Variációk dagasztás nélküli kenyérre

Mióta kipróbáltam a dagasztás nélküli kenyeret, teljesen leszoktunk a bolti pékáruról. Hetente kétszer menetrendszerűen sütök egyet és az napokig kitart minőségromlás nélkül. De hogy ne unjunk rá hamar, kísérletezgetek különböző lisztekkel, magvakkal. Eddig a következő változatokat próbáltam:

 

1/3 rész kölesliszt, 2/3 rész BL 80-as, 1 ek. sikér
1/3 rész hajdinaliszt, 2/3 rész BL 80-as, 1 ek. sikér (elég karakteres ízű kenyér lesz)
1/3 rész kukoricaliszt, 2/3 rész BL 80-as
Eredeti recept + 5 dkg aprított tökmag, 2 ek. tökmagolaj (abszolút kedvenc)
Eredeti recept + 1-2 marék aprított dió, 2 ek. dióolaj
1/3 rész csicseriborsóliszt, 2/3 rész BL 80-as, 1 ek. sikér (szintén karakteres)

Megjegyzés: a magokat és az olajat csak reggel, a kelesztés után forgattam bele, így nem lett egyenletes az eloszlás, hanem szép sávos lett. (a képen a tökmagos látható)

BL 80-as liszt: hipermarketekben kapható kenyérliszt, 2 kg-os kiszerelésben is elérhető

További ötletekre kommentek formájában nyitott vagyok!

2008. jan. 30. 22:15 | 12 komment | Megosztás
Kategóriák: Kenyér
Címkék: csicseriborsóliszt, dagasztás nélkül, dió, dióolaj, dnk, hajdinaliszt, kelt tészta, kölesliszt, kukoricaliszt, sikér, tökmag, tökmagolaj

VKF XII. - Citromos-chilis spagetti koktélrákkal

Mikor először olvastam Gabojsza kiírását, kicsit tanácstalan voltam, mert mint sokan a bloggerek közül, mi sem rajongunk a tengeri herkentyűkért. Mentő ötletként aztán hamar beugrott, hogy mostanában mennyire megszerettük a koktélrákot a karfiolsaláta kapcsán. Ebbe az irányba indultam el, sokat törtem a fejem és egészen máig úgy gondoltam, hogy tejszínes rákot készítek mexikói salsával. Ma délelőtt viszont férjem meglepett egy kis receptfüzettel, amiben az első, amin megakadt a szemem egy koktélrákos tésztaétel volt. A recept eszembe juttatta a húgoméktól kapott olasz fűszerkeverékemet is, melynek chilis-fokhagymás íze jól passzol a rákhoz. Innen már egyenes út vezetett az alábbi tésztaételig.

Hozzávalók 2-3 személyre:

25 dkg spagetti
1 dl olívaolaj
1 ek. aglio olio e peperoncino szárított fűszerkeverék vagy helyette chilipehely, aprított  petrezselyem és aprított fokhagyma keveréke
1 citrom reszelt héja
3-4 ek. a tészta főzőlevéből

20 dkg fagyasztott koktélrák
2 piros chili vagy más erős paprika kimagozva, felaprítva
2 duci gerezd fokhagyma apróra vágva
só
frissen őrölt fekete bors
olívaolaj

1 citrom leve

Az olívaolajban elkeverjük a fűszerkeveréket és a citromhéjat. Egy nagy fazék sós vízben al dentére főzzük a spagettit. Ha szárított chilivel dolgozunk, pár percre meleg vízbe áztatjuk, hogy megpuhuljon.

A koktélrákokat felolvasztjuk és hagyjuk jól lecsöpögni, papírtörlővel feltunkoljuk róluk a nedvességet. Kevés olajat hevítünk egy teflon serpenyőben, rádobjuk a rákokat és kevergetve megpirítjuk őket. Pár perc után mehet melléjük a fokhagyma és a chili. Sózzuk, borsozzuk, kevergetve rövid idő alatt készre sütjük. Nem kell nagyon megsütni, mert akkor a rákok mgkeményednek.

A kifőtt spagetti főzőlevéből kb. 4 evőkanálnyit kiszedünk a fűszeres olajba. A tésztát leszűrjük, a rákos keverékkel összeforgatjuk, meglocsoljuk a fűszeres olajjal és ráfacsarunk 1 citrom levét. Az egészet összeforgatjuk és tálaljuk.

A Vendégváró lakomák villámgyorsan c. kötet adta az ötletet.

2008. jan. 27. 14:28 | 2 komment | Megosztás
Kategóriák: Tészta, VKF!
Címkék: chili, citrom, fokhagyma, koktélrák, olívaolaj, saját recept, spagetti

Nem eszik vagy válogat?

Akik rendszeresen olvasnak, már tudják, hogy az utóbbi időben konyhai erőfeszítéseim nagy része arra irányul, hogy jóllakassam pöttöm kislányunkat. Egy halom szakirodalommal, régen kivágott, gondosan megőrzött recepttel és sokak tanácsaival felvértezve alkotok nap mint nap váltakozó sikerrel. Most nem nyavalyogni, inkább tapasztalatokat összegezni szeretnék, hátha más is erőt és ötletet meríthet belőle.

Először a német Eltern magazin egyik online cikkét olvasva tudatosodott csak bennem, hogy a válogatós, rossz evő kategória további finomításra szorul, azaz további altípusokra bontható, és ami a legjobb, kevert típusok is vannak.

Íme a kategóriák:

Édesszájú: talán a legismertebb fajta. Neve önmagáért beszél, mindent eszik, ami édes, palacsintát, tejberizst akár naponta is, ellenben főzeléket, húst látni sem akar.

Madárétkű: két katona kenyér vagy néhány kiskanál rizottó már jóllakatja. Utána nem nyafog, nem nyűgös, takarékosan beosztja, amije van. Csak édesanyját kergeti őrületbe.:)

Húsevő: az édességek nem hozzák lázba, húst hússal eszik. Lehetőleg kenyér nélkül, naponta ötször, ha lehet.

Purista: Sallyt juttatja eszünkbe a Harry és Sallyből, aki a szószt mindig külön tálkán kérte. A purista baba/kisgyerek ugyanis egy félreértelmezett elválasztó étrend jegyében sok mindent megeszik - magában. Főtt tészta, natúr krumpli, üres kenyér, alma a legjobb falatok. Mottója: Szószok, kenőkék, levesek kíméljenek.

Pépevő: múlhatatlan nosztalgiájukban ragaszkodnak a pépekhez. Krumplipüré, krémleves, tejbegríz jöhet bármikor, a fő, hogy rágni ne kelljen.

Rövid analízis után megállapítottam, hogy Panni az egyik szerencsés kevert típus: egy madárétkű purista, akinek ráadásul kanálfóbiája is van, azaz csak azt hajlandó megenni, amit önnön kezével tolhat a szájába.

De nem panaszkodom, mert miután felismertem és tudomásul vettem, hogy egy ilyen meglehetősen komplikált típussal állok szemben, letettem arról, hogy főzelékfaló pépevőt faragjak belőle, helyette inkább darabos ételeket főzök neki, persze szigorúan a purizmus jegyében. Kisebb sikereket már magaménak tudhatok.
 
Nevezetesen az alábbi ételekből volt hajlandó mostanában fogyasztani:

Serpenyős burgonya
Pulykafasírt
Omlett kenyérrel
Almás palacsintalepény
Almás-répás muffin
Pörkölt nokedlivel, de inkább csak nokedli
Farfalle és fusilli tejszínes szószokkal
Csemege uborka
Édes-savanyú bébikukorica

Receptek hamarosan jönnek.

2008. jan. 25. 12:44 | 10 komment | Megosztás
Kategóriák: Babagasztro, Rizsa
Címkék: 1 éves kortól

Kókuszos golyó blogszülinapra

A köz nyomásának engedve tegnap megünnepeltem a blogom, ha nem is tortával, de egy gyors és finom édességgel. Történetesen ez a recept is Stahl Judittól származik, a Gyors édességek kötetből. Közben ahogy a blogokon is kicsit tájékozódtam, rájöttem, hogy nagyon hasonló a T3v által már bemutatott házi Raffaellóhoz, amit Doctor Peppernél golyóformátumban is megszemlélhetünk. Stahlnál a tejpor helyett cukrozott sűrített tej játszik, aminek a beszerzése talán eggyel egyszerűbb.

 

Hozzávalók 25-30 darabhoz:

15 dkg kókuszreszelék
1 tubus cukrozott sűrített tej
10 dkg puha vaj
1 kisebb narancs reszelt héja
1 ek. rum

A bevonathoz:
cukrozatlan kakaópor
és/vagy
étcsoki

A hozzávalókat egy nagy tálban kézzel összegyúrtam, az így kapott masszából nagy gombócot formáztam és folpackba tekerve betettem 5 percre a mélyhűtőbe. Utána nedves kézzel kisebb darabokat téptem a tésztából és golyóvá hengergettem őket. Egy tálcára rakosgattam a golyókat, és 10 percre megint mentek a mélyhűtőbe.

Bevonatnak a könyv a kakaóporba hempergetést írja, nyilván a gyorsaság mint fő szempont miatt, én azonban kíváncsi voltam a csokimázas verzióra is. Tény, hogy munkaigényesebb, de sokkal finomabb.

Gőz fölött megolvasztottam 1 tábla jó minőségű étcsokit, kevés olajat kevertem bele és a mélyhűtőből kivett, fogpiszkálóra tűzött gombócokat megforgattam benne, hogy nagyjából mindenhol bevonja. Kiskanállal segítettem a problémás részeken. Nem törekedtem tökéletesen sima máz kialakítására, kócosan rusztikus bevonatot képeztem. Hungarocell hiányában egy muffinba szurkáltam a fogpiszkálókat és rövid hűtőhideg után tehettem is a gombócokat a papírkapszlikba. 

Stahl Judit Gyors édességek-beli receptje alapján

2008. jan. 23. 21:40 | 2 komment | Megosztás
Kategóriák: Édes kis semmiség, Gasztroajándék
Címkék: csokoládé, kakaópor, kókusz, narancs, sűrített tej, vaj

Egy éves a blogom!

Leltár

108 583 látogató
234 poszt
11 VKF pályamű
1 estiskolás alkotás
2 GBT (újoncok kedvéért: Gasztroblogger Találkozó)
1 angyalkajáték
1 tévészereplés
több új jóbarát
sok új ismerős
2 teleírt jegyzetfüzet
3 főzőtanfolyam
1 közös blog
1 új szenvedély: India
1 fagyigép
1 karamellizáló pisztoly
tucatnyi új tányér, tálka
több tonna szakácskönyv
null plusz kiló (eddig) – sem rajtam, sem Pannikán :-)
folyamatos flow és komfortérzet :)

2008. jan. 22. 8:00 | 33 komment | Megosztás
Kategóriák: Rizsa

Pipi és palacsinta

Az alábbi duó mostanában lett sűrű vendég nálunk, egyrészt mert egy főzéssel két napra meg van oldva általa az ebédkérdés, másrészt mert Panni is hajlandó mindkettőből enni. A paprikás hozzávalóinak mennyisége lehet, hogy más szemében röhejesnek tűnik, lehet nyugodtan többszörözni, nagyétvágyú családunknak én sokszor ekkora adagokat főzök.  

Paprikás csirke tejfölösen

Hozzávalók:

kevés olaj
1 nagyobb hagyma
őrölt pirospaprika
só
2 egész csirkecomb
1 zöldpaprika vagy pritamin
1 paradicsom
1 doboz tejföl vagy joghurt
1 ek. liszt

A hagymát nagyon apróra vágom és kevés olajon egy fazékban üvegesre párolom. Megszórom pirospaprikával, elkeverem, majd beleteszem a kis csíkokra vágott paprikát meg a kis kockákra vágott paradicsomot, majd a kettévágott csirkecombokat. Megsózom és felöntöm kb. 2 dl vízzel, azaz annyival, hogy épp ellepje. Fedő alatt, kis lángon puhára párolom, közben ha kell, a vizet pótolom. Mikor a hús már puha, fedő nélkül zsírjára sütöm, azaz hagyom a víz nagy részét elfőni, majd a liszttel elkevert tejföllel besűrítem. 2-3 percig kell forralni és kész is. Galuskával vagy könyökcsőtésztával tálalom.

Hortobágyi húsos palacsinta

Hozzávalók:

A töltelékhez:
maradék csirkepaprikás
2 pohár tejföl

A palacsintákhoz:

20 dkg liszt
2 tojás
1/2  l tej
só
1/2 dl olaj

 

A palacsintatésztát bekeverjük, minimum egy fél órát állni hagyjuk, majd kisütjük (kb. 8 palacsintát kapunk). Közben a sütőt előmelegítjük 180 fokra. Egy nagyobb, hosszúkás jénait vékonyan kiolajozunk.
A pörköltmaradék husiját kicsontozzuk, kis cafatokra tépkedjük és kevés szafttal botmixerrel pürésítjük. Néhány ek. tejfölt keverünk még hozzá és megtöltjük vele a palacsintákat. A feltekerésnél hajtsuk vissza a végénél, hogy ne csurogjon ki a töltelék. Sorakoztassuk őket egymás mellé a jénaiban. Utána a maradék szaftot hígítsuk tejföllel, ha kell, turmixoljuk, majd kenjük meg vele bőven a palacsintákat, és süssük fedő nélkül 15-20 percet.

2008. jan. 21. 11:20 | 5 komment | Megosztás
Kategóriák: Babagasztro, Magyaros, Szárnyas
Címkék: 1 éves kortól, csirke, őrölt pirospaprika, padlizsán, paprika, paradicsom, tejföl, vöröshagyma

Aszalt szilvás kacsacomb

Egy évet kellett várnia Stahl Judit Végre otthon! című szakácskönyvének, hogy túljussak a lapozgatás fázisán és kipróbáljak belőle valamit. Ez nem értékítélet, inkább azt mutatja, mennyi könyv vár még kipróbálásra a polcomon. Azóta több jónak ígérkező receptet is beterveztem belőle, például a burgundi marhatokányt és a szilvás-mákos darázsfészket, hogy csak néhányat említsek.
Stahl stílusán lehet vitatkozni, de talán azt senki nem vitatja, hogy megbízhatóak a receptjei. Nekem eddig csak egy-kettő volt, ami nem jött be annyira, pedig már elég sokat kipróbáltam. Történetesen ez is jól vizsgázott.

 

Hozzávalók 4 személyre:

5 dl + 1 dl vörösbor
10 dkg magozott aszalt szilva
1/2 narancs héja nagyobb darabokban
2 szárított chili (ha van friss, még jobb)
1/2 kk. őrölt fahéj
4 kacsacomb
só
bors
1/2 ek. vaj
4 gerezd fokhagyma apróra vágva

Egy kisebb fazékban összeforraltam az 5 dl bort és az aszalt szilvát. 10-15 perc főzés után kihűtöttem és botmixerrel pépesítettem, majd felöntöttem annyi borral, hogy 5 dl mártást kapjak (kb. 1 dl bor). Ezután belekevertem a narancshéjat, a fahéjat és a chilit.

A sütőt előmelegítettem 200 fokra. Előkészítettem egy nagy tűzálló tálat (nevezetesen egy fedeles jénai edényt).

A combokat sóztam, borsoztam, majd egy serpenyőben erős lángon előpirítottam bőrös részükkel lefelé kezdve. Így kb. 2 perc, majd megfordítva 3-4 perc, hogy színt kapjon és a zsír egy része kiolvadjon.

A zsírt kiöntöttem egy kis edénykébe, a combokat félreraktam. Kis lángon megolvasztottam a vajat, beledobtam a felaprított fokhagymát, megpároltam, majd ment bele a szilvás pép. Erős lángon kevergetve rotyogtattam egy kicsit, majd a tűzálló tálba önöttem az egészet és beleraktam a combokat.

Fedő alatt 200 fokon sütöttem 20 percig, majd 130 fokon folytatva kb. 3 órán át. Isteni omlós, édeskés-csípős-fűszeres husi lett az eredmény. Krumplipürét ettünk mellé.
 

2008. jan. 18. 11:09 | 6 komment | Megosztás
Kategóriák: Szárnyas
Címkék: aszalt szilva, chili, fokhagyma, kacsa, narancs, őrölt fahéj, vörösbor

Az ellenállhatatlan

Unwiderstehliche – ezen a néven futottak Dolce karácsonyi sütijei és persze én sem tudtam nekik ellenállni és kipróbáltam a receptet. Csak a posztolással késtem egy kicsit, de sebaj, nem kizárólag karácsonyi sütik, bármilyen alkalomra elkészíthetők. A receptben egy dolgon változtattam: a darált mandulát kicseréltem mogyoróra, érdekes módon mégis egész más külsőt öltöttek a kekszeim (ahogy a kommenteket olvastam, nem voltam ezzel egyedül:)). Ízre azonban hozták, amit vártam, nagy baj tehát nem történt.

Hozzávalók:

8 dkg darált mogyoró (eredetileg mandula)
8 dkg darált dió
10 dkg  keserű csoki lereszelve
12 dkg vaj
14 dkg cukor
8 dkg liszt

Minden hozzávalót összegyúrunk gyors mozdulatokkal. A tésztából rudat formálunk és folpackba csomagolva 2 órára a hűtőbe tesszük. Utána kis darabokat tépünk le belőle és diónyi golyókat formálunk belőlük. Sütőpapírral bélelt tepsire sorakoztatjuk őket és 175 fokon 20 percig sütjük.

2008. jan. 15. 9:00 | 1 komment | Megosztás
Kategóriák: Keksz
Címkék: csokoládé, dió, keksz, mogyoró

Kukorica-krémleves

Míg sokan javában az újévkor megfogadott diétával sanyargatják magukat, én egyre azon töprengek, mivel hízlaljam kisétvágyú kislányomat. Szerencsére már szép számú idevágó irodalmat gyűjtöttem be, és a bloggertársak oldalán is találok sikerrel kecsegtető recepteket. Ezt a vélhetőleg igen kalóriadús levest (egy evőkanál kukorica 37 kcal!) Piszke oldalán találtam és sikere volt mind a kicsi, mind a nagyok körében. A recepten annyit változtattam, hogy curryport is tettem bele, mert nálunk az a kukoricához szinte kötelező elem. A levest pedig átszűrtem egy aprólyukú szűrőn, mert a héjak miatt túl darabosnak találtam, így viszont selymesen egynemű lett. Piszke aprított petrezselymet is tett bele, nálunk az most elmaradt.

 

Hozzávalók 4 adaghoz:

2 dkg vaj
10 szelet bacon
2 doboz konzerv kukorica
2 kis gerezd fokhagyma apróra vágva
só
currypor ízlés szerint
4 dl tejszín

A vajon a csíkokra vágott bacont ropogósra sütöttem, majd félreraktam. A visszamaradt zsiradékon megpároltam a leszűrt kukoricát, miközben hozzáadtam a fokhagymát és megsóztam, majd kevés vízzel felöntöttem. Mikor már megpuhult, levettem a tűzről, felöntöttem a tejszín felével, botmixerrel pépesítettem és egy nagy szűrőn átpasszíroztam, hogy a héjaktól megszabaduljak. Ezután hozzáöntöttem a többi tejszínt is, curryporral ízesítettem, és picit összeforraltam. Tálaláskor megszórtam a szalonnapörcökkel.

2008. jan. 12. 20:20 | 8 komment | Megosztás
Kategóriák: Babagasztro, Leves
Címkék: 1 éves kortól, bacon, curry, fokhagyma, kukorica, tejszín

Védőitalok zimankó idején: vörösboros teapuncs és fűszeres tea

Vörösboros teapuncs

A klasszikus puncs titka 5 hozzávalóban rejlik, amit neve is bizonyít, hiszen etimológiailag a hindi „pancsa”, „öt” jelentésű szóból származik. Őshazájában, Indiában eredetileg arrakból (rizspálinka), teából, vízből, cukorból és citromléből készült, és a britek révén került Kelet-Indiából Európába a 17.-18.  század idején. Az idők folyamán sok változat született, készítik alkoholmentesen, gyümölcsléből és hidegen is, alkotórészei pedig gyakran a helyi alapanyagokhoz igazodnak. Nálunk például nagyobb eséllyel készül kecskeméti barackpálinkából, mint kubai rumból, ahogy az osztrákoknál is wachaui barackpálinkával az igazi.

Hozzávalók:

1/2 l vörösbor
7 dkg cukor
1 l forró fekete tea
1 kupica fehér rum vagy barackpálinka
1 jól megmosott (bio)citrom felkarikázva

A bort a cukorral felmelegítjük, de nem hagyjuk felforrni, hogy megmaradjon az alkoholtartalma. Ha feloldódott benne a cukor, hozzáöntjük a teát, a rumot/pálinkát és beledobáljuk a citromkarikákat. Az egészet újra felmelegítjük, de nem forraljuk.

 

Fűszeres tea

Alkoholmentes lélekmelegítő, erejét az alkohol helyett az őrölt gyömbér csípőssége adja. A citrom-méz arányokkal szabadon játszhatunk, attól függően, mennyire savanykásan szeretjük.

Hozzávalók:

2 filter borsmenta tea
4 filter fekete tea
2 tk. gyömbérpor
1 darab fahéj
4 szem szegfűszeg
1 liter víz
3 citrom leve
3 ek. méz

A vizet felforraljuk, a filtereket belógatjuk, beleszórjuk a fűszereket és 5 percig főzzük. Hagyjuk kicsit kihűlni, és csak utána facsarjuk bele a citromlevet, hogy a C-vitamin tartalma megmaradjon, végül ízlés szerint mézzel ízesítsük.

Eredetileg a Képmáson.

2008. jan. 8. 20:43 | 2 komment | Megosztás
Kategóriák: Ital
Címkék: barackpálinka, borsmenta, citrom, fahéj, fehér rum, fehérbor, fekete tea, képmás, méz, őrölt gyömbér, szegfűszeg, vörösbor