Eddig elég problematikus viszony fűzött a kelt tésztákhoz, ugyanis meglehetősen türelmetlen ember vagyok, utálok várakozni, így nem csoda, hogy nem sok sikerélményem volt ebben a műfajban (a kelesztés mellett egyébként a sómennyiség a másik csapda szerintem). A Stahl-féle pizzatészta sütéséig terjedt a vállalkozó kedvem, másra gondolni sem mertem, míg meg nem láttam néhány bloggertárs könnyű sikerrel kecsegtető receptjét. Kezdtem ugye a grissinikkel és focacciákkal, és azok sikerén felbátorodva belevágtam a DNK-ba, azaz a dagasztás nélküli kenyér elkészítésének műveletébe is. Mivel Dolce vita kenyerét személyesen is volt alkalmam megkóstolni, és nagyon érzékletesen ecsetelte, mennyire egyszerű a projekt, az ő receptje volt a vezérfonál. Minthogy BL 80-as liszthez még nem volt szerencsém, viszont a komáromi süteménylisztet mostanában rendszeresen használom, most is azt vetettem be, és nem okozott csalódást. A kenyér szerintem nagyon jó lett, szép ropogós a héja, belül puha és foszlós. Kacsazsírral megkenve, Gabojsza pirospaprikájával megszórva lilahagymatuninggal ettük meglehetős elégedettséggel.

Dagasztás nélküli kenyér

Hozzávalók 2,5 dl csészével mérve:

3 csésze süteményliszt (eredetileg BL 80-as liszt ajánlott)
1,5 csésze víz
kicsit kevesebb, mint fél tk. szárított élesztő
kicsit több, mint 1,5 tk. só

A lisztet egy nagyobb tálba szitáltam és hozzákevertem a sót és az élesztőt. Utána beleöntöttem a vizet és egy keverőlapáttal jól elkevertem az elegyet (jó ragacsos, folyós tésztát kaptam.
Letakartam egy konyharuhával és egy éjszakán keresztül kelesztettem. Másnap reggel a tálban kicsit átkevertem a tésztát, majd beliszteztem a tetejét és letakarva 30 percig nyugiban hagytam. Közben előmelegítettem a sütőt 250 fokra és egy 1,9 literes kerek jénai tálat is beraktam melegedni. Fél óra elteltével a tésztát a kilisztezett jénaiba öntöttem és hagyományos üzemmódban fedő alatt 35 percig sütöttem, majd fedő nélkül még 20 perc következett. Kicsit nehezen, de kijött a formából épségben a cipó, szépen kongott is, mikor megütögettem. Mikor kihűlt, akkor vágtuk fel, és elégedetten nézegettük az eredményt. 

Megjegyzés 1.: eredetileg kiszedtem a tésztát egy deszkára, hogy áthajtogassam, de annyira ragacsos volt, hogy inkább visszaköltöztettem a tálba és ott dolgoztam vele tovább. DV nem írta, így nálam is elmaradt, de ahogy utánaolvastam eredetileg a négy csücskét kellett volna egymásra hajtani és a hajtott résszel lefelé beletenni a jénaiba. Ez elmaradt, de így is rendben volt teljesen szerintem.

Megjegyzés 2.: A hétvégén készült egy újabb adag, ezúttal komáromi lisztmixszel és Tupper kelesztőtálban kelesztve, és Ana leírása szerint hajtogattam a tálban egy lapáttal. Még szebb és lyukacsosabb lett az eredmény. Masszív repertoárdarab lesz, az tuti.