Megjelent az Ínyenc! 


Hétfőn, a Gundel-tanfolyamra igyekezvén botlottam bele az újságosnál az Ínyenc magazin első számába. Mivel ellentétben sok gasztrobloggerrel én nem ódzkodom a receptmagazinoktól, beruháztam egyre. Kisebb sokkot kaptam, mikor megláttam az árát: 795 forintot fizettem érte (mindezért 98 oldal, 33 recept)! Ezzel jó eséllyel pályáznak a legdrágább gasztromagazin címre!

Külsőre egyébként (gyanús, hogy belsőre is) egy az egyben a német Lecker magazin reinkarnációja.

A dizájn nekem tetszik, kis, téglalap formátum, szép képek, ízléses grafikák. Újdonság, hogy a szokásos kalóriaérték meg egyebek mellett az ételek árát is megadják. Szintén egyedi a dekoráció rovat, ahol elegáns asztaldíszítéshez adnak kreatív ötleteket (pl. hogyan készítsünk unalmas óráinkban gyöngyhímzéses organzazsákocskát vagy drótból hajlított szalvétagyűrűt).

Amit viszont hiányolok, az az átgondolt koncepció és kellő alaposság.  Nem következetes például, hogy a piacnéző rovatban külön magyarázatot szentelnek a savanyú káposztának és a húsos szalonnának, míg az egyik receptben szereplő karórépa evidencia. Több étel hozzávalójaként szerepel az üveges szárnyas – illetve halmártásalap, amivel én még nálunk életemben nem találkoztam (gondolom a fondot fordították így). A szokásos diszkrepanciák a tejtermékek neveinél itt is jelentkeznek, például a tejszínes joghurt szerintem a mi viszonyainkra nehezen adaptálható.

Viszont van külön rovat Jamie-nek, ebben a számban levesekkel, és a végén azt is megtudhatjuk, hogyan készíti Gubás Gabi a mákos gubát.:)


Update: Beatbull juttatta eszembe a másik különlegességét a lapnak, hogy kis jegyzettömb formájában mellékelik az összes recept bevásárlólistáját és még üres lapokat is a jegyzetekhez, mindezt perforálva, hogy könnyen kitéphető legyen.