Rövid fűszerismertetésre vállalkozom, mert az előző receptben említett szecsuáni borsot én is csak azóta ismerem, hogy kaptam néhány zacskóval Kínából. Ezért gondoltam, hogy talán nem haszontalan néhány sorban bemutatni.

Sokféle elnevezése létezik a latinul Zanthoxylum piperitumnak nevezett növénynek. Magyarul hívják ánizsborsnak, kínai borsnak, virágborsnak is, angolul Szechuan Pepper, anise pepper, fagara, Chinese brown pepper, valamint Japanese pepper névre hallgat, míg német neve Anispfeffer vagy Sichuanpfeffer.

Már a nevekből sejthető, hogy főként Kínában és Japánban kedvelt fűszer. Kínában a gyömbér és a kasszia mellett az egyik legrégebben használt ízesítő, asztali fűszerként is használják, fűszerezett só formájában. Ez úgy készül, hogy 2 kk. egész szecsuáni borsot, 3 ek. tengeri sót és 1 kk. fehér borsot száraz serpenyőben addig hevítenek, míg füstölni kezd, majd a keveréket durvára őrlik. Az őrölt fűszer egyébként a kínai ötfűszer-keveréknek is egyik alkotóeleme a csillagánizs, kínai fahéj (kasszia), a szegfűszeg és az édesköménymag mellett.

 

A szecsuáni borsnak botanikailag semmi köze a fekete vagy fehér borshoz, valójában a kínai tüskés kőrisfa szárított, pirosasbarna termése. Egészben és őrölve is forgalmazzák, ízhatás szempontjából ideális egészben megpirítani, aztán mozsárban összezúzni. Íze csípős, de nem maró, inkább bizsergető. Gyakran használják csirke és kacsa fűszerezéséhez.

 

Magyarul itt találhattok róla további információkat.

Németül részletes leírás olvasható itt, angolul pedig itt.