Best of Kicsi Vú 2007

Szeretem a év végi visszatekintést. Jólesik átböngészni a kupacban őrzött mozi- és színházjegyeket, felidézni a legjobb élményeket. Jó volt a blogom is átfutni, miket is főztem egy év alatt. És ha nem is vagyok olyan listamániás, mint a főhős a Pop, csajok, satöbbiben, de most nem tudtam ellenállni egy best of 2007-nek.
Szóval a 2007-es év 12 kedvence, melyek semmiképp nem veszhetnek a feledés homályába, a következők (szerintem):

		Luigi gombamártása
		Retrosüti
		Burgonyakrémleves sült gombával
		Csirkemellkockák szezámos-mézes bundában pirított tésztával
		Az a bizonyos citromos sütemény
		Majonézes kínai kel saláta
		Olivás-koktélrákos karfiolsaláta
		Mákfagyi
		Kuszkusszal töltött padlizsán
		Körtés rebarbara-krémleves
		Kelt palacsinta
		Almás-túrós muffin

Boldog új évet kívánok minden kedves olvasónak és bloggertársnak!

2007. dec. 30. 23:25 | 4 komment | Megosztás
Kategóriák: Rizsa

Túrós zsemle

A DNK-val frissen megszerzett önbizalmam további kísérletekre sarkallt és miután átlapoztam ezt szimpatikus zsemlerecept után kutatva, megakadt a szemem a Quarkbrötchen nevezetű darabon. Nagy előnye, hogy 1 órán belül megvan az egész, keleszteni sem kell, mert sütőporos a tészta, mégis egy nagyon kellemes, kívül kemény, belül puha zsömle az eredmény. Felvettem kettes számúnak az undok fiús zsömi mellé.

Hozzávalók 5 zsemléhez:

15 dkg túró
7 ek. tej
6 ek. olaj
1/2 tk. só
1 ek. szezámmag
1 ek. lenmag
20 dkg liszt (vagy amennyit felvesz)
1/2 csomag sütőpor  

A tetejére: 1 ek. tej és némi mag a szóráshoz

A túrót egy villával összetörtem és krémesre kevertem a tejjel, a sóval és az olajjal. A lisztet és a sütőport egy tálba szitáltam, majd a magokkal együtt fokozatosan a túrós masszához kevertem, majd kézzel tésztává gyúrtam. Rudat formáztam a tésztából, majd miután hagytam egy 20 percet pihenni, 5 egyenlő részre osztottam és kis gömböcöket formáztam belőlük. A tetejüket kereszt irányban bevagdostam, tejjel megkentem és megszórtam egy kevés maggal. Közben a sütőt előmelegítettem 200 fokra. Hagyományos üzemmódban sütőpapírral bélelt tepsin 20 perc alatt ropogósra sültek.

Megjegyzés: az eredeti recept némi módosítást igényelt. A könyvben ugyanis 30 dkg lisztet írtak, de nekem nem vett fel annyit a tészta, 10 dkg megmaradt. A magoknál pedig 1 ek. napraforgómag is szerepelt, én ezt kihagytam.

Forrás: Backen! Das Gelbe von GU

2007. dec. 29. 22:00 | 7 komment | Megosztás
Kategóriák: Kenyér
Címkék: gyúrt tészta, lenmag, sütőpor, szezámmag, tej, túró

Grapefruitsorbet csillagánizzsal

A karácsonyi menühöz keresgéltem desszertötletet, mikor Lilahangyánál megláttam ezt a gyönyörűséget. A grapefruit mint alapanyag már addig is ott motoszkált a fejemben, könnyű-pikáns édességet szerettem volna ugyanis, és a szokatlan párosítás a csillagánizzsal (amit egyébként Lilahangyához hasonlóan én sem csípek túlságosan) nagyon kíváncsivá tett. Hát mostantól mint komplementer párosra fogok a grapefruit-csillagánizs duóra tekinteni, annyira jól domborítottak. A fanyar ízek kedvelőinek (pl. tonikrajongók) kötelező!

 

Hozzávalók 6 adaghoz:

3 dl víz
18 ek. cukor
5 szem csillagánizs
3 rózsaszín grapefruit leve és húsa

A cukorból és a vízből meg az ánizsszemekből szirupot főztem. Mikor a cukor már teljesen feloldódott, kihalásztam az ánizsokat és hagytam kihűlni a folyadékot. Közben kifacsartam a grapefruitok levét és a gyümölcshúscafatokkal együtt a langyos lébe kevertem, majd hűtőben jól kihűtöttem az egészet. Utána fagyigépbe öntöttem és kb. 20 percig járattam, majd ment 1-2 órára a fagyasztóba. Akinek nincs fagyigépbe, tegye rögtön  fagyasztóba és időnként kapargassa át egy villával.
Tálalásnál kivájt grapefruithéjakba kanalaztam a sorbet-t.

Megjegyzés: a kivájás nem egyszerű meló, a leghatékonyabban egy kiskanállal lehet fellazítani a fehér hártyát, ha a kanalat domború felével felfelé tartjuk.

2007. dec. 27. 21:44 | 3 komment | Megosztás
Kategóriák: Desszert, Fagyi
Címkék: csillagánizs, grapefruit, sorbet

Fahéjas csillagok

Mint utóbb kiderült, Macitól függetlenül én is felfedeztem a német kollégák blogján az isteni Demel cukrászda-féle Zimtsterne receptet, csak én nem Chili és Ciabatta oldalán, hanem a Brot und Rosen-en. Mindenesetre én is csak szuperlatívuszokban tudok beszélni a receptről, nagyon jól kezelhető a tészta és a mázzal kenegetés engem igazi flow élményhez juttatott. Szívből ajánlom minden tépázott idegzetű delikvensnek: a tojáshab precíziós felvitele garantált kikapcsolódást ígér.

A recepten annyit változtattam, hogy mandula helyett diót tettem bele, és csak fél adagot sütöttem ki elsőre, amiből 38 darab kis csillag született.

Hozzávalók:

50 dkg dió ledarálva

30 dkg porcukor

2 tk. méz

2 tk. fahéj

2 tojásfehérje

A mázhoz:

1 tojásfehérje

10 dkg porcukor

A diót összekevertem a porcukorral, a mézzel és a fahéjjal. Hozzáadtam a két fehérjét (nem kell felverni előtte) és kézzel összegyúrtam a tésztát. Utána két réteg folpack közé téve kb. fél cm vastagra kinyújtottam, majd 5 cm átmérőjű kis csillagformákkal kiszaggattam. Így a nyújtáshoz egáltalán nem kellett plusz porcukor. Sütőpapírral bélelt tepsire sorakoztattam őket.

A mázhoz a tojásfehérjéből és a porcukorból robotgéppel sűrű, fehér, szirupos habot vertem, majd egy szilikon kenőecset segítségével bekentem vele a csillagok tetejét.

A sütőt előmelegítettem 150 fokra és hagyományos üzemmódban sütöttem a sütit 10-15 percig. A máz megszilárdult, de még nem pirult meg (fehérnek kell maradnia). Hagytam kihűlni, közben nem bántottam őket, mert melegen sérülékenyek.

Fémdobozba, szalvétarétegek közé sorakoztak. Napról-napra intenzívebb fahéjaromájuk van és isteni puhák.

2007. dec. 21. 21:50 | 10 komment | Megosztás
Kategóriák: Gasztroajándék, Karácsonyi, Keksz, Süti
Címkék: dió, fahéj, keksz, méz, tojásfehérje

Undok fiú, szeretlek! - A másfélórás zsemle

Engem is utolért a Mademoiselle által indított őrület, konkrétan a Puffin-zsemlék sarkalltak cselekvésre. Annyit változtattam az alaprecepten, hogy 1/3 részben teljes kiőrlésű búzalisztet használtam, és ennek megfelelően növeltem a víz mennyiségét 1,5 decivel. Legközelebb egy picit több sót is teszek bele, de már így is jónak minősítettem az eredményt és a receptközlő undok fiút örökre a szívembe zártam. :)

Másfélórás zsemle

Hozzávalók:

50 dkg fehérliszt
25 dkg teljes kiőrlésű búzaliszt
1és 1/4 ek. szárított élesztő
2,5 tk. só
6,5 dl meleg víz
1 dl tej
1 ek. méz

Egy nagy-nagy keverőtálba (ikeás szett legnagyobbja) szitáltam a liszteket, és mindent hozzáadva egy keverőlapáttal egynemű tésztává kevertem (jó nyúlós-ragadós). Liszttel meghintettem és lefedve 1,5 órán át kelesztettem. Úgy megkelt, hogy majdnem kibuggyant a tálból.
A sütőt előmelegítettem 240 fokra és előkészítettem egy közepes tepsit félig megtöltve vízzel.
A megkelt tésztát egy jól belisztezett deszkára borítottam (egy hatalmas, kezelhetetlen "Jabbára" kell számítani) és egy nagy késsel 8 egyforma darabra vágtam.
Minden darabot meghajtogattam a DNK-nál ismertetett módszer szerint, majd hajtással lefelé egy sütőpapírral bélelt tepsire raktam őket. A sütőbe alulra beraktam a vizes tepsit, középre meg a bucikat.
25 percig sült egy adag hagyományos üzemmódban, de a 8-at csak két menetben tudtam kisütni.
Gyönyörű, pirosra sült, kívül ropogós, belül foszlós bucikat kaptam.

2007. dec. 20. 7:40 | 11 komment | Megosztás
Kategóriák: Kenyér
Címkék: dnk, kelt tészta, méz, szárított élesztő, tej, teljes kiőrlésű liszt

Zebrasüti

A karácsonyi finisben új erőre kaptam és sorjázom is a posztokat, hogy még az ünnepek előtt kipróbálhassa, akinek megtetszik valamelyik. Ezt a sütit a német Brigitte magazin oldalán találtam, és rögtön megtetszett két okból is: egyrészt mert nagy kedvencem van benne, az aszalt vörösáfonya (korrektebben tőzegáfonya) és mert gyönyörű. Az elkészítése sem ördöngösség, de a könnyebb érthetőség kedvéért most fázisfotók is készültek.

Hozzávalók kb. 30 darabhoz:

A tésztához:
12,5 dkg puha vaj
7,5 dkg porcukor
fél zacskó Bourbon vaníliás cukor
2 tojássárgája
22,5 dkg liszt
1 csipet só

A töltelékhez:
1 lime vagy citrom leve és héja
10 dkg aszalt vörösáfonya
2 ek. cukor

A tésztához a lisztet és a porcukrot egy nagyobb keverőtálba szitáljuk. Hozzákeverjük a vaníliás cukrot és a sót, beleütjük a két tojássárgáját és a darabokra morzsolt vajjal gyors mozdulatokkal összegyúrjuk az egészet. Gombócot formázunk belőle és folpackba tekerve betesszük a hűtőbe egy fél órára. Ezalatt elkészítjük a tölteléket: az áfonyát összefőzzük a citromlével, -héjjal é a cukorral. Kevergetve hagyjuk kicsit puhulni, majd levesszük a tűzről és kihűtjük, végül aprítógépben pürésítjük.
Miután a tészta kellően megkeményedett, lisztezett felületre borítjuk és kb. egy 24x18 cm-es téglalapot nyújtunk belőle. Felvágjuk öt 3,5x24 cm-es csíkra. 4 csíkot megkenünk a töltelékkel és egymásra rakjuk őket, hogy a megkent felük legyen felül, végül beborítjuk a maradék csíkkal. Folpackba csomagoljuk az így kapott rudat és 45 percre hűtőbe tesszük.



A sütőt előmelegítjük 180 fokra (légkeverés)., egy nagy sütőlemezt pedig kibélelünk sütőpapírral.
A tésztarúdból kb. fél centi vastag lapokat vágunk le egy éles késsel és a sütőlemezre rakosgatjuk őket. Könnyebb a tésztával bánni, nem folyik ki a töltelék, ha vágáskor úgy tesszük le, hogy a csíkok függőlegesen fussanak benne.
8-10 perc alatt elkészülnek a kekszek.

Kellemesen savanykás, omlós keksz a végeredmény. Tésztája állagra és arányaiban is hasonlít a shortbread tésztájához.

2007. dec. 18. 23:27 | 6 komment | Megosztás
Kategóriák: Karácsonyi, Keksz, Süti
Címkék: aszalt vörösáfonya, citrom, gyúrt tészta, keksz, lime

Karácsonyi főpróba: Gesztenyével-aszalt barackkal töltött csirkemelltekercs lilahagymalekvárral

A hétvégén leteszteltem a karácsonyra szánt főételt (legalábbis egy részét), és szerencsére jól vizsgázott, így nem kell új recept után néznem. Az ötlet, nevezetesen gesztenyemasszával-aszalt gyümölccsel töltött csirkemell lilahagymalekvárral a Gundel ünnepváró főzőestjéről származik. A csirke a főzőesten két változatban is készült, a séf ugyanis be akarta bizonyítani, hogy édes gesztenyemasszával is lehet húst tölteni, sőt. Teljes mértékben igazat kell adnom neki: a natúr töltelékkel egy elég jellegtelen húst kaptunk, az édes verziónak viszont kellemesen domináns volt az íze. A lilahagymalekvár pedig amellett, hogy isteni, az elfoglalt háziasszonyok álma: csak feltesszük főni és néhány keveréstől eltekintve fél óra alatt magától elkészül. A másik köret, amit most nem próbáltam ki, mert biztos siker, a serpenyőben sült vegyesgyümölcs lesz almával, körtével, dióval, mézzel és illatos fűszerekkel.

 

Gesztenyével-aszalt barackkal töltött csirkemelltekercs

Hozzávalók 2 tekercshez:

1 nagy csirkemellfilé

2 csomag édesített gesztenyepüré (vagy inkább 1,5, valamennyi marad belőle) 

2 marék aszalt gyümölcs (pl. sárgabarack) borba áztatva, egészben 

2 ágacska rozmaring apróra vágva

2 csomag bacon szalonna (2x20 dkg)

A csirkemellet megmostam, szárazra töröltem és először hosszában kettévágtam. Levágtam róla kétoldalt a leffentyűket (mint megtudtam, ezt a gundelesek madárkának nevezik) és félretettem további felhasználás céljára. A mell mindkét felét oldalt egy nagy, éles késsel bemetszettem, és szétnyitottam. Letakartam egy darab folpackkal és vékonyra klopfoltam. Megfordítottam a húst, hogy a fólia kerüljön alulra és azon dolgoztam tovább. Az így kapott többé-kevésbé téglalap alakú húsra kentem a tölteléket, majd feltekertem.

A töltelék: először megsóztam-fehérborsoztam a hússzeletet, majd megkentem a villával szétnyomkodott gesztenyepürével (kb. fél cm vastagon). Utána megszórtam aszalt sárgabarackkal (előzőleg áztassuk egy fél órára fehérborba, hogy kicsit megpuhuljon, majd szűrjük le), és apróra vágott rozmaringlevelekkel. Ekkor  a fólia segítségével szorosan feltekertem és kicsit ferdén begöngyöltem 2 szelet baconbe (rakjuk őket egymás mellé, hogy kicsit fedjék egymást és úgy göngyöljük) és az egészet  becsavartam egy téglalap alakú alufóliába. A két végét megsodortam, mintha szaloncukrot csomagolnék.

A madárkákat csak megsóztam, borsoztam és baconbe, majd alufóliába tekertem.

Az így kapott megaszaloncukrok mentek a sütőbe 170 fokra (légkeverés), kb. 50 percre-1 órára (a madárkákat hamarabb kivettem, a nagyok még sültek egy 10 percet). Mikor elkészültek, kivesszük őket a sütőből, és nem bizgetjük egy ideig, csak tekerünk a két végükön egyet-egyet, hogy szorosabban fogja a fólia. Hagyjuk kicsit hűlni, így felbontás után könnyebben szeletelhetőek.

A baconbe bugyolált madárkák akár egy későbbi hidegtál részét is képezhetik kis karikákra vágva, aszalt szilvával körítve.

Lilahagymalekvár

 (kb. 4 személyre):

4 nagy fej lilahagyma

2 ek. olaj

2 ek. balzsamecet

2 ek. sötét színű lekvár (pl. áfonya, szilva, szeder)

1,5 dl fehérbor

só

őrölt fehérbors

A hagymákat hosszában negyedekre vágtam, és a negyedeket felkarikáztam. Egy kis fazékban felhevítettem az olajat, beledobtam a hagymát és kicsit pároltam rajta, közben megsóztam. Miután kicsit összeeesett, hozzáadtam a balzsamecetet, a lekvárt és felöntöttem a borral, majd megszórtam fehérborssal. Kis lángon, fedő alatt így pároltam egy jó fél órát, míg a hagyma kellően megpuhult, közben néha megkevertem. Végül megkóstoltam, igazítottam az ízeken (só, bors, egyebek)  és tálaltam.

2007. dec. 17. 21:53 | 10 komment | Megosztás
Kategóriák: Karácsonyi, Köret, Sült, Szárnyas
Címkék: aszalt sárgabarack, bacon, balzsamecet, csirke, fehérbor, gesztenyepüré, lilahagyma, rozmaring

Dagasztás nélküli kenyér

Eddig elég problematikus viszony fűzött a kelt tésztákhoz, ugyanis meglehetősen türelmetlen ember vagyok, utálok várakozni, így nem csoda, hogy nem sok sikerélményem volt ebben a műfajban (a kelesztés mellett egyébként a sómennyiség a másik csapda szerintem). A Stahl-féle pizzatészta sütéséig terjedt a vállalkozó kedvem, másra gondolni sem mertem, míg meg nem láttam néhány bloggertárs könnyű sikerrel kecsegtető receptjét. Kezdtem ugye a grissinikkel és focacciákkal, és azok sikerén felbátorodva belevágtam a DNK-ba, azaz a dagasztás nélküli kenyér elkészítésének műveletébe is. Mivel Dolce vita kenyerét személyesen is volt alkalmam megkóstolni, és nagyon érzékletesen ecsetelte, mennyire egyszerű a projekt, az ő receptje volt a vezérfonál. Minthogy BL 80-as liszthez még nem volt szerencsém, viszont a komáromi süteménylisztet mostanában rendszeresen használom, most is azt vetettem be, és nem okozott csalódást. A kenyér szerintem nagyon jó lett, szép ropogós a héja, belül puha és foszlós. Kacsazsírral megkenve, Gabojsza pirospaprikájával megszórva lilahagymatuninggal ettük meglehetős elégedettséggel. 
 


Hozzávalók 2,5 dl csészével mérve:

3 csésze süteményliszt (eredetileg BL 80-as liszt ajánlott)
1,5 csésze víz
kicsit kevesebb, mint fél tk. szárított élesztő
kicsit több, mint 1,5 tk. só

A lisztet egy nagyobb tálba szitáltam és hozzákevertem a sót és az élesztőt. Utána beleöntöttem a vizet és egy keverőlapáttal jól elkevertem az elegyet (jó ragacsos, folyós tésztát kaptam.
Letakartam egy konyharuhával és egy éjszakán keresztül kelesztettem. Másnap reggel a tálban kicsit átkevertem a tésztát, majd beliszteztem a tetejét és letakarva 30 percig nyugiban hagytam. Közben előmelegítettem a sütőt 250 fokra és egy 1,9 literes kerek jénai tálat is beraktam melegedni. Fél óra elteltével a tésztát a kilisztezett jénaiba öntöttem és hagyományos üzemmódban fedő alatt 35 percig sütöttem, majd fedő nélkül még 20 perc következett. Kicsit nehezen, de kijött a formából épségben a cipó, szépen kongott is, mikor megütögettem. Mikor kihűlt, akkor vágtuk fel, és elégedetten nézegettük az eredményt. 

Megjegyzés 1.: eredetileg kiszedtem a tésztát egy deszkára, hogy áthajtogassam, de annyira ragacsos volt, hogy inkább visszaköltöztettem a tálba és ott dolgoztam vele tovább. DV nem írta, így nálam is elmaradt, de ahogy utánaolvastam eredetileg a négy csücskét kellett volna egymásra hajtani és a hajtott résszel lefelé beletenni a jénaiba. Ez elmaradt, de így is rendben volt teljesen szerintem.

Megjegyzés 2.: A hétvégén készült egy újabb adag, ezúttal komáromi lisztmixszel és Tupper kelesztőtálban kelesztve, és Ana leírása szerint hajtogattam a tálban egy lapáttal. Még szebb és lyukacsosabb lett az eredmény. Masszív repertoárdarab lesz, az tuti.

2007. dec. 17. 8:00 | 20 komment | Megosztás
Kategóriák: Kenyér
Címkék: dagasztás nélkül, dnk, kelt tészta, szárított élesztő

VKF XI. – Karácsonyi puding gyömbéres-fehérboros körtepürével

Az év utolsó VKF-én Lilahangya adta fel a leckét, méghozzá alaposan az élénkítő hatású ünnepi ételekkel. Első reakcióm a pánik volt: a kávén, kakaón, csokin, chilin és teán túl nem sok (legális) szer jutott az eszembe, de aztán ahogy a neten keresgéltem, megnyugodva konstatáltam, hogy szinte az összes fűszer, beleértve a zöldfűszereket is élénkítő hatással is bír. Végül úgy alakult, hogy pályaművem négyszeresen is élénkít a benne lévő kávénak, csokinak, fahéjnak és gyömbérnek köszönhetően. A receptre egyébként az osztrák Gusto magazinban lettem figyelmes, aztán persze némi változtatást eszközöltem. Elmondhatom, hogy az eredmény nagy megelégedésünkre szolgált és azt is elégedetten nyugtáztam, hogy ezzel a csöppet sem kalóriaszegény, de annál inkább gourmet desszerttel sikerült szép keretbe foglalnom az évet.

 

Hozzávalók 6 adaghoz:

14 dkg aszalt datolya kimagozva
1,2 dl kávé
4 dkg puha vaj
8 dkg barnacukor
fél cs. Bourbon vaníliás cukor
1 csipet só
2 tojás
6 dkg keserűcsoki megolvasztva (mikróban 30 %-on pár perc)
7 dkg finomliszt
2 dkg cukrozatlan kakaópor
1/2 tk. sütőpor

A püréhez:
2 nagy körte
kis darab vaj
fehérbor
őrölt gyömbér ízlés szerint
őrölt fahéj ízlés szerint

A kimagozott datolyát apró darabokra vágtam, majd beáztattam a forró feketekávéba kb. 15 percre.
Közben kivajaztam és cukorral megszórtam 6 darab 1 dl-es kerámia szufléformát, és a sütőt előmelegítettem 160 fokra.
A vajat habosra kevertem a cukrokkal és a sóval, majd hozzáadtam egyenként a tojásokat, majd az olvasztott csokit, végül beleszitáltam a kakaós lisztet. A legvégén beleforgattam a leszűrt, lecsepegtetett, kevés lisztbe forgatott datolyadarabokat is. Az így kapott tésztát elosztottam a 6 kis formába, lefedtem őket alufóliával. Elővettem egy  akkora tepsit, amibe mind a 6 forma belefér, belesorakoztattam őket és megtöltöttem forró vízzel úgy, hogy a formák félig álljanak a vízben. Beraktam a sütőbe és légkeveréssel 160 fokon sütöttem kb. 50 percig. Tűpróbával ellenőriztem, hogy átsült-e.

A recept szerint rumos csokiszósszal kellene nyakon önteni a pudingot, de miután megkóstoltam, elvetettem az ötletet, ugyanis anélkül is meglehetően édes és csokis az eredmény. Ellenpontként ezért egy savanykás körtepürét kreáltam hozzá, amiből természetes nem hiányozhatott az őrölt gyömbér sem, a körte nagy barátja (szerintem).

A körtéket meghámoztam, kimagoztam és vékony szeletekre vágtam. Kevés vajon megpároltam őket, mikor már kicsit puhulni kezdtek, felöntöttem őket annyi fehérborral (rizlinggel), amennyi épp ellepte. Fahéjjal, gyömbérrel fűszereztem és puhára pároltam. Végül botmixerrel pürésítettem az egészet és az így kapott isteni savanykás püréből minden pudinghalom tetejére kentem egy ujjnyi vastag réteget.

Inspiráció: Gusto 2007/12.

2007. dec. 15. 11:52 | Még nincs komment | Megosztás
Kategóriák: Desszert, Karácsonyi, Süti, VKF!
Címkék: aszalt datolya, barnacukor, csoki, fehérbor, kakaópor, kávé, körte, őrölt fahéj, őrölt gyömbér, saját recept

Sajtos-tejfölös rakott csirke

Mióta Panni szétfeszítette mesterséges kereteit, azaz a nagyszoba ajtajában emelt akadály ellenére rendszeresen kimászik a folyosóra és felfedezőútra indul, és ezt egyre gyakrabban két lábon teszi, nem sok időm és lehetőségem van a konyhai munkára (korábban viszonylag békésen elnézegetett az etetőszékében, míg én főztem). Így most állandóan egyszerű és babakompatibilis (4 fogas :)) receptek után kutatok, így bukkantam a neten erre a szimpatikus csirkereceptre is. Vacsorára ettük, egyszerűen szilvabefőttel, de így is nagyon laktató volt. A fotónál annyit csaltunk, hogy másnap szeleteltem a hideg húsból a képen látható darabot, mert a meleg, nyúlós sajt nem lett volna étvágygerjesztő. Szóval a tányér ezért ilyen rendezett. :)

Hozzávalók 4 személyre:

1 nagyobb csirkemellfilé
kb. 3-4 dl tej
2-3 gerezd fokhagyma lereszelve
só

kevés liszt
fehér bors
kb. 2 ek. olaj

Az öntethez:
1 ek. liszt
1 doboz főzőtejszín
1 tojássárgája
4 dl tejföl (nálam 20 dkg mascarpone, 2 dl natúr joghurt keveréke)
20-25 dkg reszelt sajt
só
bors
őrölt szerecsendió

A csirkemellet először középen félbevágtam, majd vízszintesen is elfeleztem az így kapott két darabot. Egy nagyobb fedeles, műanyag dobozba tettem őket, majd felöntöttem annyi tejjel, hogy teljesen ellepje. A tejhez kevertem a lereszelt fokhagymát is és megsóztam kicsit. Lefedve hűtőbe tettem a dobozt és 1 napig pácoltam benne a husikat.
Másnap lecsepegtettem őket, lisztbe forgattam és kevés olajon teflon serpenyőben hirtelen kisütöttem a pipiket. Nem sültek át teljesen (majd a sütőben), de kívülről szép színt kaptak.
Az  öntethez az 1 ek. lisztet csomómentesen elkevertem a tejszínnel és a tojássárgájával, majd hozzáadtam a tejfölt, a reszelt sajtot és a fűszereket is.
Egy nagy jénai tál aljára egy rétegben leraktam a húsokat, megkentem őket egy kevés öntettel, majd újabb réteg hús következett és végül nyakonöntöttem az egészet a maradék szósszal. Fedő nélkül 220 fokon sütöttem légkeveréssel kb. 30 percig.

Forrás: http://fuszerek.uw.hu/szerecsendio.htm

2007. dec. 13. 22:16 | 6 komment | Megosztás
Kategóriák: Szárnyas
Címkék: csirke, fehér bors, fokhagyma, őrölt szerecsendió, sajt, tej, tejföl, tejszín