Aszalt szilvás kacsacomb

« Az ellenállhatatlan Pipi és palacsinta »

Egy évet kellett várnia Stahl Judit Végre otthon! című szakácskönyvének, hogy túljussak a lapozgatás fázisán és kipróbáljak belőle valamit. Ez nem értékítélet, inkább azt mutatja, mennyi könyv vár még kipróbálásra a polcomon. Azóta több jónak ígérkező receptet is beterveztem belőle, például a burgundi marhatokányt és a szilvás-mákos darázsfészket, hogy csak néhányat említsek.
Stahl stílusán lehet vitatkozni, de talán azt senki nem vitatja, hogy megbízhatóak a receptjei. Nekem eddig csak egy-kettő volt, ami nem jött be annyira, pedig már elég sokat kipróbáltam. Történetesen ez is jól vizsgázott.

Aszalt szilvás kacsacomb

Hozzávalók 4 személyre:

5 dl + 1 dl vörösbor
10 dkg magozott aszalt szilva
1/2 narancs héja nagyobb darabokban
2 szárított chili (ha van friss, még jobb)
1/2 kk. őrölt fahéj
4 kacsacomb
só
bors
1/2 ek. vaj
4 gerezd fokhagyma apróra vágva

Egy kisebb fazékban összeforraltam az 5 dl bort és az aszalt szilvát. 10-15 perc főzés után kihűtöttem és botmixerrel pépesítettem, majd felöntöttem annyi borral, hogy 5 dl mártást kapjak (kb. 1 dl bor). Ezután belekevertem a narancshéjat, a fahéjat és a chilit.

A sütőt előmelegítettem 200 fokra. Előkészítettem egy nagy tűzálló tálat (nevezetesen egy fedeles jénai edényt).

A combokat sóztam, borsoztam, majd egy serpenyőben erős lángon előpirítottam bőrös részükkel lefelé kezdve. Így kb. 2 perc, majd megfordítva 3-4 perc, hogy színt kapjon és a zsír egy része kiolvadjon.

A zsírt kiöntöttem egy kis edénykébe, a combokat félreraktam. Kis lángon megolvasztottam a vajat, beledobtam a felaprított fokhagymát, megpároltam, majd ment bele a szilvás pép. Erős lángon kevergetve rotyogtattam egy kicsit, majd a tűzálló tálba önöttem az egészet és beleraktam a combokat.

Fedő alatt 200 fokon sütöttem 20 percig, majd 130 fokon folytatva kb. 3 órán át. Isteni omlós, édeskés-csípős-fűszeres husi lett az eredmény. Krumplipürét ettünk mellé.

2008. jan. 18. 11:09 | 6 komment | Megosztás
Kategóriák: Szárnyas
Címkék: aszalt szilva, chili, fokhagyma, kacsa, narancs, őrölt fahéj, vörösbor

Kategóriák

Szárnyas

Címkék

aszalt szilva , chili , fokhagyma , kacsa , narancs , őrölt fahéj , vörösbor

Komment

Eddig 6 komment érkezett

juc:
2008. 01. 18. 12:28
Teljesen egyetértek veled Stahlt illetően - a stílus és a megbízhatóság vonatkozásában is. (De szerencsére az ember tud disztingválni.) A darázsfészek súlyosan addiktív (bár elég munkás, de mi az nekünk! :)), így télvíz idejére mindenképpen ajánlom kipróbálni. Ha jól emlékszem, a burgundi marhatokányt is próbáltam már (ezek még pre-blog korszakomban történtek), és az is nagyon bejött nekünk. Egyébként elég sok receptet megfőztem már belőle (így fejből nem megy az összes, a könyvem otthon van), és kivétel nélkül mindegyik nagyon jó lett.
chilii:
2008. 01. 18. 13:46
tetszik a recept, csak az elkészítési időt sokallom, mert csapágyasra jár a villanyórám mire megsül :( nincs valakinek alternatív javaslata esetleg? (nem a sütő cseréjére gondoltam)
Ízbolygó:
2008. 01. 18. 15:11
Ezt a receptet én is csináltam már és nagyon finom! Egyébként sztem Stahlnak ez a legjobb könyve a legtöbb használható recepttel.
chilii!
Ez az AHS (alacsony hőfokon történő sütés) egyik hátulütője, sokáig tart! (Pedig ez nem is igazi, mert akkor 100 fok alatt süldögélne!) Azonban a legfinomabb, legomlósabb, legszaftosabb husik nálam eddig mindig így készültek! Legalább egyszer fuss neki!
Zsuzsi:
2008. 01. 18. 15:28
Egyetértek Ízbolygóval, tényleg ez a legjobb könyve, és az a kaja szuperfinom. 2006-ban anyukám ezt csinálta karácsonyra, mindenki legnagyobb örömére.
starfokker:
2008. 01. 18. 23:05
tényleg jó recept, és a könyv is frankón használható. én is megcsináltam már ezt a receptet, ízlett is mindenkinek (ld itt: starfokker.blogspot.com/2007/11/hrom-k-esetleg-ngy.html ).
kicsivu:
2008. 01. 19. 14:41
Úgy látom, könyv- és receptügyben is konszenzus van! :) Ezek szerint sokaknak bejött. Ez a könyv talán abban tér el markánsan a többitől, hogy sok időigényes recept van benne. De megérik a fáradságot.
Starfokker, a kakukkfüves körte tényleg méltó kíséret!