Schilcher, Risling, Hundertwasser

A hétvégét a stájerországi Bad Blumauban töltöttük férjem munkahelye jóvoltából, így egyrészt kiléptem egy kis időre a gyeses monotóniából, másrészt kulináris élményekkel is gazdagodtam. A Hundertwasser tervezte szállodában teljes ellátást kaptunk, így vadászterületem a helyi svédasztalos étkező volt, volt is mit kóstolgatni. Az első napot a lekvároknak szenteltem, reggelire diós répalekvárt, tökmaglekvárt és borzselét ettem isteni ropogós zsemlékkel, és elszorult a szívem, hogy nálunk miért nincsen ilyen színvonalú pékáru. Másnap reggelre tartogattam a sajtokat, felvágottakat (még magyar bioszalámi is volt a választékban!), a legnagyobb sikere a tökmagos „kenőkének” (németül aufstrich) lett. Ezen a nyomvonalon elindulva fel is fedeztem egy boltot a szálloda szomszédságában, ahol csupa tipikus steirisch, azaz stájer terméket árulnak. Az utolsó napon szépen ki is fosztottuk a komplexumot, jött velünk egy üveg Schilcher és egy üveg Welschrisling, egy citromfűszirup, egy-egy üveg az említett lekvárokból (mind bio) és persze két üveg Stájerország fekete aranyából, a tökmagolajból is.
A Welschrislinget már helyben leteszteltük, nagyon finom, könnyű, gyümölcsös bor, a Schilchert karácsonyra tartogatjuk. A helyi idegenvezető szerint egy nagyon száraz, savanykás rozébor, ami sok embernek egyáltalán nem ízlik vagy jó esetben a második pohár után barátkoznak meg vele. Majd meglátjuk.

 

Grazba is tettünk egy rövid látogatást, de arra ügyeltünk, hogy szigorúan a Christkindlmarkt körzetében maradjunk, így volt alkalmunk megkóstolni a hatalmas sült gesztenyéket, a helyi puncsot, ami almalével és barackpálinkával készül, és betoltunk egy-egy kéteurós utcai hamburgert is, ami minden eddigi hamburgerélményünket felülírta.  Persze a könyvesboltok akciós kínálatát is felmértem gyorsan, vettem is egy könyvet a kenőkékről, egyet a bioélelmezésről és egy gyönyörűséget, a Culinaria sorozat Südostasien kötetét.  

2007. dec. 5. 22:31 | 4 komment | Megosztás
Kategóriák: Rizsa