Örömmel tapasztalom, hogy kezd visszatérni a lelkesedésem. Az a tény viszont,  hogy ehhez egy négy darabból álló szakácskönyv-szállítmány kellett (köszönet érte Mammának:)) több, mint elgondolkodtató.:) „De ne kutassuk, ki ölt meg kit”, hanem térjünk a receptre, amire Tim Mälzer új könyvében bukkantam. A fantáziadúsan Kochbuch névre keresztelt mű engem teljesen levett a lábamról, emellett visszavezetett a konyhába. Mivel eddig is friss, ropogós tavaszi ételekről ábrándoztam, az első, amit kipróbáltam ez az üdítő tésztasaláta volt.
A recepten némileg változtattam, a tésztamennyiséget csökkentettem (-10dkg), hogy a harsogó rukola domináljon és költséghatékonyan kihagytam a fenyőmagot meg a pisztáciát. Az eredménnyel maximálisan meg voltunk elégedve, épp ezek a keresetlen ízek hiányoztak.

rukolás tésztasaláta

Hozzávalók:

20 dkg fusilli (vagy penne, farfalle ízlés szerint)
4 ek. mandulalapocska
2 ek. dió
3 ek. citromlé
2 ek. joghurt
csipet só
1 csipet cayenne bors
pici barnacukor
4 ek. olívaolaj
2 ek. dióolaj
12 dkg rukola

Sós vízben a tésztát al dentére főztem, majd leszűrtem, hűlni hagytam. Az olajos magvakat egy teflon serpenyőben szárazon megpirítottam, majd mozsárban összetörtem. Az öntethez összekevertem a citromlevet, a joghurtot, a kétféle olajat és ízesítettem sóval, cukorral, cayenne borssal. A rukolát átválogattam, az ép, egészséges leveleket megmostam, lerázogattam és egy nagy éles késsel felaprítottam.
A kihűlt tésztát egy nagy salátástálba tettem, nyakon öntöttem az öntettel, majd összeforgattam a rukolával és az olajos magvakkal. Behűtve ettük, másnap még finomabb volt.

Tálaláskor a hatás kedvéért a Mammától kapott hibiszkuszsóval szórtam meg, nagyon jól harmonizált a só savanykássága a joghurtöntet ízével.

Tim Mälzer receptje alapján.