Első blikkre újabb szemantikai talány a Mazarin-rejtély után. Ennek az egyszerű desszertkrémnek ugyanis elsőre talán nem sok köze van az oroszkrémtorta töltelékéhez. Valójában ez is vaníliás-tejszínes-gyümölcsös, de egy nagyon kényelmesre lebutított változat. Éppen ez a jó benne, hamar megvan és finom, ráadásul nem émelyítően édes. A napokban húgom kérte el telefonon a receptjét és így nekem is eszembe jutott a rég nem kóstolt kedvenc, gyorsan csináltam hát egy adagot magunknak is.
Története az ősidőkbe nyúlik vissza, még a gimnáziumi időkbe. Ahogy sajttekercset (és vajas-sajtos fonott kalácsot), ezt is E.-nál, legjobb barátnőméknél ettem először a nagy beszélgetős-filmnézős ottalvások idején. Azóta elröppent majdnem 18 év, E. ma ünnepli 31. szülinapját, a filmnézős bulik igencsak megritkultak, de az oroszkrém masszívan tartja magát a repertoárban. Lassan itt lenne az ideje egy nosztalgiapartinak sajttekerccsel, ananászos kínai csirkével, oroszkrémmel, meg mondjuk az Idétlen időkig-gel, na meg Stinggel zenei aláfestésnek

oroszkrém 

Hozzávalók:

1 csomag vaníliás pudingpor (bio Alnatura a DM-ből)
5 dl tej
2 enyhén púpozott ek. nádcukor
2 dl habtejszín
2 banán
1/2 kg meggy
1 doboz babapiskóta
néhány dl langyos tej
1-2 ek rum

A pudingot elkészítettem a zacskón található leírás szerint (ehhez kell a tej és a nádcukor), utána hagytam kihűlni. Közben a meggyet megmostam, kimagoztam (és Panni miatt turmixoltam, biztos, ami biztos), a banánt felkarikáztam.
A habtejszínt felvertem, majd összeforgattam a kihűlt pudinggal. A babapiskótákat rövid időre rumos tejbe áztattam, majd egy sorban kibéleltem velük egy üvegtál alját. Megszórtam banánnal és meggyel, majd egy rétegben tejszínes pudingot simítottam rá. Utána megint piskóta, majd gyümölcs és puding következett. Lefedve hűtőbe tettem, hidegen tálaltam.

Megjegyzés: ezzel a cukormennyiséggel egy kicsit semleges ízű krém lett az eredmény. Aki a töményebb édességek híve, növelje a cukoradagot. A felhasznált gyümölcs pedig bármi lehet a lehetőségektől függően.