Az úgy történt, hogy férjem egyik munkatársa akaratlanul is konyhakísérleteim félig-meddig szenvedő alanyává vált. Arról híres ugyanis, hogy mindenevő, nincs olyan étel, amitől visszarettenne, különösen ha munka közben megéhezik. Ezen felbátorodva aztán elkezdtem beküldeni jó urammal a kevésbé sikerült műveket. Nem is volt semmi gond egészen a müzlis golyókig. Akkor fellázadt szegény Csabi.:) A kardamom mindent átható aromája nála is betette a kiskaput. Hogy feledtessem vele ezt az élményt és helyreállítsam jó híremet, felajánlottam, hogy megsütöm a kedvenc sütijét, választhat bármit. Rákóczi túrós volt a kívánság. Már kutattam egy ideje jó recept után, amikor Nemisbéka feltette az ő verzióját. Le is csaptam rá rögtön, és az első próba után fel is vettem a repertoárba, annyira ízlett mindenkinek (beleértve a jó Csabit is).

Rákóczi-túrós

Hozzávalók a tésztához:

25 dkg liszt
1 csomag sütőpor
12 dkg vaj
12 dkg finomítatlan nádcukor (nálam Spar bio nádcukor)
1 tojássárgája
1 dl tejföl
csipet só

A töltelékhez:

50 dkg túró
3 tojássárgája
10 dkg porcukor + 7 dkg finomítatlan nádcukor (az eredetiben 15 dkg cukor)
6 dkg zsemlemorzsa

A habhoz:

4 tojásfehérje
8 dkg porcukor

A tésztához valókat összegyúrjuk, folpackba csomagolva egy órára hűtőbe tesszük. Ezalatt a töltelékhez a tojássárgákat a cukorral habosra keverjük, majd belekeverjük az áttört túrót. Sütőpapírral kibélelünk egy 20×30-as tepsit, a tésztát kivesszük a hűtőből és kinyújtjuk kb. 1 cm vastagra, kibéleljük vele a tepsit (én egy vágódeszkán megoldottam, nem is kellett gyúródeszka).Villával megszurkáljuk és 180 fokon kb. 20 percig sütjük. Amint kész, kivesszük, meghintjük egyenletesen zsemlemorzsával és megkenjük a túrós töltelékkel. Így sütjük még 20 percig. Közben kemény habbá verjük a fehérjéket a porcukorral, rásimítjuk a sütire és még 5 percig sütjük. Lekapcsoljuk a sütőt, de benne hagyjuk a sütit még 10 percig. Kihűlés után vizes késsel szeleteljük.