A múlt héten alkalmunk volt egy romantikus programcsomagra a férjemmel, így folytattuk a dél-pesti régió éttermeinek feltérképezését, majd a Csepel Pláza ürességtől kongó mozijában megnéztük Koltai Lajos új filmjét, az Estét.
A kiszemelt étterem ezúttal a csepeli Nagy Levin volt, ahol régebben már jártunk, de a megújulásuk óta még nem próbáltuk. Már félve írom le, mert még az a vád ér, hogy mindent és mindenkit dicsérek, de alapvetően jó választásnak bizonyult.
Bár a pincér egy rossz ponttal indított, mert kapásból letegezett bennünket (egykorúak voltunk kb.), de a továbbiakban  kedvessége és visszafogottsága feledtette a bakit. Végig készségesen segítette a választást, borokat ajánlott, a végén pedig a créme bruléeről finoman lebeszélt. Azóta is izgat, mi lehetett az ok, talán a karamellizáló pisztolyuk romlott el?

Nagy Levin étterem - fenyőmaggal és rucolával töltött jércemell erdei gombás papardellével; füstölt  sonkával, aszalt paradicsommal és mozarellával sütött pulykamell; mascarponés sajtgolyók ropogós mandulakéregben ribizlimártással; marcipános galuska Noir csokoládéöntettel

Előételnek padlizsánkrémet ettünk pirítóssal, melyhez extra szolgáltatásként egy kis tál a ház specialitásának aposztrofált pácolt olívabogyó is járt. Maga a krém meglepően sötét színű volt, aprított petrezselymet is felfedeztem benne, de az íze nem volt átütő, nekem túl semleges. Tény, hogy Gabojsza füstös ízű padlizsánkréme óta igen magasan van a mérce.:)

Főételnek maradtunk az általunk kedvelt szárnyasoknál, ezért a rizikósabb vöröshúsok témájában nincs tapasztalat, mindenesetre biztató, hogy mindkettőnk étele szinte hibátlan volt. Választásom a fenyőmaggal és rucolával töltött jércemell erdei gombás papardellével munkacímű darabra esett, míg férjem egy füstölt  sonkával, aszalt paradicsommal és mozarellával sütött pulykamellet abszolvált bazsalikomos burgonyával, mely tulajdonképpen serpenyős burgonya volt. Kivetnivalót csak a húsomon nyomokban felfedezett vegetaszemcsékben találtam, és a gyanúmat erősítette a tény, hogy férjem tányérját a balzsamkrémfoltok mellett vegetaszórat is díszítette (?). Ezt leszámítva elégedett voltam, a papardellém al dente volt és az erdei gomba szószban valóban voltak erdei gombadarabok, bár csiperkéből is találtam szép számmal.

A desszertválasztásnál az biztos volt, hogy a mascarponés sajtgolyók ropogós mandulakéregben ribizlimártással  villavégre kerülnek, nem is csalódtunk bennük. Én a pincér intésére letettem a creme brulée-ről, és marcipános galuskával vigasztalódtam Noir csokoládéöntettel. Ez tulajdonképpen egyfajta somlói galuska fagyikanállal kiporciózva erős marcipános beütéssel. Finom volt, persze jóval masszívabb darab a sajtgolyóknál.

Ami végig zavaró volt, hogy két légy kergetőzött vidáman az asztalunk körül. Másik látványosság, ennél jóval kellemesebb, hogy a pincér körbejárja az asztalokat egy monumentális borsőrlővel a kezében és felajánlja a szolgálatait.
A hely egyébként gyerekbarátnak is nevezhető, volt etetőszék, és egy rajztábla is, ahova a kicsik alkoholos filccel rajzolhatnak.
A végén kicsit elbeszélgettünk a pincérrel a programokról, mert láttuk, hogy szerveznek különböző esteket is. A borvacsora egy új kezdeményezés, novemberben lesz görög est és minden pénteken élő zene van, többek között az ex Back II black-es Kató Zoli szokott szaxofonozni.

Maga az étlap egyébként üdítően rövid és áttekinthető: minden kategóriából  5 étel szerepel (előétel, leves, szárnyas stb.). A hozzávalók között visszatérő motívum a rukola, aszalt paradicsom, fenyőmag, mozarella, tehát az olaszos vonal, és dicséretes, hogy szinte semmit sem akarnak bebundázni.:)