Nem eszik vagy válogat?

Akik rendszeresen olvasnak, már tudják, hogy az utóbbi időben konyhai erőfeszítéseim nagy része arra irányul, hogy jóllakassam pöttöm kislányunkat. Egy halom szakirodalommal, régen kivágott, gondosan megőrzött recepttel és sokak tanácsaival felvértezve alkotok nap mint nap váltakozó sikerrel. Most nem nyavalyogni, inkább tapasztalatokat összegezni szeretnék, hátha más is erőt és ötletet meríthet belőle.

Először a német Eltern magazin egyik online cikkét olvasva tudatosodott csak bennem, hogy a válogatós, rossz evő kategória további finomításra szorul, azaz további altípusokra bontható, és ami a legjobb, kevert típusok is vannak.

Íme a kategóriák:

Édesszájú: talán a legismertebb fajta. Neve önmagáért beszél, mindent eszik, ami édes, palacsintát, tejberizst akár naponta is, ellenben főzeléket, húst látni sem akar.

Madárétkű: két katona kenyér vagy néhány kiskanál rizottó már jóllakatja. Utána nem nyafog, nem nyűgös, takarékosan beosztja, amije van. Csak édesanyját kergeti őrületbe.:)

Húsevő: az édességek nem hozzák lázba, húst hússal eszik. Lehetőleg kenyér nélkül, naponta ötször, ha lehet.

Purista: Sallyt juttatja eszünkbe a Harry és Sallyből, aki a szószt mindig külön tálkán kérte. A purista baba/kisgyerek ugyanis egy félreértelmezett elválasztó étrend jegyében sok mindent megeszik - magában. Főtt tészta, natúr krumpli, üres kenyér, alma a legjobb falatok. Mottója: Szószok, kenőkék, levesek kíméljenek.

Pépevő: múlhatatlan nosztalgiájukban ragaszkodnak a pépekhez. Krumplipüré, krémleves, tejbegríz jöhet bármikor, a fő, hogy rágni ne kelljen.

Rövid analízis után megállapítottam, hogy Panni az egyik szerencsés kevert típus: egy madárétkű purista, akinek ráadásul kanálfóbiája is van, azaz csak azt hajlandó megenni, amit önnön kezével tolhat a szájába.

De nem panaszkodom, mert miután felismertem és tudomásul vettem, hogy egy ilyen meglehetősen komplikált típussal állok szemben, letettem arról, hogy főzelékfaló pépevőt faragjak belőle, helyette inkább darabos ételeket főzök neki, persze szigorúan a purizmus jegyében. Kisebb sikereket már magaménak tudhatok.
 
Nevezetesen az alábbi ételekből volt hajlandó mostanában fogyasztani:

Serpenyős burgonya
Pulykafasírt
Omlett kenyérrel
Almás palacsintalepény
Almás-répás muffin
Pörkölt nokedlivel, de inkább csak nokedli
Farfalle és fusilli tejszínes szószokkal
Csemege uborka
Édes-savanyú bébikukorica

Receptek hamarosan jönnek.

2008. jan. 25. 12:44 | 10 komment | Megosztás
Kategóriák: Babagasztro, Rizsa
Címkék: 1 éves kortól

Kategóriák

Címkék

Komment

Eddig 10 komment érkezett

1. cukroskata:
   2008. 01. 25. 13:23

   Ne izgasd nagyon magad nagyon Kicsi Vú! Az én lányom kicsi korában alig evett meg valamit, abból is csak szabad szemmel nem látható mennyiséget, :-) végül mégis felnőtt, és igazi gourmand lett belőle. Eszik is, és kiválóan főz :-) Az unokám szintén ebbe az irányba tart.

2. Mamma:
   2008. 01. 25. 14:15

   Nagyon tudományos, részletes analízis:-)) Remélem, kicsit megnyugodtál! Szerencsére nem vagyunk egyformák, legalább korán kiderül, mik a Panni evési szokásai! Felnőttkorára még a madárevő, kanálfóbiás purista:-) is megváltozhat, még tiszta szerencse, hogy nem a japán konyhát szereti! (Bár ahogy elnézem, ez most elég közel áll hozzá:-))

   Annak idején, amikor a lányom (szerintem) keveset aludt, a következőt tettem (szintén olvastam): Hagytam, hogy akkor feküdjön-keljen, amikor akar. 2 héten át írásban vezettem, abból tudtam, mennyi valójában az alvásigénye. (Gyakorlatilag 2 nap után már magát szabályozta.)
   Te ugyanezt tetted most, az étkezés terén!:-)) Ügyes!

3. piszke:
   2008. 01. 25. 16:16

   És egy mázlista lesz felnőttkorában: annyit ehet, amennyit akar, és mégse hízik.
   Ahogy elnézem, a fehérje megvan, szénhidrát megvan, ha eszik valami kis gyümölcsöt mellé, meg nyilván kap valami vitamint,hiszen az élelmiszerek vitamintartalma mára szinte csak illúzió, akkor nem is kell neki más. Legfeljebb persze a szülőknek nyugtató, de teli hűtő mellett gyerek még éhen nem halt.
   Ja én azt tapasztaltam az enyémeknél, hogy - bár semmi szükség étvágyfokozásra - a Béres csepptől éhesebbek lesznek.
   Ja és hogy másnál sem fenékig tejfel: az én lassan kamaszétvágyú Nagyobbam olyan szintre jutott a finnyáskodásban, hogy a kéthetes téli szünet alatt itthon, a regeteg jobbnál jobb (szerintem) kaja mellett fogyott!! A nagymama elájult, amikor most viszontlátta és sürgős zsebpénzpótlást adott a gyereknek, mekis sajtburgerre.
   Ennyit a büdöskölykökről,akik egyrészt: válogatnak, másrészt: a házikoszt helyett junk food és pizzarajongók, harmadrészt: olyan sok dologgal vannak elfoglalva, hogy egyszerűen nem jut idejük enni, kivéve, ha eléjük teszik a szobájukban kistányéron...

4. gyuzsu:
   2008. 01. 25. 18:00

   Én is cask nyugalomra bíztatlak. Ha egy gyerek kap kaját, akkor nem fog éhenhalni. Öcsémre gondolok, aki kicsinek extrém rosszevőnek számított, az egész caslád az ő evésével volt elfoglalva. Felnőttként meséli mindig, hogy magában üvöptözött, hogy "hát nem értitek, hogy tényleg nem vagyok éhes????". Felnőtt, ma sem egy hájas valaki, mondhatni lóg rajta a ruha, de éhen nem halt.
   Saját 8 évesem pl. 10 hónapos korától úgy 4 éves koráig semmiféle gyümölcsöt nem volt hajlandó elfogadni, banánt sem, viszont ősszel kiskanállal ette üresen a vajat. Manapság a kedvenc kajája az üres tészta, nokedli, bulgur kása, aztán húsnak a rántott húson kívül kizárólag virsli, párizsi és szalámi, ja meg a húsos szalonna üresen. Ma már eszik némi gyümit is. Viszont a szalonnabőr iránti rajongása olthatatlan. Főzeléket, levest max. a menzán. Sovány, de izmos, annyi energia van benne, hogy félelmetes. Másik fiam bármit megeszik, és bármennyit.
   Szóval ne izgulj, úgyis a gyerek győz! És éhen halni meg nem fog! Szép nagyra fog nőni egészen biztos!!

5. kicsivu:
   2008. 01. 25. 20:56

   Hála Nektek, némileg megnyugodtam! :) Piszke, azt egyébként a saját példámból sejtem, hogy ahogy nő, egyre nehezebb lesz vele, ugyanis mi is az őrültbe kergettük anyát a húgommal. Amit főzött ebédre, azt épp nem kívántuk. Így utólag nagyon átérzem a helyzetét. Szóval csak azt kapom, ami jár, már kicsinek is iszonyú válogatós voltam. És Mammának lehet igaza, mert mára ezt teljesen kinőttem. Köszönöm a biztatást!

6. kicsivuhuga:
   2008. 01. 26. 20:02

   Sziasztok!

   Egy kis helyesbítés:)))))
   Ha a családi történeteket teljes valóságukban szeretnénk feltárni, akkor el kell mondanunk, hogy válogatósságunk nem egy tőről fakad...
   Én eredetileg kifejezetten jó evőnek számítottam, lelkesen lapátoltam mindent, amit elém raktak, sőt unalmas perceimben a hűtű felé mutogatva jeleztem további igényemet.
   DE!!!
   Idővel eljött a megvilágosodás Kicsivú személyében, s mivel felnéztem idősebb nővéremre (aki mindent "lefújjozott") idővel én is lelkesen követtem Őt az immár közös "fújjolás" rögös útján...:)))

7. kicsivu:
   2008. 01. 26. 20:14

   :-)) Nem tagadom, így történt, csak gondoltam, nem terhelem az olvasókat a részletekkel. :)

8. piszke:
   2008. 01. 28. 11:18

   Sokszor hallott családi történet:
   kistesó(férjem):ezt szeretjük??????
   nagytesó(sógornőm): Nem!
   kistesú:Fujj, nem kérek...

9. A.:
   2008. 01. 30. 8:28

   És mi a helyzet a gyümölcsevő denevérekkel? Fiam a madárétkű-gyümölcsevő (ti. minden ami gyümölcs jöhet, de normál kaja csak kevés) és ebben a huga is követni látszik, mert ő ugyan egyelőre mennyiségileg eszik, de inkább választ minden heylett gyümölcsöt. Na jó, nem alszanak fejjel lefelé. ez vigasztal.
   egy örök joker volt picibaba korukban, hogyha betegek voltak vagy bármi bajuk volt, a barackos csirkehus az mindig csuszott...

10. Szanyóék anyuja:
    2008. 02. 06. 13:48

    Ezt a tipizálás még sosem olvastam, de jót mosolyogtam, és megállapítottam, hogy a másfél éveseim madártékű puristák, kanálfóbia nélkül. :) Talán nem is madárétkűek, csak a "sokszor keveset" elvet alkalmazzák az evésben is és az alvásban is (Ez utóbbi azért roppantul bosszantó, főleg ebben az életkorban...) De étkezés terén nem rossz ez a kombináció. Kenyér mindig van itthon, és a kényszerből legyűrt főzelék után bármikor jöhet "nasiként". :)

Mondj valamit

A szövegben nem lehet HTML-t használni, a linkeket pedig automatikusan aláhúzzuk. Az email cím megadása kötelező, de az oldalon nem jelenik meg.

Figyelem! Keine Panik! No para! Ha elszállt a kommented a rossz kód miatt, a moderálandók közé kerül, onnan pedig kibányásszuk!

Név:
Email cím:
Honlap: ne felejtsd a www elé írni http://

Kód: