Eltűntem hirtelen, mint erdőben a vadnyom, de most lelkileg feltöltekezve vetem bele magam ismét a pezsgő blogéletbe. A hétvégén az idei nyaralásunkat töltöttük, egész pontosan 3  napot pihentünk a Balaton déli partján. S ezzel kezdetét is vette az az ünnepségsorozat, mely szombaton a 30. szülinapomban fog kicsúcsosodni. 🙂 Szóval családi körben ünnepeltünk a napokban, ami azzal járt, hogy a konyhában nekem a szürke eminenciás szerepköre jutott, nevezetesen a zöldséghámozás-és aprítás az esti bográcsozáshoz és grillhez. Mivel mindkettő férfimunka (mármint a sütögetés), így első este sógorom bankárgulyása volt az est fénypontja (lsd. mellékelt ábra). A recept titkos, legalábbis ami a  hozzávalók helyes arányát illeti, annyit azért megtudtam, hogy a lelke az üveg vörösbor, ami a levet gazdagította. Másnap apukám vezényletével grillezés zajlott, amit sajnálatosan derékba tört a viharos esőzés.

Bankárgulyás

Ami az ajándékaimat illeti, eddig nem tudok gasztrojellegűekről beszámolni, viszont a fonyódi piacon sikerült nagy kincsekre szert tennem: vettem egy zöldséghámozót, mert a tupperost kidobtam egyszer a krumplihéjakkal együtt, és a könyvturkálóban egy német nyelvű vietnámi szakácskönyv is befigyelt.

Érdekes tapasztalatot szereztünk a strandon és környékén: a palacsinta, a magyar vendéglátás eme védjegye gyakorlatilag hiánycikk. Vigaszként kénytelen leszek megsütni phzs csúsztatott palacsintáját.