Nagy Levin étterem

A múlt héten alkalmunk volt egy romantikus programcsomagra a férjemmel, így folytattuk a dél-pesti régió éttermeinek feltérképezését, majd a Csepel Pláza ürességtől kongó mozijában megnéztük Koltai Lajos új filmjét, az Estét.
A kiszemelt étterem ezúttal a csepeli Nagy Levin volt, ahol régebben már jártunk, de a megújulásuk óta még nem próbáltuk. Már félve írom le, mert még az a vád ér, hogy mindent és mindenkit dicsérek, de alapvetően jó választásnak bizonyult.
Bár a pincér egy rossz ponttal indított, mert kapásból letegezett bennünket (egykorúak voltunk kb.), de a továbbiakban  kedvessége és visszafogottsága feledtette a bakit. Végig készségesen segítette a választást, borokat ajánlott, a végén pedig a créme bruléeről finoman lebeszélt. Azóta is izgat, mi lehetett az ok, talán a karamellizáló pisztolyuk romlott el?

Előételnek padlizsánkrémet ettünk pirítóssal, melyhez extra szolgáltatásként egy kis tál a ház specialitásának aposztrofált pácolt olívabogyó is járt. Maga a krém meglepően sötét színű volt, aprított petrezselymet is felfedeztem benne, de az íze nem volt átütő, nekem túl semleges. Tény, hogy Gabojsza füstös ízű padlizsánkréme óta igen magasan van a mérce.:)

Főételnek maradtunk az általunk kedvelt szárnyasoknál, ezért a rizikósabb vöröshúsok témájában nincs tapasztalat, mindenesetre biztató, hogy mindkettőnk étele szinte hibátlan volt. Választásom a fenyőmaggal és rucolával töltött jércemell erdei gombás papardellével munkacímű darabra esett, míg férjem egy füstölt  sonkával, aszalt paradicsommal és mozarellával sütött pulykamellet abszolvált bazsalikomos burgonyával, mely tulajdonképpen serpenyős burgonya volt. Kivetnivalót csak a húsomon nyomokban felfedezett vegetaszemcsékben találtam, és a gyanúmat erősítette a tény, hogy férjem tányérját a balzsamkrémfoltok mellett vegetaszórat is díszítette (?). Ezt leszámítva elégedett voltam, a papardellém al dente volt és az erdei gomba szószban valóban voltak erdei gombadarabok, bár csiperkéből is találtam szép számmal.

A desszertválasztásnál az biztos volt, hogy a mascarponés sajtgolyók ropogós mandulakéregben ribizlimártással  villavégre kerülnek, nem is csalódtunk bennük. Én a pincér intésére letettem a creme brulée-ről, és marcipános galuskával vigasztalódtam Noir csokoládéöntettel. Ez tulajdonképpen egyfajta somlói galuska fagyikanállal kiporciózva erős marcipános beütéssel. Finom volt, persze jóval masszívabb darab a sajtgolyóknál.

Ami végig zavaró volt, hogy két légy kergetőzött vidáman az asztalunk körül. Másik látványosság, ennél jóval kellemesebb, hogy a pincér körbejárja az asztalokat egy monumentális borsőrlővel a kezében és felajánlja a szolgálatait.
A hely egyébként gyerekbarátnak is nevezhető, volt etetőszék, és egy rajztábla is, ahova a kicsik alkoholos filccel rajzolhatnak.
A végén kicsit elbeszélgettünk a pincérrel a programokról, mert láttuk, hogy szerveznek különböző esteket is. A borvacsora egy új kezdeményezés, novemberben lesz görög est és minden pénteken élő zene van, többek között az ex Back II black-es Kató Zoli szokott szaxofonozni.

Maga az étlap egyébként üdítően rövid és áttekinthető: minden kategóriából  5 étel szerepel (előétel, leves, szárnyas stb.). A hozzávalók között visszatérő motívum a rukola, aszalt paradicsom, fenyőmag, mozarella, tehát az olaszos vonal, és dicséretes, hogy szinte semmit sem akarnak bebundázni.:)

2007. okt. 30. 9:47 | Még nincs komment | Megosztás
Kategóriák: Étterem

Leopárd keksz

A trüffelgyártás után újabb fejezethez ért a Keserédes csokiboltnak köszönhető csokiprojektem. A pörkölt, aprított kakaóbab felhasználásán törtem napokig a fejem, bár magában is el tudtam volna tüntetni az egészet, annyira finom. De nem tettem, hanem egy vörösáfonyás kekszet kreáltam belőle. Isteni lett, a kakaóbab nagy előnye a sima csokidarabkákkal szemben, hogy sütés után is kellemesen ropog, és persze az ízélmény is más. Lehet, hogy utánpótlásra lesz szükség, mert még kifejezetten édesszájú férjem is lelkesen pusztította a pályaművet.

Hozzávalók:

20 dkg liszt
6 dkg étkezési keményítő
1 tk. sütőpor
10 dkg porcukor
csipet só
1 tojás
12,5 dkg puha vaj
5 dkg pörkölt, aprított kakaóbab
5 dkg aszalt vörösáfonya

A lisztet és a keményítőt egy nagy keverőtálba szitáltam, elkevertem a sütőporral, kicsit megsóztam, majd hozzászitáltam a porcukrot. Ráütöttem a tojást és hozzáadtam a vajat is, majd ment bele a kakaóbab és a kicsit összeaprított áfonya. Az egészet gyors mozdulatokkal tésztává gyúrtam, majd egy gombócot formáltam belőle, folpackba csomagoltam és 1-2 órára betettem a hűtőbe. Mikor már megkeményedett, kivettem és egy nagy vágódeszkán három részre osztottam a tésztát. Mindegyik adagból egy hengert formáltam, közben barna cukorba hempergettem (elmaradhat) és egy igazán éles késsel kb. kisujjnyi vastag korongokat vágtam le belőle. Sütőpapírral bélelt tepsire rakosgattam a korongokat és előmelegített sütőben 160 fokon, hagyományos üzemmódban 15 percig sütöttem őket. Ennyi idő alatt az aljuk már aranysárgára pirult, de felül még világosak voltak. Kivettem, hűlni hagytam, megkóstoltam és elégedetten konstatáltam, hogy finom. Másnapra még jobban összeértek az ízek. Omlós, nem túl édes keksz, ami a ropogós-kesernyés kakaóbabtól különleges. És látványnak sem utolsó.

Inspiráció: a Dr. Oetker süteményeskönyv narancsos-csokis keksze

2007. okt. 26. 8:25 | 7 komment | Megosztás
Kategóriák: Keksz, Karácsonyi
Címkék: aszalt vörösáfonya, étkezési keményítő, gyúrt tészta, kakaóbab, keksz

Pezsgős-tonhalas spagetti

Rendezgettem a minap a kinyomtatott, újságból kivágott receptjeimet (elég tetemes mennyiség), amikor kezembe akadt ez a szimpatikus darab Stahl Judit munkásságából. Nem sokat tétováztam, tekintve, hogy a hűtőben már ott figyelt egy ideje egy felbontott pezsgő, tonhalkonzerv meg mindig van a háznál. Az eredmény egy nagyon harmonikus, kellemesen citromos tészta lett. A pezsgőt amúgy nem érezni, hiányában szerintem fehérborral is érdemes próbálkozni.

 

Hozzávalók 2 személyre:

25 dkg spagetti

1-1,5 doboz natúr tonhalkonzerv (eredetileg 2)

1 kisebb vöröshagyma (eredetileg 1 csokor újhagyma)

1-2 gerezd fokhagyma

2 ek. lecsöpögtetett kapribogyó

1-2 evőkanál olaj

1,5 dl pezsgő

1 dl tejszín

1 dl tejföl

1 citrom reszelt héja

só

fehérbors

A tésztának egy nagy fazékban felteszem forrni a vizet.

A mártáshoz megtisztítom a hagymákat, a vöröshagymát felaprítom. A tonhalat felbontom, leöntöm róla a levét, villával kicsit szétszedegetem. (Stahl a tonhal olaját használja a főzéshez, én mindig saját lében eltettet veszek, ezért étolajat használtam.)

Ha felforrt a víz, megsózom és beleteszem a spagettit, és al dentére főzöm.

Közben elkészítem a mártást. Olajat hevítek egy serpenyőben, megpirítom a vöröshagymát, majd hozzáreszelem a fokhagymát. Mikor már üveges és a fokhagyma illatozik, hozzáadom a kapribogyót és a pezsgőt. Hagyom, hogy az alkohol elfőjön belőle. Mikor a sistergése már alábbhagy, beleöntöm a tejfölt és a tejszínt is. Sózom, borsozom, hozzáreszelem a citromhéjat. Végül belekeverem a tonhaldarabokat is és összefőzöm 1-2 perc alatt.

A mártást összeforgatom a leszűrt tésztával és tálalom.

Megjegyzés: Stahl kaprot is tett bele, én kihagytam, mert a férjem nem szereti. A tonhal mennyiségét kicsit soknak ítéltem, ezért csak 1,5 dobozzal tettem bele. Ha mind belemegy, szerintem kicsit növelni kell a tejföl-tejszín mennyiségét.  

2007. okt. 25. 7:11 | 1 komment | Megosztás
Kategóriák: Tészta
Címkék: citrom, fokhagyma, kapribogyó, pezsgő, spagetti, tejföl, tejszín, tonhal, vöröshagyma

Bailey’s házilag

Belekezdtem a férjem által felhalmozott cukrozatlan sűrített tejkészlet elpusztításába, és a sort a legkézenfekvőbb megoldással nyitottam: házi Bailey’s készítésével. Több recept kontaminálásával alkottam meg a művet, mind a magam, mind családtagjaim nagy megelégedésére. Kíváncsi vagyok, meddig tart majd ez a majdnem literes adag.:)

Hozzávalók:

2 dl fehér rum
2 dl habtejszín
1 doboz Kondensmilch/evaporated milk (magyarul cukrozatlan sűrített tej)
1,5 dl erős feketekávé
1 ek. instant kakaópor
1 csomag vaníliás cukor
3 ek. porcukor

Elkészítettem az erős feketét, majd még melegen belekevertem a kakaóport és a cukrokat. Egy nagy mixerpohárba (a Tupper mixfixének, vagy minek a kínai változata) beleöntöttem a sűrített tejet és a tejszínt, majd a kihűlt kávés keveréket, végül a rumot. Jól összeráztam és behűtöttem.

Tapasztalat: az alkoholtartalom és a cukor mennyisége is növelhető ízlés szerint, férjem például mindig megjegyzi, hogy több cukor kéne bele. De ő a kávét is úgy issza, hogy megáll benne a kanál. :)

2007. okt. 24. 11:07 | 8 komment | Megosztás
Kategóriák: Ital, Gasztroajándék, Karácsonyi
Címkék: fehér rum, kakaópor, kávé, sűrített tej, tejszín

Karácsonyi projekt indul!

Látva a bloggertársak karácsonyi lendületét, én is elkezdtem gyűjteni az ötleteket. Megint elzarándokoltam a könyvtárba, és kivettem a Martha Day által szerkesztett Nagy karácsonyi szakácskönyvet, és míg bejelölgettem és kijegyzeteltem a szimpatikus recepteket, elkapott engem is a láz. Ehhez jött még a Melange-tól kapott csokicsomag inspirációja a cuki rózsaszín csokilencsékkel és a pörkölt kakaóbabbal. Így egyenes út vezetett a trüffelgyártáshoz, mert Dolce vita gyömbéres trüffeljei amúgy is motoszkáltak már bennem egy ideje. Időközben a fügelikőröm is elkészült a gardróbszekrény jótékony sötétjében, így azt is csatasorba állítottam.
A trüffelkrémhez Dolce vita és Martha Day receptjét vettem alapul, hogy a kettőből kidolgozzam a saját verziót.

Gyömbéres és fügelikőrös trüffel

Hozzávalók az alapkrémhez (kb. 25-30 darabhoz):

1,5 dl tejszín
25 dkg étcsokoládé (50%-os)
1,5 ek. vaj

Az ízesítéshez:
4 cm gyömbér meghámozva, lereszelve
3 ek. fügelikőr

A hempergetéshez:
porcukor
pörkölt, darált kakaóbab
csokireszelék (jelen esetben rózsaszín csokilencse lereszelve)

A tejszínt egy kis lábosban felforraltam, majd levettem a tűzről és belekevertem a kockákra tördelt csokit. Egy fakanállal adig kevertem, míg az egész fel nem olvadt benne. Utána hozzáadtam a vajat is. Ezen a ponton a massza felét áttöltöttem egy másik tálkába. Az egyik adagba belereszeltem egy kb. 4 cm-es gyömbérdarabot, a másikat pedig 3 ek. fügelikőrrel ízesítettem. Mindkét adagot kis műanyag tálkába kanalaztam és fóliával lefedve egy éjszakára a hűtőbe tettem. Másnap kiskanállal kis adagokat szedtem ki belőle, és igyekeztem kézzel golyóformává alakítani őket. Eztán meghempergettem a golyókat porcukorban/csokireszelékben/kakaóbabban és kis papírkosárkákba raktam őket.

Tapasztalat: legközelebb bátrabban teszek bele az ízesítőkből, elsőre óvatos voltam. Ezen kívül sürgősen beszerzek egy karalábévájót a golyóformázáshoz, mert kézben nagyon olvad a massza. A kész trüffeleket pedig fogyasztásig célszerű hűtőben tárolni.

Ha olvasztott csokibevonatot akarunk borításnak, akkor a mártogatás előtt a golyókat le kell fagyasztani.

2007. okt. 22. 14:20 | 6 komment | Megosztás
Kategóriák: Édes kis semmiség, Gasztroajándék, Karácsonyi
Címkék: csoki, fügelikőr, gyömbér, kakaóbab, tejszín, vaj

Polentaleves

Nem hagyott nyugodni a polantaleves emléke, ezért kutatómunkába kezdtem. A magyar oldalakon nem sok eredménnyel, a szakácskönyveimben sem találtam receptet, még a levesek enciklopédiájába is belenéztem a könyvesboltban, de semmi. A német oldalakon viszont találtam egy szimpatikus polentasuppét, ami nagyjából megfelelt az elképzeléseimnek. Aztán főzés közben kénytelen voltam módosítani ezt-azt, mikor realizáltam, hogy férjem a legutóbbi plusos portyája során nem 5 doboz tejszínt, hanem 5 doboz kondensmilchet pakolt a kosarába. :) Na azért nem esem kétségbe, már kutatatok is vadul jó sűrített tejes receptek után.

 

Hozzávalók:

1,5 l víz

1 dl tejszín

1/2  pohár tejföl

1 dl fehérbor

8 dkg polenta (kukoricadara)

5 dkg vaj

kevés olívaolaj

4 kisebb vöröshagyma felaprítva

1 gerezd fokhagyma felaprítva

só

fehérbors

cayenne bors

A vajat és az olívaolajat egy fazékban felhevítjük, majd hozzáadjuk a hagymákat és üvegesre pároljuk. Utána hozzáöntjük a polentát, átkeverjük és felöntjük a fehérborral. Átkeverjük, kicsit hagyjuk az alkoholt elillani, majd mehet bele a víz és a tejszín is.  Felforraljuk és kb. 30 percig kis lángon főzzük. Közben sózzuk, borsozzuk. Utána hagyjuk kicsit hűlni, majd botmixerrel turmixoljuk (a hagymadarabok miatt). Visszatesszük a lángra, hozzáadjuk a tejfölt és rottyantunk rajta egyet. Ha kell, még ízesítjük sóval, fehér- és cayenne borssal.

Megjegyzés: Finom, melengető leves, én csípősre csináltam. Aznap még híg, viszont másnapra megduzzadnak a daraszemek és kásasűrűségűvé válik.

2007. okt. 18. 8:16 | 12 komment | Megosztás
Kategóriák: Leves
Címkék: fehérbor, fokhagyma, kukoricadara, saját recept, tejföl, tejszín, vöröshagyma

Trófea Grill Étterem Újbuda

Az Iguanába még mindig nem jutottunk el, viszont a múlt hétvégén a Lágymányosi híd budai oldalán lévő Trófeában ünepeltük családi körben apukám 60. születésnapját. A négy Trófea étterem közül tudatosan esett erre a választás, mert ez a legnagyobb (és a legújabb is), így népes családunk is kényelmesen elfért egy asztalnál, ami korábban a zuglói látogatásnál nem volt megoldható.
A kisebb kellemetlenségek után, miszerint az előzetes egyeztetéskor megtudtuk, hogy október elsejével felemelték az árakat, és a mélygarázsért is fizetni kell, a játszósarok meg kikerült az előtérbe, a helyszínen nagyon kellemes élmények követték egymást.

Miután az étterem mélygarázsában leparkoltunk, fellépcsőztünk az étterembe, ahol először a ruhatár fogadott, közvetlenül mellette a játszósarok egy kedves óvónénivel, majd a dohányzórész érintésével egy folyosón jutottunk el a vendégtérig. Kis egyévesünk rögtön elfoglalhatta az odakészített, otthonról már jól ismert fehér Ikea-etetőszéket, és lelkesen vetette bele magát a laminált itallap és az asztalon álló sztendik tanulmányozásába. El kell hogy mondjam, ezekből olyan bőséges a kínálat, hogy egész sokáig lekötötte magát velük. Közben kapott a pogácsákból és nagy örömükre hagyta a szüleit békésen táplálkozni.

Jómagam egy antipasti tállal kezdtem, aminek erőssége a padlizsánkrém volt, kellően fűszeres és fokhagymás, na és a mellé harapott  helyben készült sós-fokhagymás lepény, amivel nagy barátságba kerültem. A tál többi alkotóeleme ehhez képest elég semleges ízű volt, de látványnak szemet gyönyörködtető.
Ezek után polentalevessel folytattam a sort, ez volt a legkülönlegesebb a választékból (volt még gulyásleves, erőleves, brokkolikrémleves is), és nem csalódtam. Ideális őszi-téli leves, selymes, melengető és kellően csípős. Járt mellé egy számomra beazonosíthatatlan sós eklerfánkszerű levesbetét is.
Végül sült birkaszeleteket ettem tárkonyos-erdei gombás mártással, mert feltett szándékom volt, hogy olyanokat választok, amit még nem ismerek. Nekem nagyon bejött, bár a húsról nem tudok szakavatott véleményt formálni, semmi összehasonlítási alapom nincs, de puha volt, gusztusosan megpirult, a mártás pedig karakteres, érezhető volt mindkét komponens és vajpuha sárgarépadarabok fokozták a hatást.
Desszertre már nem maradt erőm és kapacitásom, csak a szülinapi csokitortát kóstoltam meg, ami elég nehézbombázó volt a fajsúlyos csokikrémmel megrakodva.
Szólnom kell még a pincérünkről, aki még a nagyon kritikus sógorom szerint is jófej volt. Kedves, figyelmes, közvetlen, de nem tolakodó.

Mindent összevetve egy nagyon kellemes estét töltöttünk el itt, egyetlen kritikai megjegyzés a tér felosztását illetheti: nem túl szerencsés, hogy az egyébként hangulatosan berendezett pamlagos dohányzó sarok a játszóház szomszédságában kapott helyet.

Az est hangulatát fokozta, hogy egy a chafingek között cikázó habos-babos menyasszonyt is kerülgetni kellett és még celebbel is találkoztunk: itt vacsizott ugyanis Keleti Andrea és férje.:)
Bónusz meglepetés a végén: a fizetőkapuk még nem készültek el, így a mélygarázs használata még ingyenes volt. :)

2007. okt. 12. 11:45 | 7 komment | Megosztás
Kategóriák: Étterem

Mit kenjünk a kenyérre?

- Polcz Alaine emlékére -

Ez az egyik legnehezebb kérdés, amivel ma egy élelmiszertudatos háziasszony és anya nap mint nap szembesülhet. Nekem legalábbis mindig nagy-nagy bűntudatom van, mikor megalkuszom és veszek a közértben néhány deka felvágottat. Mert azt talán ma már senki sem vitatja, hogy a feldolgozott hústermékek, gyári körözöttek, pástétomok adalékanyagai károsak, de nehéz alternatívát találni.

 

Nehéz, de nem lehetetlen, mert ezen a ponton feldereng a horizonton a megoldás, Polcz Alaine szép szava: a kenőke. Vagy kence, kenőcs, pástétom, ahogy tetszik. Elég csak fellapoznunk a Főzzünk örömmel! című alapművét, hogy megtudjuk, kenőkét gyakorlatilag bármiből készíthetünk. Vegyük sorra a lehetőségeket!

Tojáspástétomok: prototípusa a lengyeltojás, másnéven zsidótojás, mely amellett hogy isteni, nagyon egyszerű is. Keménytojások sárgáját kell villával összetörni, majd a fehérjét késsel felaprítani, s az így kapott matériát apróra vágott (vörös)hagymával, puha vajjal, sóval, borssal kikeverni. Polcz Alaine szavaival: „Vigyázz! Veszedelmesen jó, és túl jó étvágyat csinál!”
Ennél egy fokkal különlegesebb és szintén nagyon finom a currys tojáspástétom:

Hozzávalók 2 személyre:
4 tojás
1 lilahagyma
4 ek. majonéz
kb. 4 ek. joghurt
só
frissen őrölt bors
curry

A tojásokat keményre főzzük, megpucoljuk és apró kockára vágjuk a sárgáját és fehérjét vegyesen. A lilahagymát is felaprítjuk. A majonézt és a joghurtot összekeverjük, hozzáadjuk a hagymát és a tojást és ízlésünk szerint sózzuk, borsozzuk, curryvel fűszerezzük.

Túrókrémek: másnéven körözöttek, azaz vajjal vagy tejföllel kikevert, hagymával és fűszerekkel ízesített túrós kenőkék. Egyik kedvenc változat a hagymás-uborkás túrókrém:

Hozzávalók:
25 dkg túró
fél pohár tejföl
1 közepes lilahagyma
2 csemege uborka
só
pici őrölt bors, cayenne bors
 

A hagymát és az uborkákat apróra vágjuk, hozzáadjuk a tejföllel kikevert túróhoz és fűszerezzük. 

Zöldségpürék: készülhetnek szinte bármilyen zöldségből, egy botmixer, némi fűszer, tejtermék (tejföl, tejszín krémsajt) és hagyma segítségével. Ha kevés időnk van, ideális például az avokádókrém vagy guacamole, mert az avokádót csak pürésíteni kell, hőkezelni nem.

Hozzávalók:
2 érett avokádó
1 lime/citrom leve
4 szem koktélparadicsom
4 gerezd fokhagyma
só
őrölt fehérbors
2 ek. tejszín krémsajt (el is maradhat, de krémesebb lesz, ha benne van))
 
Az avokádót megmossuk, meghámozzuk, kimagozzuk és négybe vágjuk, meglocsoljuk egy kis citromlével, hogy ne barnuljon meg. A paradicsomokat félbe vágjuk, kivágjuk a zöld részüket, a fokhagymát megpucoljuk. Minden hozzávalót egy tálba tesszük, rácsavarjuk a lime/citrom maradék levét, fűszerezzük, rápöttyintjük a krémsajtot és botmixerrel krémesre turmixoljuk. Szeletelt tönkölybúzakenyeret pirítunk hozzá.

Ha több időnk van, készíthetünk például céklapürét, amihez előtte a céklát héjastul alufóliába csomagolva kb. 1 óra alatt sütőben puhára sütjük. Ha kihűlt, meghámozzuk, kockára vágjuk. Egy mély tálba tesszük, hozzáadunk egy darab feta sajtot és néhány evőkanál tejszín krémsajtot, valamint néhány gerezd fokhagymát. Botmixerrel pürésítjük és pirítósra kenve fogyasztjuk.

A zöldségek közül készülhet még püré hasonló eljárással párolt brokkoliból, karfiolból, konzerv vagy főtt fehérbabból vagy csicseriborsóból is. Vagy bármiből, amit nem szégyellünk.

Halpástétomok: itt most az egyszerűbb, konzervből kiinduló kenőkéket vesszük sorra. A minimalizmus jegyében fogant, ám igen addiktív, villával készíthető kenőke a tőkehalmájkrém: a konzerv tőkehalmájat villával szétnyomkodjuk és kenyérre kenjük. Csodálatos! Csak egy fokkal bonyolultabb a szardíniakrém, mikoris a villával szétzúzott szardíniát puha vajjal keverjük habosra, majd kevés citromlével bolondítjuk.

Nagy kedvenc még a tonhalkrém, amihez egy tonhalkonzervet (lehetőleg saját levében) mixelünk össze néhány evőkanál tejföllel, és egy kevés citromlével,  tetejére pedig kapribogyókat rakosgatunk (anélkül is finom).

Ennél jóval kifinomultabb és picit bonyolultabb eljárás a házi májpástétom készítése, ami annyira izgalmas terület, hogy külön cikket érdemel. Kezdetnek kísérletezzünk a fenti egyszerűbb receptekkel, később pedig visszatérek néhány ötlettel kifejezett kenőkeínyencek számára.

2007. okt. 11. 22:51 | Még nincs komment | Megosztás
Kategóriák: Kenőke
Címkék: képmás

Almás-túrós muffin

Hozzávalók:

25 dkg finomliszt

1 csomag sütőpor

pici só

12,5 dkg kristálycukor

2 tojás

12,5 dkg puha vaj

25 dkg tehéntúró

2-3 ek. tejföl

3 alma

A lisztet egy tálba szitáltam és hozzákevertem a sütőport és a sót. Az almákat meghámoztam, nagylyukú reszelőn lereszeltem, állni hagytam. A tojást a cukorral robotgéppel habosra kevertem, majd hozzáadtam a vajat, később a villával áttört túrót és a tejfölt is. Ekkor már keverőlapáttal folytattam, fokozatosan belekevertem a lisztet is. Végül ment bele az alma, amit előtte kézzel kifacsartam.

Jó sűrű tészta az eredmény, nem kell megijedni tőle. Papírformákkal bélelt muffinsütőbe kanalaztam a tésztát és 160 fokon (légkeverésessel) kb. 25 percig sütöttem (tűpróba).

Megjegyzés: miután az eredeti útmutatás szerint a formákat csak 3/4-ig töltöttem meg, kimaradt egy csomó tészta, amit szögletes formában sütöttem ki.

A süti isteni, nagyon addiktív, megkockáztatom, hogy életem legjobb muffinja. Nagy erénye, hogy nem túl édes (ezért is eteti úgy magát).

A kiindulási alap a Príma Konyha szilvás-túrós muffinja volt.

2007. okt. 10. 9:22 | 7 komment | Megosztás
Kategóriák: Süti, Férjem kedvére
Címkék: alma, kevert tészta, muffin, tejföl, túró

Ahol tuti találsz Cserpes-termékeket...

Időszerűnek látszott a kommenteket összesítenem és egy helyre összeszedni a Cserpes-termékek fellelhetőségét Budapesten.

Szóval aki a Cserpes sajtműhely adalékanyagoktól mentes, jó minőségű és elég nagy választékban kapható tejtermékeit keresi, az alábbi helyeken nagy eséllyel talál belőlük:

Bosnyák téri piacon, a főbejárathoz képest balra hátul
Fény utcai piac
Hold utcai csarnok hátulja
Nagycsarnok hátulja
Örs vezér téri piac

2007. okt. 9. 11:47 | 6 komment | Megosztás
Kategóriák: Rizsa
Címkék: cserpes