Vasárnap ünnepeltük a házassági évfordulónkat. Nem volt kétséges, hogy étterembe megyünk romantikázni, csak azt kellett eldönteni, hova. Mivel már korábban is jókat hallottunk a pestlőrinci Kakas étteremről, ráadásul felfedeztem a Népszabadság 100 legjobb magyar étterem kiadványában és közel is van hozzánk, nem tűnt rossz választásnak. Az említett kiadvány egyébként 20 pontból 15-tel jutalmazta és a jó polgári konyha jelzővel illette, amivel mi is mélyen egyetértünk.

 

Maga az étterem Pestlőrincen (18. ker. József u. 55.) egy lakótelep és a kertváros találkozásánál található. Étteremhez mérten hatalmas épület jó ízléssel kialakítva, berendezve. A belső térben a narancsos árnyalatok dominálnak, kovácsolt vas díszítéssel és sok-sok fényforrással fokozva a hatást. Megérkezésünkkor a pincér a hátsó részbe vezetett, ahol a vendéglőt megnyitották a kert felé, így evés közben gyönyörködhettünk az elegáns kertben, ahol egy kis tavacska az igazi kuriózum sütkérező teknősökkel, aranyhalakkal és virágzó mentabokrokkal. A tó fölött kis híd ível át, a parton pad, ideális hely csoportképhez, melyhez a készséges pincér szívesen asszisztál.

Ilyen kezdés után az étlap kinézetre kicsit csalódás (a borlap viszont ízléses), de a kínálat kárpótol. Én igyekeztem szezonális alapanyagokból választani, jó uram pedig libamájat szeretett volna enni, nem kicsit a Népszabi tesztelőinek hatására, akik szinte minden étteremben kötelezően libamájas ételt rendeltek. A következő menüt fogyasztottuk:

 

Hideg málnakrémleves túrógombóckákkal

Rózsaszínűre sült kacsamell kakukkfüves ribizlimártással és burgonyapürével

Epersorbet pezsgővel

 

Grillezett diós camembert szezámmagos almával

Pulykamell vadász módra (gombás, libamájas barna mártásos sült pulyka)

Kakas étterem: hideg málnakrémleves túrógombóckákkal, grillezett diós camembert szezámmagos almával, rózsaszínűre sült kacsamell kakukkfüves ribizlimártással és burgonyapürével, epersorbet pezsgővel 


A krémleves finom volt, de összesen kettő túrógombóckát sikerült felfedeznem benne. A kacsám ugyan nem rózsaszín volt, hanem barna, de nem bántam, mert isteni ropogós bőre lett. A ribizlimártásban viszont egy fia kakukkfű nem volt, ennek ellenére ízlett. Csalódás volt viszont a sorbet (életem első sorbet-ja), ugyanis leginkább egy pezsgős epershake-re emlékeztetett, szívószállal szervírozták és tejszínes volt. 🙁 A grillezett sajt telitalálat, látványnak sem utolsó, a pulyka is finom volt, de szerencsére férjem konstatálta, hogy ennek ellenére nem rabja a libamájnak, ami jótékony hatással lesz a konyhapénzre.

 

A kiszolgálás megfelelő volt, a pincérek vetésforgóban látják el az asztalokat, nekünk 3 jutott, ebből egy kifejezetten mosolygós, egy kicsit visszafogott, egy viszont fekete pontot kapott, miután a férjem által rendelt ásványvizet kapásból rátöltötte az én tonikomra, majd mikor ezt észrevételeztem, „tonyik” felkiáltással jót mulatott a helyzeten.

 

Összességében nagyon kellemes élményekkel távoztunk, így biztatni tudok mindenkit, aki Lőrincen jár, látogasson el erre a különleges helyre.