Gourmandula kiírásának ugyan csak félig tettem eleget, de azért remélem nem fog diszkvalifikálni. A sütőt ugyanis, ahogy kérte, bekapcsoltam, viszont a piknikkosaram sajnos ezúttal nem jutott szerephez. De ígérem, hogy amint Panni olyan életkorba lép, hogy nem kell utánarohanni a finomságokat a fűben felejtve, hogy ne tűnjön el teljesen a látómezőnkből, pótoljuk az elmaradt kirándulást.
A pályaművem egy régi vágy megvalósítása. Az Ikea éttermében ettem egyszer évekkel ezelőtt egy isteni finom mandulás sütit, amit azóta hiába kerestem minden egyes alkalommal. A nevét megjegyeztem: mazarin – de sokáig hiába kerestem szakácskönyvekben. Aztán beszereztem a Backen! című kötetet és a rengeteg recept között megtaláltam ezt a hőn áhítottat is.
A sütiről elöljáróban annyit, hogy kerek piteformában is süthető, de úgy gondoltam, piknikre praktikusabb a kosárka. Az íze most sem okozott csalódást, de a hozzávalók listájából is látni, hogy nem egy könnyű darab, nem lehet belőle egyszerre egy fél tepsit megenni.

VKF XVI.- mazarin kosárkák

Hozzávalók:

A tésztához:
15 dkg puha vaj
4 dkg cukor
1 csipet só
2 tojássárgája
20 dkg liszt

A tetejére:
12,5 dkg puha vaj
12,5 dkg porcukor
2 tojás
12,5 dkg hámozott, darált mandula
1 citrom reszelt héja
2 dkg liszt

A tészta hozzávalóit kézzel összegyúrtam, 2 órára folpackba csomagolva hűtőbe tettem.
Mikor letelt az idő, kivettem, kb. fél cm vékonyra kinyújtottam és kibéleltem vele a kis fém kosárkaformáimat. Villával megszurkáltam a tésztát.
Ezután a puha vajat a citromhéjjal, a tojásokkal és a porcukorral robotgéppel habosra kevertem, majd kanalanként adagoltam hozzá a mandulát és a lisztet. Ezzel a krémmel töltöttem meg a kosárkákat, majd előmelegített sütőben, 180 fokon hagyományos módon megsütöttem őket (kb. 30 perc). Közben célszerű letakarni sütőpapírral, mert hajlamos megpirulni.

Megjegyzés: így kosárkában sütve 16 darab lett belőle, a töltelékből viszont maradt egy kisebb adag.

Forrás: Backen!