Borhajózni a Dunán csudajó!

Arról már írtam, hogyan ünnepeltük idén a házassági évfordulónkat, de a Donatella's Kitchenben tett látogatás előhívta a régi emlékeket is, nevezetesen a 2. évfordulót. Akkor még blog sehol nem volt, a gasztromániám is csak csírájában volt meg, mégis egymástól függetlenül nagyon találó ínyenc ajándékkal leptük meg a másikat. Én egy borkóstolásról szóló könyvet vettem Patriknak, míg ő a legnagyobb titokban megszervezett egy borvacsorás esti hajókázást a Dunán. Ez tudat alatt már a blog felé vezető első lépés lehetett, a fogásokat ugyanis végigfényképeztük.

A mi vacsoránk a soproni Lővér Pincészet boraira épült. Nagyon kellemes este volt, a Balfi Shiraz Cuvée-t azóta is emlegetjük, annyira ízlett. A fogások finomak voltak, bár némelyik kicsit langyosan került a tányérra, remélhetőleg ezt a hibát azóta kiküszöbölték. Az éjszakai kivilágított Budapest látványa lenyűgöző ebből a nézetből, arra viszont lélekben készülni kell, hogy a hajó mozgását meg kell szokni. Arra is számítsunk, hogy az est végén lehetőség van a kóstolt borok megvásárlására.

A Mahart borhajója minden évben június 5. és október 30. között közlekedik minden hét csütörtökén. A Vigadó térről indul 20 órakor és 22 órakor fut be a kikötőbe. Az aktuális borvacsorákról itt található több információ.

Borhajó - 2005. július 14. – a Lővér Pincészet borvacsorájának menüje
(zárójelben a kóstolt borok)

Citromosra pácolt fogascsíkok roppanós, friss salátalevelek között, mézes-bodzás zöldcitromos dresszinggel
(Soproni Királyleányka 2004)

Meleg jércepástétom rózsavirágraguval (gomba, kapribogyó, karotta, tejszínes kötés, rózsaszirmok) málnaecetes rosé-redukcióval
(Soproni Kékfrankos Rose 2004)

Francia borjúragu aszalt cseresznyével, meggyel és szilvával főzve, kuszkusszal körítve
(Soproni Kékfrankos – Balfi 2002)

Szarvassült hercegnőburgonyával és pikáns erdei gyümölcs mártással
(Balfi Shiraz Cuvée 2003)

Kajszibarackpuding vaníliaöntettel
Késői Zöldveltelini – Causbruch 2002)

2008. júl. 31. 23:30 | 2 komment | Megosztás
Kategóriák: Rizsa
Címkék: borhajó

Ez itt egy kreatív blog!:)

1. Kiteszem a logót a blogomra.
2. Belinkelem azt a személyt, akitől kaptam.
3. Megnevezek 5 blogot.
4. Belinkelem a kiválasztott blogokat.
5. Üzenetet hagyok a díjazott személyeknek.

Íme a listám:

Hedonism - aki sajnos mostanában megfoszt bennünket a posztjaitól, pedig ha őt olvasom, mindig főzni támad kedvem. Egyetlen mentsége, hogy azért vonult vissza, mert kreativitását épp más területen éli ki.

Ízbolygó- aki a kaméleon menüjével vett le teljesen a lábamról.

Lilahangya - többek között a kreatív fagyikölteményei miatt, mint például a legutóbbi csokis tejberizsfagyija.

Mamma - aki nem nyugszik addig, míg a legegyszerűbb receptbe is be nem csempészik egy kis grappát vagy sherryt, ha pedig valahol valami finomat eszik, biztos, hogy még azon a héten addig ügyeskedik, míg elő nem állítja ugyanúgy a saját konyhájában.

Tintaleves- aki olyan kreatív, hogy a nagy család mellett nemcsak főzni, de olvasni és írni is van ideje-energiája, nem is akármilyen színvonalon (megoszthatná a titkot), és eszébe jutnak olyan kihaltnak hitt gasztroműfajok, mint a villásreggeli.

2008. júl. 30. 13:10 | 9 komment | Megosztás
Kategóriák: Rizsa

Zöld minestrone

Imádom a zöld színt, a leveseket nem különben, így nem volt kérdés, hogy ezt a levest ki kell próbálnom. Nem főztem még autentikus paradicsomos minestronét, de ez alapján az egyszerűsített változat alapján azt mondom, hogy az is nagyon jó lehet. Remélem senki nem botránkozik meg a parmezán mellőzésén, de a füstölt gomolya sem megvetendő, higgyétek el.

 

Hozzávalók:

1 vöröshagyma
2 gerezd fokhagyma
2 ek. olívaolaj
1 tk. szárított zsályalevél (még jobb a friss)
30 dkg krumpli
2 l víz (vagy zöldségalaplé)
30 dkg zöldbab
1 közepes cukkini
só

Levesbetétnek:
száraztészta (pl. rizsszemtészta)
egy darabka parmezán vagy füstölt gomolya lereszelve

Előkészületek: A hagymákat megtisztítottam, apróra vágtam. A krumplit is megmostam, meghámoztam, falatnyi kockákra vágtam. A cukkinit meghámoztam, hosszában félbevágtam, majd felkarikáztam, a zöldbabot 2-3 cm-es darabokra szeleteltem.

Az olajon először üvegesre pirítottam a kétféle hagymát, majd megszórtam a zsályával, hozzáadtam a krumplikockákat, összeforgattam, majd felöntöttem 2 liter vízzel. Forrástól számítva kb. 10 percig főztem kis lángon, majd hozzáadtam a cukkinit és a babot is. Jól megsóztam és fedő alatt tovább főztem. Mikor már majdnem megpuhult minden zöldség, beleszórtam a rizstésztát és pár perc alatt puhára főztem.
Tálaláskor reszelt sajttal (parmezán hiányában füstölt gomolyával) szórtam meg a levest, ami igazán jót tett neki.

Forrás: Viva! 2008/7.

2008. júl. 27. 23:45 | 4 komment | Megosztás
Kategóriák: Leves
Címkék: burgonya, cukkini, fokhagyma, gomolya füstölt, parmezán, vöröshagyma, zöldbab, zsálya

Kakaós cukkinis sütemény

Jól jöhet ez a recept ezekre a nyavalyás napokra comfort foodként. Főleg azoknál lehet siker, akik szeretik az étcsokit (mint például én), ugyanis a kakaópornak és a viszonylag kevés cukornak köszönhetően egy nem túl édes, a kakaó eredeti ízét hangsúlyozó süti az eredmény, mely a cukkinirostoknak köszönhetően még 3 nap után is megőrzi puhaságát. A cukkininek más szerepe nincs is, nem kell tőle félni, nem érezni az ízét (ami valljuk be, nyersen amúgy sincs neki).
Lekvárral megkenve nagyon finom, de magában tej mellé eszegetve is korrekt, de vaníliafagyi, tejszínhab vagy gyümölcssaláta társaságában is el tudom képzelni.
A receptre egyébként itt bukkantam.

 

Hozzávalók:

3 tojás
12 dkg cukor
1 csomag vaníliás cukor
1,5 dl olaj
0,6 dl tej
0,6 dl natúr joghurt
fél csomag sütőpor
fél tk. szódabikarbóna
csipet só
22,5 dkg liszt
5 dkg cukrozatlan kakaópor
1 közepes cukkini megpucolva, kimagozva, lereszelve

A tojásokat a kétféle cukorral robotgéppel habosra kevertem. A lisztet, a kakaót, a sütőport és a szódabikarbónát meg a sót egy tálba szitáltam. Az olajat is hozzáadtam a tojásos keverékhez, majd a tejtermékeket és a lisztes keveréket felváltva adagoltam hozzá. A végén beleforgattam egy keverőlapáttal a reszelt cukkinit is.
Az így kapott tésztát egy kivajazott, kilisztezett szögletes sütiformába (12x25 cm) öntöttem és előmelegített sütőben légkeveréssel 160 fokon kb. 50 percig sütöttem (tűpróba).

2008. júl. 25. 8:50 | 15 komment | Megosztás
Kategóriák: Süti
Címkék: cukkini, joghurt, kakaópor, kevert tészta, olaj, sütőpor, tej

Tejfölös spenótkrémleves

Az idei nyár nagy felfedezése számomra a hideg sós leves mint műfaj. Eddig hideg levesről csak a gyümölcslevesekre asszociáltam, de mióta kipróbáltam a gazpachot, új távlatok nyíltak. Ettől a spenótostól sem kell megijedni, a spenótnak nincs markáns íze, a fűszerezése meg tőlünk függ. Nekem van itthon sózott medvehagymám, így azt tettem bele, de gondolom kiváltható fokhagymával is (akár a végén, frissen beleturmixolva).

Hozzávalók:

1 kisebb vöröshagyma
kevés olaj
2,5 ek. liszt
7,5 dl víz
1 pohár tejföl
25 dkg spenótpüré (mirelit)
2 tk. sózott medvehagyma
só
frissen őrölt bors

A hagymát megtisztítottam, felaprítottam és kevés olajon üvegesre pirítottam. Utána megszórtam 2,5 ek. liszttel, elkevertem, világosbarnára pirítottam, majd felöntöttem 7,5 dl hideg vízzel és csomómentesre kevertem.10 perc főzés után hozzáöntöttem a tejfölt is, majd belekevertem a felengedett spenótot és a medvehagymát. Felforraltam és kis lángon hagytam kb. 5 percig főni. Kóstolás után sóztam, de csak óvatosan, mert a medvehagyma is sós. Hagytam kihűlni és úgy hidegen ettük.

Megjegyzés: természetesen készülhet friss spenóttal is, akkor fel kell aprítani előtte apróra a leveleket és esetleg a végén turmixolni.

Forrás: Le Menu 2007/4.

2008. júl. 23. 10:00 | Még nincs komment | Megosztás
Kategóriák: Leves, Babagasztro
Címkék: 1 éves kortól, liszt, medvehagyma, spenót, tejföl, vöröshagyma

VKF XVII. – Gyümölcssaláta fehércsokimousse-szal

Dolce vita salátákat kért a júliusi VKF fordulóra, méghozzá kreatív, izgalmas salátákat, melyek nem köretként szolgálnak, hanem önálló fogások. Bevallom, nagy fejtörést okozott a kiírás, és el is töprengtem rajta, miben rejlik a feladat nehézsége.

Hamar eszembe is jutottak Csizmadia András ironikus szavai, akit a Magyar Borok Házában egy Bor a gasztronómiában kurzuson volt szerencsém hallani, és aki szerint a magyar salátakultúra kimerül a majonéz mocsarába süllyedt hidegkonyhai készítményekben, a salátaként feltüntetett savanyúságokban és néhány klasszikus, mint például a Cézár-saláta elferdítésében. Kitért még az egyes közértek önkiszolgáló salátabár-részlegén darvadozó párolt zöldségek szomorú látványára is.

Magam is látom az aggasztó jeleket, de sajnos nem állíthatom, hogy otthon saját köreimben a magyar saláta megújításán munkálkodnék. A saláta ugyanis nálunk és az ismerősi körben is általában köret, esetleg fogyókúrázók főfogása és általában néhány klasszikusra korlátozódik (görög saláta, tzatziki stb.)

Most viszont nem egy körettel pályázok, hanem a kedvenc gyümölcssalátánkat mutatom be mint desszertet, azaz önálló fogást, mely a korábban már posztolt fehércsokimousse-szal elsöprő párost alkot.

A hozzávalók listája inkább csak iránymutató, az alkotóelemek az évszak függvényében változhatnak (télen pl. konzerv vagy befőtt is szerepelhet). Annak érdekében, hogy az ellentétek egy harmonikus egészt alkothassanak, keverjük az édes és a savanykásabb ízű gyümölcsöket, és a puha gyümölcshúst ropogós diódarabokkal ellentételezzük. A színhatás is fontos, használjunk többféle színű alkotóelemet.

 

Hozzávalók:

4-5 darab őszibarack

4-5 darab nektarin

4-5 szem ringló

1 sárgadinnye

1-2 savanykás alma

1-2 dl bodzaszörp

1 marék citromfűlevél

 kb. 2 ek. dió

A gyümölcsöket megmosom, az őszibarackot és az almát meghámozom és falatnyi kockákra vágom. A ringlót és a nektarint héjastul darabolom fel, a dinnyéből pedig kanállal vagy dinnyevájóval kis gömböket szaggatok. Egy nagy salátástálba halmozom mindezt és meglocsolom  bodzaszörppel, hogy legyen egy kis leve. A diót és a citromfűleveleket is felaprítom és a salátába keverem. Behűtés után fehércsokimousse-szal tálalom.

2008. júl. 20. 9:00 | 3 komment | Megosztás
Kategóriák: Saláta, VKF!
Címkék: alma, bodzaszörp, citromfű, dió, nektarin, őszibarack, ringló, sárgadinnye

Ezt is kipróbáltam: Meggyes tejes pite

Mindig irigykedve olvasom Ízbolygó posztjaiban, hogy Pötty milyen jóízűen eszik és nem csak „csütit”. Panka, mint tudjuk nehezebb eset, nála a „csüti” sem adu ász. Kíváncsi voltam hát, vajon Pötty egyik nagy kedvence, a tejes pite (más néven clafoutis), belőle milyen reakciót vált ki. A kísérlet sikerült, és bebizonyosodott, hogy nem véletlen a bloggerek körében sem a recept népszerűsége, ugyanis ez még Pankát is levette a lábáról.

Hozzávalók egy kerek piteformához:

3 tojás
8 dkg porcukor (házi vaníliás)
1 csipet só
15 dkg liszt
3 dl tej (3,5 %-os)
2 dl tejszín
2 marék meggy kimagozva
1-2 ek zsemlemorzsa

A piteformámat kivajaztam, kiliszteztem. A sütőt előmelegítettem 180 fokra. A kimagozott meggyet egy szűrőbe tettem lecsöpögni.
A tojásokat robotgéppel habosra kevertem a porcukorral és a sóval. Utána felváltva adogattam hozzá a tejet, tejszínt és az átszitált lisztet. Az így kapott tésztát beleöntöttem a formába. A lecsöpögött meggyet összeforgattam a zsemlemorzsával és egyenletesen elosztottam a tésztán.
30 perc alatt sült meg hagyományos üzemmódban.

2008. júl. 17. 23:20 | 1 komment | Megosztás
Kategóriák: Desszert, Édes kis semmiség, Babagasztro
Címkék: 1 éves kortól, meggy, porcukor, tej, tejszín, tojás, zsemlemorzsa

Az én golyóim:)

Köszönöm a felkérést Peppernek! És továbbadom a stafétát Mennyei Mignonnak és Tintaleves/Papírgaluska Eszternek!

2008. júl. 17. 8:20 | Még nincs komment | Megosztás
Kategóriák: Rizsa

Fehércsokis túrómousse

Újabb fehércsokis mousse-ra bukkantam, ezúttal nem tejföllel, hnem túróval. Sparos biotúrót használtam hozzá, mert az nem olyan szemcsés, mint a magyar túró, hanem szép homogén. Tálaláskor kristálycukorral tört (mozsár!) citromfűleveleket szórtam a tetejére a színhatás kedvéért. Szép lett, finom lett, különösen gyümölccsel együtt lehet nagy sikere.

Hozzávalók 4 kis tálkához:

15 dkg fehér csoki
20 dkg túró (Spar biotermék)
2 dl habtejszín

A csokit vízgőz fölött megolvasztom. A túróval elkeverem, hagyom kihűlni. Közben a tejszínt habbá verem és óvatosan beleforgatom a túrós masszába. Nyomózsákkal kis tálkákba töltöm és min. 2 órára hűtőbe teszem.

Megjegyzés: állagra ne egy légies habot várjunk, a túró miatt van sűrűsége a krémnek.

A Le Menu 2007/4-es számában talált receptet módosítottam.

2008. júl. 16. 7:40 | 7 komment | Megosztás
Kategóriák: Desszert, Édes kis semmiség
Címkék: fehércsoki, habtejszín, túró

Donatella’s Kitchen

A hétvégén ünnepeltük az 5. házassági évfordulónkat, és mivel majdnem kerek számról van szó, meg már nagyon rég nem voltunk együtt étteremben, ezért úgy döntöttünk, megadjuk a módját. A kiszemelt objektum a már sokak által dicsért, mások által értetlenül fogadott Donatella’s Kitchen nevű olasz étterem volt a Király utcában.

Az enteriőr, amiről már több helyen olvastam (főleg a sokkoló agancsos csillárokról), nekem nagyon bejött, annak ellenére, hogy a sötét tónus uralkodik. Szerintem még az agancsok is szerethetők, és a sejtelmes lilás fényben úszó mosdó is megér egy látogatást.
Vasárnap 13 órára foglaltunk asztalt, a nem dohányzó részen rajtunk kívül 2-3 asztalnál volt csak vendég, ebben az időszakban úgy tűnik, nem  megy még annyira az üzlet, így felszolgálónk kizárólagos figyelmét élvezhettük. Nem is volt rá panaszunk, egy udvarias, figyelmes, közvetlen pincérfiút kaptunk, aki először pizzakenyérkét és balzsamecetes olívaolajat hozott. Ezt falatozva és Camparit iszogatva aztán sikerült választanunk az étlapról.

 

Az előételnek rendelt Vin Santoban érlelt libamájterrine házi kaláccsal jó választásnak bizonyult, a máj finom krémes, a desszertborral és a kalácssal desszertnek is beillene. A bélszíncarpaccio rukolasalátával, parmezánnal szintén nem okoz csalódást, bár a Gundelben kóstolt carpaccio kicsit ízletesebb volt.
Főételnek egy serpenyőben sült vörös márnát rendeltünk vargányagombával, petrezselyemolajjal, grillezett polentával. Nem szoktam halat enni, de a vörös márnát a vajhalhoz hasonlóan bátran ajánlom mindenkinek, mert nincs tolakodó halíze és kevés benne a szálka. A sült vargányával és a polentával harmonikus egészet alkotott. A polentára külön kíváncsi voltam, nem ettem még grillezve, kellemes volt, és sokkal apróbb szemű, mint a magyar kukoricadara.



Az ebéd szenzációja mégsem a márna, hanem a sült bárányborda vargányaszósszal és fehérbabpürével. Már látványra is gyönyörű, ahogy a mediumra sütött bárányhúsból vágáskor kicsurog a hússzaft, ízre pedig az omlós bárány a vargányával maga a mennyország.



A desszertet is bátran bevállaltuk: a mentás epersorbet és Donatella creme caramelle-je is
korrekt volt, a sorbet-nak csak az állaga meglepő, nem fagyiszerű, inkább folyékony jégkására emlékeztet.

Egy melange és egy caffé latte macchiato abszolválása után euforikus hangulatban távoztunk, pedig csak 1-2 pohár rosé fogyott az egész ebéd alatt.
Noha kettőnknek 22 000 forint volt a számla, a bárány emlékét idézgetve elégedetten távoztunk és megfogadtuk, hogy mindenképpen visszatérünk.

Más bloggerek a Donatelláról:

Cézárimádó
Dolce vita
Forzadagro
Mennyei mignon
Szindbádék

2008. júl. 13. 23:22 | 15 komment | Megosztás
Kategóriák: Étterem