Trófea Grill Étterem Újbuda

Az Iguanába még mindig nem jutottunk el, viszont a múlt hétvégén a Lágymányosi híd budai oldalán lévő Trófeában ünepeltük családi körben apukám 60. születésnapját. A négy Trófea étterem közül tudatosan esett erre a választás, mert ez a legnagyobb (és a legújabb is), így népes családunk is kényelmesen elfért egy asztalnál, ami korábban a zuglói látogatásnál nem volt megoldható.
A kisebb kellemetlenségek után, miszerint az előzetes egyeztetéskor megtudtuk, hogy október elsejével felemelték az árakat, és a mélygarázsért is fizetni kell, a játszósarok meg kikerült az előtérbe, a helyszínen nagyon kellemes élmények követték egymást.

Miután az étterem mélygarázsában leparkoltunk, fellépcsőztünk az étterembe, ahol először a ruhatár fogadott, közvetlenül mellette a játszósarok egy kedves óvónénivel, majd a dohányzórész érintésével egy folyosón jutottunk el a vendégtérig. Kis egyévesünk rögtön elfoglalhatta az odakészített, otthonról már jól ismert fehér Ikea-etetőszéket, és lelkesen vetette bele magát a laminált itallap és az asztalon álló sztendik tanulmányozásába. El kell hogy mondjam, ezekből olyan bőséges a kínálat, hogy egész sokáig lekötötte magát velük. Közben kapott a pogácsákból és nagy örömükre hagyta a szüleit békésen táplálkozni.

Jómagam egy antipasti tállal kezdtem, aminek erőssége a padlizsánkrém volt, kellően fűszeres és fokhagymás, na és a mellé harapott  helyben készült sós-fokhagymás lepény, amivel nagy barátságba kerültem. A tál többi alkotóeleme ehhez képest elég semleges ízű volt, de látványnak szemet gyönyörködtető.
Ezek után polentalevessel folytattam a sort, ez volt a legkülönlegesebb a választékból (volt még gulyásleves, erőleves, brokkolikrémleves is), és nem csalódtam. Ideális őszi-téli leves, selymes, melengető és kellően csípős. Járt mellé egy számomra beazonosíthatatlan sós eklerfánkszerű levesbetét is.
Végül sült birkaszeleteket ettem tárkonyos-erdei gombás mártással, mert feltett szándékom volt, hogy olyanokat választok, amit még nem ismerek. Nekem nagyon bejött, bár a húsról nem tudok szakavatott véleményt formálni, semmi összehasonlítási alapom nincs, de puha volt, gusztusosan megpirult, a mártás pedig karakteres, érezhető volt mindkét komponens és vajpuha sárgarépadarabok fokozták a hatást.
Desszertre már nem maradt erőm és kapacitásom, csak a szülinapi csokitortát kóstoltam meg, ami elég nehézbombázó volt a fajsúlyos csokikrémmel megrakodva.
Szólnom kell még a pincérünkről, aki még a nagyon kritikus sógorom szerint is jófej volt. Kedves, figyelmes, közvetlen, de nem tolakodó.

Mindent összevetve egy nagyon kellemes estét töltöttünk el itt, egyetlen kritikai megjegyzés a tér felosztását illetheti: nem túl szerencsés, hogy az egyébként hangulatosan berendezett pamlagos dohányzó sarok a játszóház szomszédságában kapott helyet.

Az est hangulatát fokozta, hogy egy a chafingek között cikázó habos-babos menyasszonyt is kerülgetni kellett és még celebbel is találkoztunk: itt vacsizott ugyanis Keleti Andrea és férje.:)
Bónusz meglepetés a végén: a fizetőkapuk még nem készültek el, így a mélygarázs használata még ingyenes volt. :)

2007. okt. 12. 11:45 | 7 komment | Megosztás
Kategóriák: Étterem