Focaccia medvehagyma-pestóval

Hozzávalók:

50 dkg liszt
1 zacskó szárított élesztő
3 ek. olívaolaj
3 dl meleg víz
1 csapott ek. só
1 tk. cukor

A pestóhoz:

2 marék medvehagyma
1 csomag fenyőmag (5 dkg)
olívaolaj
5 dkg reszelt parmezán
só

A lisztet átszitáltam, mikróban langyosra melegítettem. A meleg vízben elkevertem az élesztőt, hozzáadtam az olajat, sót, cukrot, majd a lisztet fokozatosan adagolva hozzá a robotgép dagasztókarjával ruganyos tésztává gyúrtam (kb. 5 perc). Az így kapott tésztát gombóc formában, olajjal megkenegetve, konyharuhával letakarva 1 órán át kelesztettem.

Közben elkészítettem a pestót: a medvehagyma leveleit megmostam, lerázogattam, a levélnyelet levágtam. A fenyőmagot egy teflon serpenyőben szárazon megpirítottam (óvatosan, hogy nehogy odaégjen). A medvehagymát kisebb darabokra aprítva beleraktam a botmixer mérőpoharába, hozzáadtam a fenyőmagot, a reszelt parmezánt. Megsóztam és felöntöttem olívaolajjal (Annyi kell bele, hogy kellemesen folyós massza legyen az eredmény.), majd összeturmixoltam.

Mikor a tészta már szépen megkelt, téglalap alakúra nyújtottam (kb. 1-1,5 cm vastagra). Megkentem pestóval és előmelegített sütőben 250 fokon (hagyományos üzemmód) 10-15 perc alatt megsütöttem. (A maradék pestót hűtőbe tettem későbbi felhasználásra).

Megjegyzés: óvatosságból csak a lepény fele készült medvehagymával, a másik fél a képen sima fokhagymás olajjal van bekenve. A kísérlet sikerült, a medvés is sikert aratott.

2008. márc. 26. 21:40 | 2 komment | Megosztás
Kategóriák: Kenyér
Címkék: fenyőmag, kelt tészta, medvehagyma, olívaolaj, parmezán

Medvehagymás retektzatziki

Péntek reggel azzal a szilárd elhatározással mentem ki a Fővám téri Nagycsarnokba, hogy a főzni való tarja mellett én is beszerzek már egy csokorral abból a híres medvehagymából. Azt nem mondhatom, hogy lépten-nyomon ebbe a növénybe botlottam, de a főbejárat jobb oldalán futó soron végül rábukkantam. (Egy csokor 450 forintba került.) Boldogan vittem haza a zsákmányt és a fél csokor felhasználásával el is készítettem az alábbi salátát a tarja és a sajttekercs mellé körítésnek.

Hozzávalók:

3 jégcsapretek
1 marék medvehagyma
25 dkg natúr joghurt
néhány ek. mascarpone (nálam Cserpes)
só

A jégcsapretket meghámozzuk, nagylyukú reszelőn lereszeljük, megsózzuk és egy szűrőben  hagyjuk lecsöpögni. Kb. egy negyed óra múlva kézzel kinyomkodjuk belőle a nedvességet.
A medvehagymát megmossuk, a szárát levágjuk, a leveleket egy nagy késsel vékonyan felcsíkozzuk, majd felaprítjuk. Egy tálban kikeverjük a joghurtot a mascarponéval, megsózzuk és beleforgatjuk a retket meg a medvehagymát. Az így kapott salátát behűtjük. 

2008. márc. 24. 8:15 | 8 komment | Megosztás
Kategóriák: Saláta
Címkék: jégcsapretek, joghurt, mascarpone, medvehagyma, saját recept

Húsvét képekben

Minden kedves olvasómnak és bloggertársnak boldog húsvétot kívánok!

A képeken a ma készült finomságok láthatók: főtt tarjaszeletek, sajttekercs és a tekercsből kimaradt töltelékkel megtöltött ikeás kosárkák, melyek már régóta várták sorsuk jobbra fordulását. :)

 

2008. márc. 22. 23:00 | 1 komment | Megosztás
Kategóriák: Rizsa

Húsvéti pogácsa narancsos mascarponéval

Egy egyszerű sütőporos gyúrt tésztáról van szó, mely tulajdonképpen a skót scone sárgarépával-naranccsal turbózott tavaszi változata. Ideális reggeli húsvét reggelén, nagy előnye, hogy a tészta előző nap összeállítható, így reggel csak gyorsan ki kell sütni.

Hozzávalók 15 darabhoz:

1 nagyobb sárgarépa
6 dkg mazsola
1 narancs leve
27 dkg finomliszt
9 dkg rétesliszt
3 tk. sütőpor
10 dkg puha vaj
9 dkg porcukor
pici só
2 tojás
1 dl tej

1 doboz mascarpone
fél narancs leve
porcukor ízlés szerint

A répát egy nagylyukú reszelőn lereszeljük és a mazsolával együtt beáztatjuk a narancslébe egy jó fél órára. A kétféle lisztet kétszer átszitáljuk, a sütőport is belekeverjük
Közben a vajat robotgép segítségével habosra keverjük, közben hozzáadjuk a porcukrot, a sót majd a tojásokat is. Ezután apránként mehet bele a liszt és a tej, végül a mazsola és a répa is a narancslével együtt. Ekkor már célszerű dagasztófejre váltani. Az eredmény egy rugalmas tészta lesz. Csomagoljuk folpackba és tegyük a hűtőbe egy éjszakára.
Másnap már csak ki kell nyújtani 2 cm vastagra és egy kb. 6 cm átmérőjű pogácsaszaggatóval kiszaggatni. A pogikat sorakoztassuk sütőpapírral bélelt tepsire, kenjük meg a tetejüket cukros tejjel és előmelegített sütőben süssük 180 fokon (hagyományos mód) kb. 25-30 percig.
A narancsos krémhez keverjük el a hozzávalókat és válasszunk: vagy kenjük meg vele a félbevágott pogikat, vagy mártogassuk bele a letört falatokat.

2008. márc. 21. 23:30 | 8 komment | Megosztás
Kategóriák: Süti, Babagasztro
Címkék: 1 éves kortól, estiskola, gyúrt tészta, mascarpone, mazsola, narancslé, porcukor, rétesliszt, sárgarépa, sütőpor, tej

Almás-túrós grízfelfújt

Gyors, tartalmas édesség, gyerekeknél garantált siker. Ha a babának csak kevés foga van (például mint esetünkben: 4), mandulalapok helyett célszerű darált mandulát alkalmazni.

 

Hozzávalók:

5 dl tej
2 dkg vaj
4 dkg mazsola
2,5 + 1 dkg mandulalapocska
10 dkg (nád)cukor
1-2 tk. vaníliás cukor
8 dkg gríz (nálam teljes kiőrlésű)
2-3 alma
2 ek. citromlé
1 tojás
15 dkg túró
pici só
1-2 tk. barnacukor

A tejet egy lábasban felteszem főni a vajjal, a mazsolával, 2,5 dkg mandulával és 8 dkg cukorral és a vaníliás cukorral. Mikor felforrt, fokozatosan belekeverem a grízt és kb. 2 percig főzöm. Utána egy nagyobb tálba kiöntöm.
Az almákat meghámozom, felkockázom és citromlével meglocsolom.
A tojást szétválasztom, a sárgáját a túróval elkeverem és a grízhez adom.
A fehérjét egy kevés sóval és 2 dkg cukorral habbá verem, majd óvatosan a grízes masszába forgatom.
Kivajazott sütőformába simítom a tésztát (a legkisebb tepsimben sült, de egy kerek lepényforma is jó), megszórom az almakockákkal és kb. 1 dkg (egy marék) mandulalapocskával és egy kevés barnacukorral.
Előmelegített sütőben 220 fokon hagyományos módon kb. 30 percig sütöm.

Forrás: Viva! 2008/2.

2008. márc. 19. 10:00 | 5 komment | Megosztás
Kategóriák: Desszert, Süti, Édes kis semmiség, Babagasztro
Címkék: 1 éves kortól, alma, búzadara, citromlé, mandulalapocska, mazsola, tej, túró, vaj

Torta Sbrisolona

Erre a lombard süteményre a La Cucina Italiana  német nyelvű számában bukkantam nemrég. Olyan, mintha a skótok shortbreadét keresztezték volna a német Streuselkuchennel. Állagra az előbbire hasonlít: morzsálódós vajas keksz, melyet eredetileg nem vágnak, hanem kézzel törik darabokra és úgy mártogatják mondjuk egy pohár finom desszertborba. De tea vagy kávé mellé is finom kíséret.

 

Hozzávalók egy kerek tortaformához:

10 dkg mandula felaprítva
10 dkg rizsliszt
10 dkg búzaliszt
5 dkg kukoricaliszt
pici só
10 dkg puha vaj
10 dkg cukor
1 cs. vaníliás cukor
1 tojássárgája

Egy nagy tálban gyors mozdulatokkal összegyúrjuk a hozzávalókat, hogy egyenletes, kemény tésztát kapjunk. Egy nagy gömböt formázva belőle folpackba csomagoljuk és egy éjszakára betesszük a hűtőbe. Másnap a tésztát egy nagy lyukú reszelőn a kivajazott tortaformába reszeljük, lehetőleg egyenletes vastagságban, majd előmelegített sütőben 180 fokon 25 perc alatt megsütjük.

Forrás: La Cucina Italiana 2008/2.

2008. márc. 17. 11:00 | 4 komment | Megosztás
Kategóriák: Süti, Keksz, Babagasztro
Címkék: 1 éves kortól, keksz, kukoricaliszt, mandula, rizsliszt, tojássárga, vaj

A férj, ha indulatos: Vacsoracsata

Nem gondoltam volna, hogy a fényképezés mellett férjem egy gasztro-reality kapcsán fogja a blogomon nézeteit kifejteni. De a Vacsoracsata e heti eseményei annyira felkavarták amúgy békés lelki világát, hogy kiírta magából a sérelmeit. Melyek egyébként nekem ugyanúgy fájnak. Íme a családi állásfoglalás. :)

Vacsoracsata
Hogyan rontsunk el egy másutt sikeres műsort?

Az RTL Klubon debütált Vacsoracsata néven magyarul az, amit évek óta ismerhetünk például a VOX-ról Das Perfekte Dinner néven (ha jól tudom a legeredetibb egy angol műsor, és a németek is azt vették meg). A műsor olyan sikeres a Vox-on, hogy nem szezonális, tényleg minden nap megy, és az emberek nézik is. Az RTL Klubon első körben beetetés gyanánt celebek vendégelték egymást, de ezen a héten elkezdődött a valódi műsor: átlagemberekkel.

Aki nem ismerné a koncepciót: öt különböző ember vendégül látja egymást öt este, és pontozzák egymás teljesítményét. Az ételt, a vendéglátás színvonalát, a hangulatot, a körítést, mindent, méghozzá többé-kevésbé korrekt módon. A vendéglátók igyekeznek élvezetes estét nyújtani, olyannyira, hogy azt még nézni is élvezetes. A vendégek pedig nem restek kiélvezni, ami adatik. Ha valamilyen típusú ételt éppen nem is kedvelnek, megpróbálják megsaccolni, hogy milyen színvonalon készült (nyilván máskor nem eszem olyat, amit nem szeretek). Legvégül pedig a műsor készítői kiszolgálják a nézőt: a recepteket bemutatják, majd felteszik a weboldalra, ahol kategóriánként, ABC-sorrendben, kulcsszó szerint stb visszakareshető az összes. Ezt a műsort vette meg az RTL Klub. És szúrta el ott, ahol csak érte.

Nézzük csak sorjában: a szerkesztők elfelejtették értesíteni a résztvevőket, hogy itt nem a bunkózás a cél. Nem az, hogy csesztessük egymást – könyörgöm, ki az, aki úgy megy vacsorázni, hogy „Na itt ma senki sem fogja jól érezni magát (engem is beleértve)”? A német változat már attól is bájos, hogy süt róla a német(!) emberek életszeretete, ami számunkra eddig éppen annyira volt evidens, mint a híres német humor. Még hogy a magyarok jó vendéglátók? Francokat, de vendégnek is kekecek, csakazértse érzik jól magukat...
Lássuk a példákat: az egyik vendéglátó (beceneve szerint Maci) belesétál a saját csapdájába, pacalt készít, pedig annál megosztóbb kaja talán csak a tökfőzelék lenne, az emberek nagyrésze kategorikusan utálja, rosszul van tőle; de nem, ő ezzel akar jóllakatni mindenkit. Okos. Aztán ugyanez a nőszemély a következő este azt mondja a kamerába, amikor az ellenfelének a vacsoráját kéne zsűriznie: jó volt minden, de most már én is taktikázom, öt pont. A tízből. Mert ennek ekkor esett le, hogy itt a többiek val’szeg lepontozták az ő estéjét. És a szerkesztő mit tesz ilyenkor? Semmit. Pedig lehetett volna ezt is:
- Józsikám álljunk le a kamerával. Maci, te idióta. Itt te zsűriként is szerepelsz, és nem azért és úgy pontozol, hogy a végén te kapd a félmillát, hanem azt kéne pontokba önteni, hogy mennyire sikerült ez az este...

Na ez a beszélgetés nem történt meg. Így eshetett, hogy a következő este ugyanez a csökkentképességű nőszemély négy pontot adott egy tényleg jól sikerült este után, mert „hát ő is ellenfél”. Mi a bánat történik itt? Tényleg senki nem szólt ezeknek, hogy miről szól ez a műsor? Tényleg nem magyarázták el a feladatokat?
Így esett meg, hogy az első, teljesen összefüggő ételsor, tematikus vacsora kapta a legkevesebb pontot összesen. Jó, ezek a szereplők nem láttak még ilyen műsort, hogy kéne kinéznie, de én igen, meg talán a készítők is, nekik kellett volna gondoskodni róla, hogy a zsűrizés, ha nem is zsinórmérték, de legalább valami hasznos dolog legyen, ne pedig egy kontraproduktív baromság.
Azt, hogy a műsor katasztrofális, tetézi a weboldal. A receptek éppúgy részei lennének a műsornak, mint a szereplők, de a hazai kiadásban valami alibi website-ot összedobtak, és egy gyakornokkal feltöltötték a tartalmat, anélkül, hogy azt bárki ellenőrizte volna. Hogy lehetne más módon egy olyan receptet feltenni, ahol a végén odaírják: ...és tegyük bele a krumplit. De vazze, nincs is a hozzávalók között!
Vagy: hozzávalók: pácolt vaddisznóhús. „És ezt így hogy”!? Hány deka, hány kiló? Mely része az állatnak? Mibe van pácolva és meddig? És sorolhatnám...
Mi a haragnak erőltetik egyáltalán ezt a weboldalt? Gondolom azért, mert a megvásárolt formula kötelezi őket erre, de hát így haszna az nulla... a receptek reprodukálhatatlanok, ömlesztve vannak, kereshetetlenek. Gondolom be kéne fektetni egy kis munkát, és az már ott büdös.
Végeredményben nagyjából úgy jártunk ezzel a műsorral, mintha Mo.-ra ufóval leküldenének egy aranytojást tojó tyúkot a használati utasítással együtt. És mi jól levágjuk, és megesszük, és örülünk, mert finom volt. És közben nem sejtjük, miről maradtunk le. Mert a nézettség egy ideig meglesz. Nem fognak panaszkodni. Aztán kifullad, és leveszik a másorról és azt mondják, hát ennyit bírt, nincs többre igény. Pedig mehetne sokáig nagy nézettséggel is, csak meg kéne csinálni rendesen. Hadd ne mondjam: igényesen.

Patrik

2008. márc. 14. 23:30 | 25 komment | Megosztás
Kategóriák: Rizsa
Címkék: vacsoracsata

Főtt rizsből sült

A tegnapi indiai ebédről maradt mára egy kis illatos főtt jázmin rizsünk, kezdenem kellett hát vele valamit. Már hetek óta keleti hangulatban vagyok, így hamar eldőlt, hogy sült rizs lesz belőle keleti ízesítéssel. A recept az indonéz nasi goreng irányába mutat, de erősen leegyszerűsített verzió, jó kis 10 perces gyors vacsora. Más zöldséggel vagy hússal is turbózható a lehetőségektől függően.

Hozzávalók:

2 csésze (kb. 5 dl) főtt rizs
1 vöröshagyma felaprítva
2 gerezd fokhagyma apróra vágva
2 kisebb sárgarépa lereszelve (nagylyukú reszelőn)
kevés olaj

A mártáshoz:
3 ek. sötét szójaszósz
1 ek. világos szójaszósz
1 ek. sűrített paradicsom
1 ek. rizsecet/fehérborecet

Az omletthez:
1 tojás

Olajat hevítünk egy teflon serpenyőben és a felaprított vöröshagymát üvegesre pároljuk benne. Közben kis idő múlva a fokhagymát is hozzáadjuk, majd mehet bele a reszelt répa is. Kevergetve kicsit megpirítjuk, majd rázuttyintjuk a főtt rizst is, kevergetve kicsit pirítjuk, majd nyakon öntjük a mártással. Kicsit kevergetjük és kész is.
Egy másik serpenyőben kevés olajon a villával elhabart tojásból omlettet sütünk. Palacsintaszerűen feltekerjük és vékony karikákra vágjuk. Tálaláskor megszórjuk vele a sült rizst.
Aki csípősen szereti, a rizshez keverhet sambal oeleket (indonéz csipős paprikakrém) vagy magyar erős pistát is.

2008. márc. 12. 21:40 | Még nincs komment | Megosztás
Kategóriák: Keleti, Gyors vacsora
Címkék: fokhagyma, rizs, rizsecet, sárgarépa, sötét szójaszósz, sűrített paradicsom, tojás, világos szójaszósz, vöröshagyma

Boros laskagomba-saláta fehér majonézzel

Már terveztem egy ideje, hogy én is kipróbálom Mamma fehér majonézét, amikor Gergely Éva erdélyi szakácskönyvében rábukkantam egy jól hangzó majonézes gombasalátára. Ötvöztem hát a  kettőt, így született az alábbi saláta. A gombából egy kis egyszemélyes próbaadagot készítettem, a fehér majonézből a teljes mennyiséget. Bár a salátához a fele is elég volt, de jól jött a maradék nyers sárgarépához meg grissinihez mártogatósnak.

Hozzávalók 1 adaghoz:

30 dkg laskagomba
3 dl forró víz
fél citrom leve
csipet só
1 dl fehérbor

A majonézhez:

1 dl tej
2 dl növényi olaj (0,5 dl olíva, 1,5 dl napraforgó)
½ mokkáskanál só
2 gerezd fokhagyma

A gomba kemény tönkjét levágom, a többi részt vékony csíkokra szeletelem. Egy kisebb lábosban felteszem főni a 3 dl vizet a citromlével és a sóval és hozzáadom a gombát. Kis lángon főzöm, míg a leve kb. a felére apad. Ekkor felöntöm a borral és még 15 percig hagyom a tűzön. Kihűtöm, leszűröm. Összeforgatom a majonézzel és behűtöm.

A majonézhez a botmixer mérőpoharába teszem a fokhagymákat és ráöntök egy kevés tejet. A botmixerrel habosra keverem, majd lassan beleöntöm a többi tejet is, majd fokozatosan, vékony sugárban az olajat is, miközben folyamatosan turmixolom, míg egy sűrű, homogén elegyet nem kapok. Hűtőben napokig eláll, kicsit még sűrűsödik is.

2008. márc. 11. 21:45 | Még nincs komment | Megosztás
Kategóriák: Saláta
Címkék: citromlé, fehérbor, fokhagyma, laskagomba, olaj, tej

Ikeás beszerzés

2008. márc. 9. 12:01 | 1 komment | Megosztás
Kategóriák: Rizsa
Címkék: ikea