A tökfőzelékhez fűződő viszonyomat eddig a közöny jellemezte. Nem utáltam, mint olyan sokan ovis koruk óta, de az se nagyon fordult elő, hogy csak úgy megkívántam volna. Ha anya ritkán készített, kötelességtudóan megettem, de nem hozott lázba. Önállóságom óta viszonyunk tovább hűlt, egyszer sem készítettem. A 30. szülinapom előtt viszont váratlanul megszállt valami, és vettem a piacon gyalult tököt.  Meg is főztem épp a szülinapom napján. 
Azt hiszem kijelenthetem, hogy legalábbis gasztronómiailag felnőttem.
Nem is sikerült rosszul, így ezen a hétvégén meg is ismételtem a műveletet, feltétnek pedig csirkemellet sütöttem ki hozzá. Nyerő párosnak bizonyultak. Csak ajánlani tudom.

Tökfőzelék 

Tökfőzelék

Hozzávalók:

1 nagy főzőtök
1 kis fej hagyma
1 csokor kapor
 kevés olaj
1 nagy pohár tejföl
1-2 ek. liszt

A tököt, mivel egészben kaptam, megmostam, meghámoztam, kivágtam a magját és kisebb darabokban a nagylyukú reszelőn lereszeltem. A hagymát megpucoltam, apró kockákra vágtam. Kevés olajat hevítettem egy lábasban, rádobtam először a hagymát, üvegesre pirítottam, majd ment utána a tök. Alaposan elkevertem, megsóztam, ettől kis levet eresztett, és ebben a lében pároltam fedő alatt. Mikor már kellően megpuhult, felaprított kaprot szórtam rá, és ráöntöttem a nagy doboz tejfölt, amibe előtte belekevertem a lisztet. Összeforgattam, és hagytam rotyogni egy kicsit. Mikor már kicsit besűrűsödött, elzártam a gázt.

Kutatómunkám eredményeképpen megállapíthatom, hogy több bloggertárs is megbánta már a gyerekkor tagadó szellemét és hitet tett a tökfőzelék mellett. A recepteket összehasonlítva megállapíthatjuk, hogy a tökfőzelék receptje kanonizálódott, kevés egyéni eltérés mutatkozik, szemben mondjuk a lecsóval,  a legfőbb kérdés talán a pirospaprikával vagy anélkül dilemma.

Íme a kollégák vallomásai:

Dalit
Fakanál
Macikonyha
Moes
Phzs
Zsu