenyérmasszát is hozzáadva. Az egészet átpasszíroztam egy nagy szűrőn, vörösborecettel ízesítettem és felöntöttem 4 dl vízzel, majd min. 1 órára betettem a hűtőbe.

Tálaláskor a leveses csészékbe a maradék kenyérből tépkedtem, megszórtam paprika- és uborkakockákkal és arra mertem a hideg levest. Isteni.