De nem minden biscotti cantuccini. Ezzel a biológia órán sokszor hallott mondatszerkezettel lehet a legjobban megvilágítani a két fogalom között fennálló viszonyt. A olasz biscotti ugyanis a német Plätzchen szóhoz hasonlóan aprósüteményt jelent (noha etimológiailag a ’kétszersült’ szóból származik), a cantuccini pedig egy bizonyos aprósüti, nevezetesen az a ropogós mandulás szeletke, amit Toszkánában tradicionálisan a Vin Santo nevű édes desszertborhoz fogyasztanak az étkezések végén.
Az eredeti mandulás ízesítésen kívül rengeteg receptváltozat alakult ki, én most egy csokisat próbáltam ki elsőre. Minden cantuccinire érvényes, hogy az önvédelmi süti kategóriájába tartozik (egyik unokatestvérem gyerekkori terminus technicusa:)), azaz kifejezetten ropogós, morzsálódós süti, amit élvezettel lehet borba, teába, tejbe, kakaóba... mártogatni. Nagy előnye továbbá, hogy fémdobozban sokáig eláll, bár szerintem ez csak teoretikus elképzelés, a valóságban percek alatt elfogy.
Csokis cantuccini
Hozzávalók kb. 30 darabhoz:
12 dkg étcsoki (nálam egy 9 dkg-os ét Boci játszott)
12 dkg vaj
2 tojás
20 dkg kristálycukor
1 cs. vaníliás cukor
33,5 dkg liszt
1,5 tk. sütőpor
6 dkg cukrozatlan kakaópor
1 tk. só
A csokit és a vajat forró vízfürdő fölött megolvasztjuk. Közben a tojásokat habosra keverjük a cukrokkal robotgép segítségével. A lisztet, a sütőport, a kakaóport és a sót egy tálba szitáljuk. A megolvadt csokis vajat lassan a tojásos masszához öntjük, majd egy evőkanállal fokozatosan adjuk hozzá a lisztet. Egy idő után, mikor már jó sűrű, kikapcsoljuk a robotgépet és egy keverőlapáttal folytatjuk a műveletet. Az eredmény egy barátságos, gyönyörű, sötétbarna tészta lesz. Két rudat formázunk belőle, kicsit ellapogatva egy sütőpapírral bélelt tepsire rendezzük őket és kb. 175 fokon (légkeverésben 160) 25 percig sütjük. A teteje szépen meg fog repedezni. Ezután hűlni hagyjuk, s ha kihűlt, egy éles késsel nagy ügyesen kb. 1 cm-es szeletekre vágjuk. A szeleteket a bélelt tepsire rakosgatjuk és 125 fokon kb. 20 percig szárítjuk. Ha kihűltek, fémdobozba tesszük őket. 2-3 hétig is eltartható, de nagy eséllyel már a másnapot sem éri meg.
Megjegyzés: A legtöbb recept nem használ robotgépet, hanem kézzel dolgoz össze mindent. Ez kivételesen írta, de lehet, hogy teljesen felesleges és elhagyható. Ártani mindenesetre nem ártott. A tészta nagyon jó állagú, könnyen kezelhető lett egyébként.
A recept innen származik.
Magyar cantuccini receptek:
Csokis-kesudiós (Hedonism)
Mandulás (Receptblog)
Mandulás (Ízbolygó)
Mogyorós (Ízbolygó)
Mákos (Hedonism)
Német nyelvű receptek:
Aszalt vörösáfonyás, pisztáciás, fehércsokis
Angol nyelvű cantuccinik:
Megosztás
Hasonlóan Rióhoz én is nagy rajongója lettem a Cserpes sajtműhely termékeinek. A hihetetlenül lepukkant, de mindig újabb kellemes meglepetésekkel szolgáló kispesti piacon bukkantam a standjukra és az első, amit kiszúrtam a Hóvirág sajt volt. A hozzá fűződő múlhatatlan érzelmeimről már írtam, nem volt kérdés, hogy veszek egy darabot. Ezen kívül én is vettem joghurtot, többféle gyümölcsös is van, a meggyest és a barackosat próbáltam, szívből ajánlom mindkettőt.
Az említett piacon van egy házi tejes bolt is, ahol házi tejet, vajat és tejszínt szoktam venni. Nemrég megmaradt a tejből egy fél liternyi adag, és mire észbe kaptam, már kicsapódott benne a zsír. Hirtelen ötlettől vezérelve felforraltam, majd a kicsapódott zsíros részeket kihalásztam belőle és egy tiszta textilpelenkán lecsepegtettem. Ezután sóztam, borsoztam és olasz fűszerkeveréket szórtam bele, majd szorosan visszatekertem a pelusba. Ment a hűtőbe, három könyvet pakoltam a tetejére. Fél napig préseltem, míg elérte a képen látható állapotot. Nagyon finom sajt lett belőle.
Eltűntem néhány napra, kicsit sűrű volt az élet, hű fegyverhordozóm és fényképészem is elutazott a hétvégére. Legalább megnyugodhattam, hogy még nem vagyok beteges netfüggő, nem borított ki, hogy nem frissül a blog és másokét sem olvashatom. Amitől viszont kicsit pánikba estem, az az, hogy a pályaművem még gondolatban sincs kész, a határidő meg itt van a nyakunkon...
Az elmúlt napokban több már publikált ételt is főztem, például megint csináltam citromos sütit, ami új volt, azt meg nem volt kinek lefotóznia. Most egy régebbi kísérlet következik tehát, néhány hete ugyanis kipróbáltam Chili és Vanilia háromhagymás cukkinilevesét. Nagyon finom lett, felvettem a repertoárba, így ide is feljegyzem.
Háromhagymás cukkinileves
Hozzávalók:
2 közepes cukkini
2 közepes vöröshagyma vagy főzőhagyma
Fél szál póréhagyma
6 gerezd fokhagyma
5 dkg vaj
1,5 l húsleves (nálam biokockából a DM-ből)
1 pohár tejföl
3 ek. liszt
petrezselyem
reszelt parmezán
A cukkinit meghámoztam, majd hosszában négy részre vágtam. A negyedeket kb. fél centis cikkekre vágtam. A hagymákat megtisztítottam, felaprítottam. A felolvasztott vajon üvegesre pirítottam őket, hozzáadtam a cukkinit, átforgattam, majd felöntöttem a húslevessel. Fedő alatt, kis lángon addig főztem, hogy a cukkini még épp ropogós maradt. Ekkor elkevertem a tejfölt a liszttel és besűrítettem vele a levest. Tálaláskor megszórtam reszelt sajttal és petrezselyemmel.
Megosztás
Újabb fagyirecept, szerintem nagyon finom és egyszerű is, még tojás sem kell bele. Az ízesítésével lehet játszani, én elsőre egy kedves bloggertárs tuti eperlikőrét vetettem be aromatizálás céljából. A kókuszos variáns még a hűtőben figyel, majd beszámolok, mit tapasztaltam.
Hozzávalók:
25 dkg joghurt
2 dl tejszín
13 dkg cukor
1 ek. konyak/narancslé/eperlikőr ...
A tejszínt elkeverjük a cukorral és addig melegítjük, míg felolvad benne. Kicsit hűlni hagyjuk, közben néha megkeverjük, majd hozzáadjuk a joghurtot és az alkoholt. Mehet a hűtőbe egy éjszakára, majd a faygigépbe. Lágy, krémes, kicsit savanykás fagyi a végeredmény.
Az eredeti recept egyébként 25 dkg tejszínt írt, de én is utálom kerülgetni a megkezdett tejszínes dobozokat a hűtőben, így csak egy kis dobozt tettem bele. Teljesen jó volt, elég krémes, eetleg a cukor mennyiségét is lehet kicsit csökkenteni. Én egyébként szőlőcukrot használtam, és a fenti mennyiség megfelelt.
Egyébként türelmetlen voltam, ezért a fotón a fagyi még kicsit lágyabb a kelleténél...
A recept innen származik.
Még adós maradtam a hétvégi Nigella-kísérlet másik receptjével, most ez következik. A fehércsokis fagyi mellett megakadt a szemem egy joghurtos-római köményes pácon is, és kinéztem mellé köretnek egy ígéretesnek tűnő padlizsántekercset is. A kettő jó kombinációnak bizonyult, friss, nyári ebéd lett belőle.
Joghurtban pácolt grillezett pulykamell fetás padlizsántekercsekkel
Hozzávalók 2 személyre:
4-5 szelet vékonyra szelt pulykamellfilé
3 pohár natúr joghurt
1 ek. őrölt római kömény
1 nagy vöröshagyma nagyobb kockára vágva
1 fej fokhagyma
1 tk. só
2 közepes vagy 1 nagy padlizsán
olívaolaj
25 dkg feta
1 nagy friss piros chilipaprika, ennek hiányában szárított kimagozva, felaprítva
1 nagy csokor menta/petrezselyem felaprítva
1 citrom leve
frissen őrölt fekete bors
A páchoz egy nagyobb lapos edénybe (például egy fedeles műanyag dobozba) töltjük a joghurtot, belekeverjük a római köményt, a hagymadarabokat és a fokhagymát , miután a gerezdeket meghámoztuk és egy kés pengéjével szétnyomtuk (én elsőre kevesebb fokhagymát használtam, 2-3 gerezdet, de mehet bele több is). A pulykamelleket kiklopfoltam, sóval bemasszíroztam és a joghurtos pácba fektettem őket, úgy hogy teljesen ellepje. Mentek a hűtőbe lefedve egy fél napra érlelődni.
A padlizsánt megmostam, hosszában kb. 1 cm-es szeletekre vágtam. Sóval bedörzsöltem, állni hagytam, míg levet eresztett. Miután lecsurgattam róla a levét, megkentem olívaolajjal és teflon serpenyőben aranybarnára sütöttem. Hagytam őket kihűlni, közben elkészítettem a tölteléket. Ehhez a fetát egy villával szétnyomkodtam, elkevertem a citromlével és a fűszerekkel. Sózni nem kell, mert a feta elég sós. A langyos padlizsánszeletekre tettem egy csíkban fetás tölteléket és feltekertem őket. Nagy előnye, hogy előre elkészíthető.
Miután ezzel végeztem, a pulykaszeleteket kihalásztam a pácléből, lecsurgattam róluk a joghurtot, megtörölgettem papírtörlővel és serpenyőben szép barnára sütöttem őket.
Megosztás
Újabb kördés ütötte fel a fejét, ezúttal Albana/Pirikenagyi kíváncsiskodik. Köszönöm a hógolyót, gyorsan válaszolok is.
A kérdés ezúttal: Mik a terveim a nyárra, már ami a kulináris örömöket illeti...
A válasz nem könnyű, eddig ugyanis nem kovácsoltam extra terveket ezen időszakra. Nyaralást csak a Balcsira tervezünk, a helyi büfék kínálata sok meglepetést már nem okozhat, na jó, egy badacsonyi kirándulást a Szent Orbán pincészetbe azért szívesen beiktatnék. Befőzni, szégyen-gyalázat, nem szoktam, eddig anyukám látott el jobbnál-jobb befőttekkel, túlságosan el vagyok kényeztetve. Azért a kisüvegek gyűjtését már én is megkezdtem...
A gyümölcsöket inkább frissen szeretem kísérő nélkül, sütni-főzni ritkán szoktam belőlük, akkor inkább konzervet használok. A drága piacit sajnálom megfőzni, frissen az igazi szerintem (ez vonatkozik az eperre, málnára, barackra stb.). A szezonális zöldségeket már nagyon várom, ratatouille-t például minden évben készítek többször is.
Fűszernövényügyben én is folyton azt az ábrándot kergetem, hogy egyszer burjánzó házi kertem lesz a lakásban, a valóság sajnos ennek ellentmondani látszik. Tervem azért van, a beüvegezett erkély az aktuális célpont, csak energiám nem volt még a megvalósításra.
Amit viszont valóban tervezek és jó eséllyel meg is valósítok:
Fagyikészítés minden mennyiségben. És ennek keretében le kellene küzdenem a sörbettel és granitával szembeni averziómat is.
Augusztusi szülinapok (jómagam és jó uram lesz az ünnepelt) méltó megünneplése egy erre alkalmasnak látszó étteremben. Fantáziánkat már izgatja egy ideje, mit tudhat például az Iguana...
Nem kifejezetten nyári terv, de már motoszkál bennem egy ideje, hogy megint kellene itthon gyrost csinálni, sült csirkecafatok, mindenféle zöldség apróra vágva, mehet a pitába, és rá joghurtos fokhagymás öntet. Lehet, hogy a pitasütést is megkockáztatom...
Majdnem kifelejtettem, hogy türelmetlenül várom bizonyos előkészületben lévő szakácskönyvek megjelenését, úgy mint a Culinária sorozat olasz és görög tagját illetve Nigellától a Domestic Goddesst.
Most viszont átadom a szót Anának és Chez Julie-nek.
Miközben fagyireceptek után kutattam, kezembe került Nigella ezen könyve, mely nemrég jelent meg magyarul Egész évben nyári ízek címmel. Eddig még nem főztem belőle, pedig már megvan egy ideje, most viszont több receptje is beindította a fantáziámat. A hétvégén aztán belevágtam a megvalósításba. Felborítva a sorrendet először a desszert következik.
Hozzávalók:
10 dkg rizs
2 citrom reszelt héja
1 citrom leve
1 l zsíros tej
3 ek. cukor
2,5 dl habtejszín
porcukor a tetejére
A rizst és a citromhéjat elkeverjük a tejjel és egy nagyobb lábasban feltesszük főni. Közepes lángon főzzük, miután felforrt a tej, lejjebb vesszük a lángot. Kb. 40 perc alatt megfő a rizs, addigra a tej nagy részét magába szívja. Ekkor levesszük a lángról és belekeverjük a cukrot. Kicsit hűlni hagyjuk, majd a citromlevet is hozzáadjuk. Egy tálba szedjük, a tetejét megszórjuk porcukorral, hogy ne bőrösödjön be, kihűtjük és a hűtőbe tesszük. Miután jól lehűlt, kivesszük, a tejszínhabot felverjük és óvatosan beleforgatjuk.
Ez az eredeti recept. Én némileg változtattam rajta, kicsit több cukrot tettem bele, egy pici sót is, a tejszínt pedig kihagytam, helyette megszórtam kristálycukorral és szeretett pisztolyommal karamellizáltam, illetve hogy pontos legyek férjemmel karamellizáltattam. Nekem nagyon ízlett, jól passzolt a savanykás rizshez az édes karamellkéreg.
Hozzávalók 4 személyre:
50 dkg spagetti
10-15 dkg húsos szalonna
4 tojás
3,5 dl tejszín
5-10 dkg parmezán
só
fehér bors
őrölt szerecsendió
A tésztát sós vízben al dentére főzzük., leszűrjük, visszatesszük a főzőedénybe. A szalonnát vékony csíkokra vágjuk, ropogósra sütjük. Egy tálban villával felverjük a tojásokat, összekeverjük a parmezánnal és a tejszínnel. Sózzuk, borsozzuk, szerecsendióval fűszerezzük, majd hozzáadjuk a szalonnadarabokat. A mártást a még meleg spagettire öntjük, összeforgatjuk, és visszatesszük a lángra. Kis lángon néhány percig hőkezeljük, míg a mártás kicsit besűrűsödik. Tálaláskor még megszórhatjuk reszelt parmezánnal.
Megosztás
Hozzávalók:
5 dl zsíros tej
3 tojássárgája
5 dkg cukor (szőlőcukrot használtam)
15 dkg fehér csoki
A tejet egy nagy lábasban felmelegítjük. A tojássárgákat a cukorral robotgép segítségével habosra keverjük. Ha habos, fakanállal tovább keverjük és fokozatosan hozzáöntjük a meleg tejet. Az így nyert keveréket a lábasba visszaöntjük és tovább melegítjük, míg sűrűsödni nem kezd. Közben a fehér csokit vízfürdő fölött megolvasztjuk és a tojásos tejhez adjuk. Ha a krém kicsit besűrűsödött (sodószerű az állaga), hideg vízbe állítva kihűtjük és mehet a hűtőbe egy éjszakára. Másnap a fagyigépbe töltjük és a többi már a gép dolga.
Megjegyzés: ha valaki krémesen szereti, a tej egy részét kicserélheti tejszínre. A fehércsoki olvasztásával nekem rosszak a tapasztalataim, most próbálkoztam másodszor vízfürdő fölött, de nem olvadt föl, csak megpuhult. De nem volt gond, belekevertem így, és a tejben felolvadt.
Nigella Lawson receptje alapján
Megosztás
Az úgy történt, hogy férjem egyik munkatársa akaratlanul is konyhakísérleteim félig-meddig szenvedő alanyává vált. Arról híres ugyanis, hogy mindenevő, nincs olyan étel, amitől visszarettenne, különösen ha munka közben megéhezik. Ezen felbátorodva aztán elkezdtem beküldeni jó urammal a kevésbé sikerült műveket. Nem is volt semmi gond egészen a müzlis golyókig. Akkor fellázadt szegény Csabi.:) A kardamom mindent átható aromája nála is betette a kiskaput. Hogy feledtessem vele ezt az élményt és helyreállítsam jó híremet, felajánlottam, hogy megsütöm a kedvenc sütijét, választhat bármit. Rákóczi túrós volt a kívánság. Már kutattam egy ideje jó recept után, amikor Nemisbéka feltette az ő verzióját. Le is csaptam rá rögtön, és az első próba után fel is vettem a repertoárba, annyira ízlett mindenkinek (beleértve a jó Csabit is).
Hozzávalók a tésztához:
25 dkg liszt
1 csomag sütőpor
12 dkg vaj
12 dkg finomítatlan nádcukor (nálam Spar bio nádcukor)
1 tojássárgája
1 dl tejföl
csipet só
A töltelékhez:
50 dkg túró
3 tojássárgája
10 dkg porcukor + 7 dkg finomítatlan nádcukor (az eredetiben 15 dkg cukor)
6 dkg zsemlemorzsa
A habhoz:
4 tojásfehérje
8 dkg porcukor
A tésztához valókat összegyúrjuk, folpackba csomagolva egy órára hűtőbe tesszük. Ezalatt a töltelékhez a tojássárgákat a cukorral habosra keverjük, majd belekeverjük az áttört túrót. Sütőpapírral kibélelünk egy 20x30-as tepsit, a tésztát kivesszük a hűtőből és kinyújtjuk kb. 1 cm vastagra, kibéleljük vele a tepsit (én egy vágódeszkán megoldottam, nem is kellett gyúródeszka).Villával megszurkáljuk és 180 fokon kb. 20 percig sütjük. Amint kész, kivesszük, meghintjük egyenletesen zsemlemorzsával és megkenjük a túrós töltelékkel. Így sütjük még 20 percig. Közben kemény habbá verjük a fehérjéket a porcukorral, rásimítjuk a sütire és még 5 percig sütjük. Lekapcsoljuk a sütőt, de benne hagyjuk a sütit még 10 percig. Kihűlés után vizes késsel szeleteljük.
Megosztás
Bevált receptek. Meg egyebek, ahogy anyósom mondaná.




Adatvédelem | Szerzői jogok és felhasználási feltételek |
Médiaajánlat
© kicsi Vú & Patrik 2007-2010