Gabojsza-angyalka

 

Álló sor balról jobbra:

Pácolt fokhagyma, pácolt házi kecskesajtfalatok, darált pritaminpaprika, zakuszka

Fekvő:

Kalocsai őrölt fűszerpaprika

Köszi Gabojsza!

2007. nov. 30. 9:50 | 1 komment | Megosztás
Kategóriák: Rizsa, Gasztroajándék, Karácsonyi

Diós keksz kandírozott citromkarikákkal

Ez a süti készült az angyalkás bloggertalira a konyhámban. Most teszteltem a receptet, nekem nagyon bejött. Az eredeti egyébként mandulával van, de az épp nem volt otthon, így lett diós. A citrom szigorúan biocitrom volt (Intersparban beszerzett példányok).

Hozzávalók kb. 30 darabhoz:

15 dkg puha vaj

1 tojás

2 ek. reszelt citromhéj

20 dkg darált dió

10 dkg porcukor

20 dkg liszt

csipet só

1 ek. citromlé

1 tojássárgája a kenéshez

3-4 /bio/citrom hajszálvékony szeletekre vágva

barnacukor a szóráshoz

A lisztet egy tálba szitáltam, hozzákevertem az őrölt diót és a sót. A vajat a tojással és a citromhéjjal robotgéppel habosra kevertem, majd ment hozzá a porcukor, végül már keverőlapáttal a lisztes dió és a citromlé. Gyorsan összedolgoztam, mikor összeállt az elég lágy tészta, két rudat formáltam belőle (kb. 4-5 cm átmérőjűt) és min. 3 órára a hűtőbe tettem (végül egy éjszakát pihent). Utána lisztezett felületen fél centis karikákra vágtam a tésztát, mindet sütőpapírral bélelt tepsire helyeztem, megkentem az elhabart tojássárgájával, rányomtam egy citromkarikát és megszórtam egy kevés barnacukorral. Ment is a sütőbe 180 fokra, középső rácson, hagyományos üzemmódra. Kb. 12 perc alatt szép barnásra sült. Résen kell lenni, mert könnyen odakap.

Megjegyzés: a citromot lehet, hogy érdemes meghámozni, mielőtt karikázzuk, mert a héj sütés után elég rágós lett. Látványra viszont szerintem gyönyörű, és a citrom levétől kellemesen megpuhul a kész keksz. Citromkarika nélkül is készíthető, úgy is finom.

A Trendkochbücher sorozat Dolci kötetében találtam a receptet.

2007. nov. 29. 12:31 | 7 komment | Megosztás
Kategóriák: Keksz, Karácsonyi
Címkék: citrom, dió, gyúrt tészta, keksz

Megjelent az Ínyenc!

Hétfőn, a Gundel-tanfolyamra igyekezvén botlottam bele az újságosnál az Ínyenc magazin első számába. Mivel ellentétben sok gasztrobloggerrel én nem ódzkodom a receptmagazinoktól, beruháztam egyre. Kisebb sokkot kaptam, mikor megláttam az árát: 795 forintot fizettem érte (mindezért 98 oldal, 33 recept)! Ezzel jó eséllyel pályáznak a legdrágább gasztromagazin címre!

Külsőre egyébként (gyanús, hogy belsőre is) egy az egyben a német Lecker magazin reinkarnációja.

A dizájn nekem tetszik, kis, téglalap formátum, szép képek, ízléses grafikák. Újdonság, hogy a szokásos kalóriaérték meg egyebek mellett az ételek árát is megadják. Szintén egyedi a dekoráció rovat, ahol elegáns asztaldíszítéshez adnak kreatív ötleteket (pl. hogyan készítsünk unalmas óráinkban gyöngyhímzéses organzazsákocskát vagy drótból hajlított szalvétagyűrűt).

Amit viszont hiányolok, az az átgondolt koncepció és kellő alaposság.  Nem következetes például, hogy a piacnéző rovatban külön magyarázatot szentelnek a savanyú káposztának és a húsos szalonnának, míg az egyik receptben szereplő karórépa evidencia. Több étel hozzávalójaként szerepel az üveges szárnyas – illetve halmártásalap, amivel én még nálunk életemben nem találkoztam (gondolom a fondot fordították így). A szokásos diszkrepanciák a tejtermékek neveinél itt is jelentkeznek, például a tejszínes joghurt szerintem a mi viszonyainkra nehezen adaptálható.

Viszont van külön rovat Jamie-nek, ebben a számban levesekkel, és a végén azt is megtudhatjuk, hogyan készíti Gubás Gabi a mákos gubát.:)

2007. nov. 28. 21:45 | 10 komment | Megosztás
Kategóriák: Rizsa
Címkék: ujsag

Főzzünk freestyle módra!

Nem gondoltam volna, hogy már a Sparban sem leszek védve a szakácskönyvek csábításától. A napokban fedeztem fel, hogy a jégkrémes hűtő oldalában kis kosárkában kirakták a Holló és társa kiadó Könnyen, gyorsan, finomat sorozatának néhány darabját. Eddig is szerettem ezeket a könyveket, persze most is megnézegettem a választékot és megakadt a szemem az Ínyenc ételek című példányon. Mondanom sem kell, jött velem haza potom 900 forintért.

Az elméleti alapvetés nagyon lényegretörő (és rövid), bemutatja a mediterrán, az ázsiai és a keleti fűszerezés kellékeit, hogy mivel érhetünk el savanyú, fűszeres és csípős ízhatást. A könyv üzenete, hogy hagyatkozzunk az ízérzékelésünkre és merjünk szabadon kísérletezni, merész kombinációkat létrehozni, azaz a szerző terminológiájával élve „freestyle” stílusban főzni. A receptek elég meggyőzőek, a legszemetgyönyörködtetőbb egy mentás almával töltött pisztráng cukkiniágyon. A citromos csirke kakukkfűvel receptjénél pedig a Lila füge által ajánlott csirkefeldolgozási módot is megszemlélhetjük egy fotó erejéig. Néhány számomra különösen inspiráló cím:

Sáfrányos mangóöntet (valójában inkább dip)

Avokádó-wasabi öntet (alma is van benne!)

Meggyes-chilis marharagu

Szerecsendiós csirke mazsolával és mogyoróval

Chilis burgonyapüré tojással és borsos vajjal

Fahéjas csokoládéhab chiliöntettel

Zöldcitromos-kókuszos sörbet 

A szerző (Bettina Matthaei) egyébként már több könyvet is írt fűszerezés témában, honlapja pedig itt található.

2007. nov. 26. 10:51 | 2 komment | Megosztás
Kategóriák: Rizsa
Címkék: könyv

Babagasztro

Ritkábban születnek posztok mostanában, kisebb alkotói válságban vagyok megint. Nehéz egy 14 hónapost úgy etetni, hogy a blogra is kerülhessen belőle. Csípős-fűszeres kizárva (nagy bánatunkra), marad a magyaros vonal, ami gyorsan elkészül legalább, meg tápláló is, de egy zöldbabfőzelékkel mégsem jelentkezhetem. A másik ok én vagyok: le kellett állnom az egész napos receptböngészéssel, mert a szervezetem gyomorfájással tiltakozott. Így kevesebb az inspiráció, viszont cserébe figyelek, hogy rendszeresen egyek, és ne csak fejben főzzek.
Most két babareceptet osztok meg, mindkettőre véletlenül bukkantam, krémlevesnek indultak ugyanis, csak nagyon sűrűre sikerültek. Panninak ízlett mindkettő, a paprikás kifejezett kedvenc lett, csak a banán és a zsemle előzi meg a népszerűségi listán.

Pritaminpaprikakrém

Hozzávalók:

2 pritaminpaprika
1 közepes vöröshagyma
2 ek. olívaolaj
1 dl rizs
6 dl víz
só

A hagymát megtisztítjuk, felaprítjuk, a paprikát megmossuk, kicsumázzuk, kis darabokra vágjuk. Az olívaolajat felhevítjük egy lábasban és üvegesre pároljuk benne a hagymát, közben a paprikát is hozzákeverjük, megsózzuk. 3-4 perc múlva hozzáadjuk a rizst is, együtt pirítjuk egy darabig, majd felöntjük vízzel. Kb. 20 percig főzzük, majd ha már kellően megpuhult, botmixerrel pürésítjük.
Ebből az adagból jut fagyasztásra is.

Forrás: vegagyerek.blogspot.com

Rizses brokkolikrém

Hozzávalók:

25 dkg rizs
1 l víz/zöldségalaplé
30 dkg brokkoli
1 ek. tejszín krémsajt (opcionális)
tengeri só
szerecsendió

A vizet/alaplevet felforraljuk, megsózzuk és a leöblített rizst beleszórjuk, közepes lángon kb. 20 percig főzzük. Közben a brokkolit megtisztítjuk, rózsáira szedjük, megmossuk, majd 20 perc után a rizshez adjuk. Miután puhára főtt, belekeverjük a tejszín krémsajtot, szerecsendióval fűszerezzük, botmixerrel pürésítjük. 

Ez elég szép adag, érdemes lefagyasztani belőle. A krémsajtot (vagy tejfölt, joghurtot, reszelt sajtot) felengedés után, tálalás előtt adjuk hozzá. 

Forrás: bella-cucina.de

Megjegyzés: mindkét étel 8 hónapos kortól adható. Kellő számú fogacska esetén nem szükséges teljesen simára pépesíteni.  

2007. nov. 21. 23:12 | 11 komment | Megosztás
Kategóriák: Babagasztro
Címkék: 1 éves kor alatt, brokkoli, őrölt szerecsendió, pritaminpaprika, rizs, vöröshagyma

Heisse Oma sütije

Talán korai lenne még adventi sütireceptekkel előrukkolni, de a karácsonyt megelőző tervező fázis már tagadhatatlanul elkezdődött. Az időjárás is kedvez a receptböngészésnek, jól esik egy meleg szobában fotelba kucorodni egy halom szakácskönyvvel, recepttel és kijegyzetelgetni a legizgalmasabb ötleteket. De hogy ne kelljen korgó gyomorral, sóvárgó szemekkel nézegetni a kínálatot, következzen két igazi comfort food az adventi időszakra.

Heisse Oma

Hogy miért nevezik forró nagyinak ezt a melengető italt, azt nem tudom, de tény, hogy bármelyik nagyinak becsületére válna. Érdemes kipróbálni, az eredmény sokkal több, mint a hozzávalók puszta összege.

Hozzávalók 1 személyre:

2 dl tej
1 ek. méz
1 tojássárgája
1 löttyintés rum
1 csipet szerecsendió a tetejére

Egy kis lábasban felforrósítjuk a tejet, közben belekeverjük a mézet. Míg a tej melegszik, robotgéppel habosra verjük a tojássárgáját. A felvert habot egy mikróban előmelegített hőálló pohárba töltjük és ráöntjük a forró tejet. Belelöttyintjük a rumot (vagy valamilyen más alkoholt, jelen esetben fűszeres mézlikőrt) és megszórjuk egy kevés szerecsendióval.

Narancsszirupos sütemény

Teához, kávéhoz, Heisse Omához kiváló sütemény. Gyorsan megvan, finom, nem túl édes süti, az a típus, amelyikből 2 perc alatt észrevétlenül elfogy az egész. Az édessége a rálocsolt szirup mennyiségével módosítható.

Hozzávalók egy kerek tortaformához:
1 narancs lereszelt héja
4 tojás
7 dkg cukor
8 dkg búzadara
1,25 dl frissen facsart narancslé vagy 100%-os lé
csipetnyi só
10 dkg liszt

A sziruphoz:
1,25 dl narancslé
7 dkg cukor

Melegítsük elő a sütőt 190 fokra, vagy ha légkeveréses, állítsuk be 170-re. Béleljünk ki sütőpapírral egy kerek tortaformát, az oldalát meg vajazzuk ki.
Ezután a narancsot megmossuk forró víz alatt és a héját lereszeljük. Szétválasztjuk a tojásokat, a fehérjét betesszük egy időre a hűtőbe. A cukrot habosra keverjük a tojássárgákkal, majd belekeverjük a darát és a narancslevet, -héjat és 10 percig állni hagyjuk. Ne spóroljunk az idővel, mert különben nem duzzad meg a dara és ropogni fog. Közben verjük fel a fehérjéket egy csipet sóval.
A tojásos massza tetejére halmozzuk a felvert fehérjét, rászitáljuk a lisztet és óvatos mozdulatokkal egy keverőlapáttal beleforgatjuk a tésztába. Ne törjük össze, de arra is vigyázzunk, hogy ne maradjanak benne nagy fehérjecsomók.
A masszát öntsük a tortaformába és középső rácson süssük 20-25 percig (tűpróba).

Míg a tészta sül, a sziruphoz elkeverjük a narancslevet a cukorral és egy kis lábasban addig főzzük, míg sűrű, szörpszerű szirup nem lesz belőle.

A kisült tésztát 5-10 percig a formában hagyjuk, majd kitesszük egy tálra és a tetejét addig locsolgatjuk a sziruppal, míg el nem fogy.

Forrás: Schinharl-Dickhaut: A sütés alapkönyve

Eredetileg a Képmáson.

2007. nov. 18. 16:23 | 2 komment | Megosztás
Kategóriák: Süti, Ital
Címkék: búzadara, képmás, méz, narancs, narancslé, őrölt szerecsendió, tej, tojás, tojássárga

Reprodukció 2.: Focaccia és grissini

Már régóta szemeztem ezzel a párossal Dolce vita oldalán, na meg persze a tökéletes kenyérrel, amit a második GBT-n volt is szerencsém megkóstolni. Eddig a kelt tésztákkal kapcsolatban volt bennem némi para, nem sok sikert tudhatok magaménak (ennek főleg a türelmetlenségem az oka). De most megfogadtam, hogy békén hagyom a kelő tésztát, nem bizgetem, nem siettetem szegényt, hátha akkor megtörik az átok. Így is lett, isteni kenyérfélék kerültek ki a sütőből az egész család nagy örömére. Még pöttöm Pannika is jóízűen rágcsálta a botkenyérkéket, úgyhogy a recept felvétetett a repertoárba.

Hozzávalók:

fél kg liszt (most épp süteményliszt)
1 zacskó szárított élesztő
3 ek. olívaolaj
3 dl meleg víz

1 csapott ek. só
1 tk. cukor
2 gerezd fokhagyma felaprítva
2 ág friss rozmaring
olívaolaj
1 marék magozott fekete olívabogyó

A lisztet átszitáltam, mikróban langyosra melegítettem. Az egyik rozmaringágról letépkedtem a leveleket és felaprítottam őket. A meleg vízben elkevertem az élesztőt, hozzáadtam az olajat, sót, cukrot, majd a rozmaringgal elkevert lisztet fokozatosan adagolva hozzá a robotgép dagasztókarjának segítségével ruganyos tésztává gyúrtam (kb. 5 perc). Az így kapott tésztát gombóc formában, olajjal megkenegetve, konyharuhával letakarva 1 órán át kelesztettem.
Mikor már szépen megkelt, elfeleztem. Az egyik részt téglalap alakúra nyújtottam és kb. 15 cm hosszú, fél cm széles csíkokat vágtam le belőle. Kicsit megsodorgattam, olajjal megkentem és sütőpapírral bélelt sütőlemezre raktam. Az így kapott grissiniket 250 fokon 10 perc alatt világosbarnára sütöttem.
A maradék tésztát szintén téglalap alakúra nyújtottam (kb. 1 cm magasra). A felaprított fokhagymát meg a maradék rozmaringág felaprított leveleit kevés olajjal elkevertem és megkenegettem vele a tészta tetejét, majd megszórtam az olívabogyóval. Kb. 10 perc alatt megsütöttem.

Mindkettő nagyon finom lett. A grissini igazi vendégváró, előre el lehet készíteni és a vendégek érkezésekor betolni a sütőbe. Hátránya, hogy másnapra megkeményedik, de ezt csak két tesztpéldányon tapasztaltam, a többi percek alatt elfogyott. A focaccia másnap is friss volt és puha, saláták mellé, reggelire, vacsorára isteni.

2007. nov. 14. 8:02 | 6 komment | Megosztás
Kategóriák: Kenyér
Címkék: fekete olíva, fokhagyma, kelt tészta, rozmaring, szárított élesztő

Kiszúróforma-vadászat indul!

Nyugalom, nyugalom, nem őrültem meg teljesen, nem én szeretnék egy újabb 100-as csomagot felhajtani (bár az sem lenne rossz), csak kaptam mostanában ezügyben leveleket, ezért a közhöz fordulok segítségért. Szóval aki jártában-keltében olyan komplexumra bukkan, ahol nagy mennyiségű (pl. 100 db-os) és/vagy érdekes, különleges sütikiszúrókat árulnak, az legyen szíves egy komment keretében ossza meg velünk az információt. Köszönjük, köszönjük!!!

2007. nov. 11. 23:04 | 13 komment | Megosztás
Kategóriák: Rizsa
Címkék: kiszúróforma

Reprodukció 1.: Vörösborban párolt paprikás kolbász

Mikor először megláttam Mammánál a borban főtt chorizo receptjét, azt gondoltam, hmmm, érdekes, de tuti nem próbálnám ki. Túl nehéznek, rusztikusnak tűnt, olyan igazi pasikajának. El is telt jó sok idő, mire egyik nap arra lettem figyelmes, hogy a boros chorizót vizualizálom. Állandóan a fejemben volt, kínálta magát, én meg nem tudtam a képétől szabadulni. Ez így ment vagy 2 napig, aztán megadtam magam a sugallatnak: elbandukoltam a közértbe, nem chorizóért, csak sima, magyar paprikás kolbászért. (Mamma előtte megnyugtatott, abból is ugyanolyan finom). Ez volt életünk első tapasvacsorája, de gyanítom nem az utolsó. Köszönet a receptért Mammának és az isteni sugallatnak!

 

Hozzávalók:

1 ek. olívaolaj

2 fej vöröshagyma apróra vágva

25 dkg paprikás kolbász

1 fej fokhagyma

2,5 dl testes vörösbor

Az olajat egy serpenyőben felhevítettem, és üvegesre pároltam rajta a vöröshagymát. Kb. 5 perc múlva hozzáadtam az előzőleg lehéjazott és vékony karikára vágott kolbászt. Kiolvasztottam a zsírját, majd az egész fokhagymafejnek levágtam vékonyan a talpát és a vágott végével lefelé beleállítottam a serpenyőbe. Pár percet pirítottam, majd felöntöttem a borral és lassú tűzön addig pároltam, míg a bor a felére redukálódott. Mikor ez megtörtént, elzártam a lángot, és a fokhagymagerezdeket megpróbáltam ügyesen kicsusszantani a héjukból (vigyázat, kicsit forró még ilyenkor). Friss kenyeret ettünk hozzá, meg ecetes gyöngyhagymát, isteni vacsora volt.

2007. nov. 11. 15:18 | 2 komment | Megosztás
Kategóriák: Előétel, Gyors vacsora
Címkék: fokhagyma, kolbász, vörösbor, vöröshagyma

VKF 10.- A nosztalgia jegyében: Mama-leves

Gyerekkorom kulináris élményei után kutatva rögtön egyértelmű volt, hogy az inspirációt anyai ágon kell keresnem. Anyukám fantasztikusan főz, és nála gondosabb, figyelmesebb  vendéglátóval még nem találkoztam. Minden évben hatalmas befőzéseket bonyolítanak apukámmal, hogy az egész családot ellássák télire finomságokkal. Ehhez a gondoskodáshoz a mintát anyának is nagymamám adta, aki szintén minden fellelhető terményt hasznosított télire és a látogatóknak mindig adott ajándékba néhány üveggel. Ha épp válságban vagyok, mert összecsaptak fejem felett a háztartás hullámai, mindig rájuk gondolok, hogy erőt merítsek példájukból. Azzal nem áltatom magam, hogy a maga teljességében sikerül továbbvinnem az örökséget, de legalább törekszem! A befőzés terén még gátlásaim vannak, azt a hagyományt egyelőre húgom ápolja, de mindenesetre tudom, hova szeretnék fejlődni.:)

Gyerekkoromban két-háromhetente leutaztunk Kiskőrösre a nagyszülőkhöz, a mamáékhoz, ahogy mi mondtuk. Már a kocsiban ülve azon járt az eszünk, a mama vajon milyen finomsággal vár minket. Isteni kakaós és mákos kalácsot sütött például, meg lekváros fánkot, nagy pogácsákat, élesztős palacsintát, túrós és meggyes lepényt. Most mégsem süteményreceptet közlök tőle, hanem minden unoka kedvencét, a mama-levest. Már a név is az unokák leleménye, mert ennek a szükségből született levesnek még neve sem volt addig, míg az egyik unoka, arra a kérdésre, hogy mi legyen az ebéd, kapásból rávágta, hogy mama-leves. Szakácskönyvben hiába keresnénk, ez a mama alkotása, és a szükségből erényt kovácsoló asszonyokat dicséri. Sava-borsát a sóval eltett darált pritaminpaprika adja, amit mama minden évben rakott el télire, hogy legyen mivel ízesíteni a leveseket. Vízen, hagymán, és a darált paprikán kívül nem is volt sok más a levesben, ami még elengedhetetlen alkotóelem volt, az a betűtészta. Ennek fényében könnyen kitalálható, hogy miért volt épp ez a leves minden unoka álma: nem volt benne semmi gyanús elem, például fehérrépa, sárgarépa kockára vágva, amit illendő lett volna szülői nyomásra elfogyasztani, mégis ízletes volt, és csak a mama tudott ilyet. Anya nem is próbálkozott a reprodukcióval, pedig sokszor kértük Pesten, hogy főzzön végre mama-levest, de tudta, hogy úgysem lenne olyan, mint az igazi. Meghagyta ezt a kiváltságot a mamának. Én sem főztem volna soha, ha Lila Füge nem szólít fel a nosztalgiázásra, de neki köszönhetően, most már én is  megfőzhetem a már most kifejezetten finnyás kislányomnak. A vicc pedig az, hogy a leves varázsa még mindig hat: tegnap Panni kinézte a kanalat a számból, és addig balhézott, míg ő is kapott  mama-levest. Nagy megdöbbenésemre  tőle szokatlan lelkesedéssel nyelte a betűtésztákat.:)

Mama-leves 

Hozzávalók:
1 nagy fej vöröshagyma
1-2 ek. olaj
2 l víz
1 közepes paradicsom
1 paprika
1 csokor zeller zöldje
kb. 6 tk. sós darált paprika
só
levesbetét: betűtészta

A hagymát apróra vágjuk, olajon üvegesre pirítjuk. Hozzáadjuk a darált paprikát, elkeverjük, majd felöntjük a vízzel. Beledobjuk a negyedbe vágott paradicsomot, a kicsumázott, félbevágott paprikát és a zellerzöldjét és közepes lángon fedő alatt főzzük, közben ha még kell, sózzuk. Forrás után mésékeljük a lángot, és mikor már a zöldségek nagyrészt megpuhultak, hozzáadjuk a tésztát. Mikor a tészta megfőtt, kész a leves.

Mivel a leves lényegét a pritaminpaprika adja, ideírom ennek az ízesítőnek is a receptjét.

Sós, darált pritaminpaprika télire:

pritaminparika
só

A paprikákat nagyon alaposan megmossuk, kicsumázzuk, a fehér ereket is kivágjuk és kisebb szeletekre szeljük. Papírtörlőn vagy konyharuhán megszikkasztjuk-megszárítjuk. Mikor már teljesen szárazak a szeletek, húsdarálón ledaráljuk és egy nagy edénybe téve lesózzuk. 1 kg paprikához 25 dkg sót számolunk. Jól összeforgatjuk a sóval, és állni hagyjuk, míg a só teljesen fel nem olvad. Ekkor tiszta, sterilizált üvegekbe töltjük és légmentesen lezárjuk.
Zöldséglevesekhez, gulyásleveshez, pörkölthöz finom és egészséges ízesítő.

2007. nov. 9. 7:21 | 2 komment | Megosztás
Kategóriák: Leves, Zöldségétel, VKF!
Címkék: betűtészta, családi recept, darált pritamin, paprika, paradicsom, vöröshagyma, zellerzöld