Kacsahúsleves

 Eddig még nem posztoltam róla, hogy hogy készítem a húslevest, de most közel másfél év után eljött az alkalom. Elöljáróban annyit, hogy az egész család nagyon szereti (ezt most már Pankáról is elmondhatom:)), de elsősorban nem a leveshúsra, hanem a lére és a zöldségekre vagyunk ráindulva. Ezért aztán nem szoktam hatalmas velőscsontokkal, egyebekkel bíbelődni, beérem a csirkemell csontjával és aprólékkal. Ebben konszenzus van, a levesbetét kérdésében már nem ilyen egységes a csapat. Sajnos ahogy elnéztem, a férjem által képviselt gyufaszálfront egy taggal erősödött a kis purista személyében, így a cérnametéltre már nem sok esélyem marad. Szóval ezért ez az inkább halászlébe való tésztatípus.

És hogy miért kacsa? Általában csirkéből készül, de a hétvégén anyukám egy mondatával a fülembe tette a bogarat: megjegyezte ugyanis, hogy apai nagymamám kacsahúslevese volt a legjobb a kategóriában. Így a piacon járva én sem tudtam ellenállni a kacsacombnak és egy-két nyaknak, annál is inkább, mert az egyik új szakácskönyvemben meg egy izgalmas kacsás tésztaragura bukkantam. De erről majd legközelebb...

 

Hozzávalók:

2 kacsacomb csontja
2 kacsanyak
kb. 3,5 l hideg víz
4-5 közepes sárgarépa hosszában-keresztben félbe vágva
3 kisebb fehérrépa
1 zellergumó negyedekre vágva
1 kisebb vöröshagyma
4 szem szegfűszeg
5-6 gerezd fokhagyma
3 nagyobb krumpli
egy kis csomó petrezselyem
kb. 4 tk. só
8 szem fekete bors
6-8 szem koriander
1 szegfűbors
1 babérlevél
1 kis darab szerecsendióvirág

gyufaszáltészta

A húsokat hideg vízben megmostam (a combot előzőleg kicsontoztam, a husit félretettem későbbi felhasználásra), kevés sóval bedörzsöltem.

Elővettem a legnagyobb fazekamat, belepakoltam a húsokat és felöntöttem kb. 3,5 l hideg vízzel. Legkisebb lángon feltettem főni, mikor felforrt, lehaboztam (egy evőkanállal leszedegettem a tetejéről a habot, amennyire tudtam), majd megsóztam. Kb. 1 óra főzés után tettem bele a zöldségek első csapatát: a megtisztított, feldarabolt répákat, a zellert, vöröshagymát, a petrezselymet és a fűszereket. A vöröhagymát előzőleg megpucoltam, csak egy vékony vörös hártyát hagytam rajta, megmostam, hústűvel négy helyen megszúrtam és a lyukakba beleszúrtam 1-1 szegfűszeget.

Bő egy óra elteltével ment bele a következő turnus: a megpucolt fokhagymagerezdek és a meghámozott, negyedelt krumplik. Közben kóstolgattam, ha kellett, utánasóztam.

Az indulástól számítva kb. 4 óra főzés után ítéltem úgy, hogy elkészült a leves, minden zöldség és a húsok is kellően puhák voltak. Ekkor elzártam a lángot. Amíg hűlt kicsit a leves, kifőztem a tésztát.

Tálaláskor (és tároláshoz is) külön kiszedegettem egy tálra először a zöldségeket, külön a húsokat, és külön tálba szűrtem bele a levest. A tésztát is külön szedtük hozzá.

 

2008. máj. 22. 22:10 | 7 komment | Megosztás
Kategóriák: Leves, Magyaros
Címkék: babérlevél, burgonya, fehérrépa, fekete bors, fokhagyma, kacsa, kacsacomb, koriander, petrezselyem, sárgarépa, szegfűbors, szegfűszeg, szerecsendióvirág, vöröshagyma, zeller

Kategóriák

Címkék

Komment

Eddig 7 komment érkezett

1. Beatbull:
   2008. 05. 22. 22:35

   Köszi, hogy megosztottad a levesreceptedet! Mindig érdeklődéssel olvasom, hogy kinél, hogyan készül a leves ;)
   A színét tekintve nekem a Tied picit sápadt (vagy csak a monitorom virít nagyon ;) ) - segítene rajta, ha rajta hagynád a hagyma héját főzéskor illetve ha 2-3 szem felnégyelt paradicsomot is dobnál bele. Utóbbi mellesleg frissít is az ízén - főleg, mikor újra megmelegíted.

   Egyébként a leveszöld téma is megérne egy misét: otthon teljesen megszoktam a gyökeret (fehérrépát) - itt No.-ban meg soha sincs benne... Mindig külön kell venni hozzá, ami azért is bajos, mert itt nem is lehet mindig kapni :( No meg itt póréhagymát csomagolnak a leveszöldbe - azaz a naaaagy hagymát is külön kell mindig hozzá vennem. Angliában még extrémebb volt, mikor Ditém betegeskedett és csirkehúslevest főztem neki. Eltekintve attól, hogy levestyúkot nem lehetett kapni tehát szárnyakat vettem helyette (ami utólag nézve jobb is ;) ), nincs semmiféle előre összecsomagolt leveszöldség. Ha az angolok étlapját megnézzük, nem is olyan csoda, hisz az a néhány leves is, amit ritkán látni/kapni lehet valahol, annyira rettentően ízetlen, hogy egyértelmű, hogy nem is használnak leveszöldséget. Komolyan mondom: Angliában tilos levest enni! (Ennek ellenére összekombináltam a zöldségeimet, mert végül egyesével szinte minden kapható volt (zellergumón kívül, de ahelyett amúgy is jobban szeretem az angolzellert), s megfőztem életem eddigi legfinomabb csirkehúslevesét ;) Valószínűleg az a bizonyos csipet szeretet is közrejátszott benne ;)

2. kicsivu:
   2008. 05. 23. 8:58

   A paradicsomkomponensről még nem is hallottam, a mi családunkban egyáltalán nem szokás, de ez is bizonyítja, hogy ahány ház, annyi húsleves. A krumpli és a fokhagyma is férjem óta kötelező elem.:)
   A hagyma héja most nem volt szimpi, de néha én is rajta szoktam hagyni.
   Az angol zellert még soha nem póbáltam, bár a piacon mostanában szokott lenni. Annak is zelleríze van?

3. Beatbull:
   2008. 05. 23. 11:16

   A paradicsomot már rég használtam, mikor egyszer a vonaton néhány öreg nénit hallottam beszélgetni, s épp egymásnak sugták meg, hogy milyen jó egy szem paradicsom a húslevesbe - csak mosolygva hallgattam ;) Otthon anyukám a végén tesz bele mindig egyet-kettőt - én eleve már 3 szem paradicsommal főzöm a levest.
   Ó, a fokhagyma nem maradhat ki - előszeretettel nassoljuk ki a puhára főtt gerezdeket ;)
   Az angolzeller (szárzeller) rengeteg zellerzölddel szokott érkezni - már ha nem vágják le róla - ami pompásan ízesíti a levest. Egyébként zellerízű, csak sokkal enyhébb és nincs "földes" íze, mint a zellergumónak. Emellett pedig még enyhén édesköményes is (véleményem szerint) és kicsit sós ízű is önmagában. A szálakat szépen le kell húzni róla ha kis rudacskákként hasznosítod - egyébként vékony szeletekre darabolva nem kell megpucolni. Kiváló egészséges nasi is 1-1 dippel ;)

4. bela:
   2008. 05. 26. 13:45

   Hello,

   szerintem nem a zoldsegek hianyatol sapadt a leves, bar a hagymahej biztos sotetitene rajta. Inkabb meglepoen keves husbol/csontbol keszult. 3,5 liter vizhez legalabb 2 kg kellene (alsohangon).
   Az angolzellerrol feltett kerdesed pedig kicsit furcsa - foleg egy fozosblog gazdajakent...

   Udv, Bela

5. kicsivu:
   2008. 05. 26. 13:51

   Kedves Béla! A húsmennyiség valóban furcsa, ezért fűztem hozzá az elején magyarázatot. Mi így szeretjük. Az angolzeller mint hiányosság valóban szégyenteljes, a furcsa kérdés nem különben, igyekszem a hiányokat pótolni.:) Üdv: kicsi Vú

6. bela:
   2008. 05. 26. 14:05

   Szerintem probaljatok ki egyszer vastagabban a levet, en sem kimondottan a leveshusra gondoltam. En nemreg keszitettem eloszor igazan kiados levest, es megerte! A zoldseg mennyisege kb. annyi volt, mint nalad, de 3 kg marhafarok melle (ok, tudom, kicsit mas kategoria).
   Az angolzellerre is csak biztatlak, sokkal diszkretebb, de megis zelleres az ize, mint a gumosnak, minden zoldseges etelben helye van. Es ahogy beatbull irja, nyersen is jo!

7. Attila:
   2012. 02. 15. 19:44

   Sziasztok!

   Holnap szeretném elkészíteni ezt a levest, és kicsit körülnéztem. Nem tudom szándékosan-e de az alábbi oldalon szóról szóra találtam meg ezt a receptet. Nem tudom szóltak-e róla. Én a helyedben megkeresném őket.

   www.gasztrotipp.hu/2009/10/kacsahusleves/

Mondj valamit

A szövegben nem lehet HTML-t használni, a linkeket pedig automatikusan aláhúzzuk. Az email cím megadása kötelező, de az oldalon nem jelenik meg.

Figyelem! Keine Panik! No para! Ha elszállt a kommented a rossz kód miatt, a moderálandók közé kerül, onnan pedig kibányásszuk!

Név:
Email cím:
Honlap: ne felejtsd a www elé írni http://

Kód: