Hozzávalók:
6,5 dl zsíros tej (ha van, házi)
4 tojás
10 dkg kristálycukor
1 rúd vanília kikapart belseje v. 1 zacskó Bourbon vanília
kristálycukor a tetejére
A sütőt előmelegítjük 150 fokra, előkészítünk egy mély tepsit és 6 tűzálló (pl. kerámia) sütőformát.
Felmelegítjük a tejet, hogy remegjen a felszíne, de még ne forrjon. Egy tálban a tojásokat a cukorral és a vaníliával a robotgéppel habosra keverjük, majd hozzáadjuk a forró tejet és folyamatosan keverjük. Visszatesszük a lángra, addig melegítjük, míg besűrűsödik, vigyázva, hogy ne forrjon fel. Ezután beletöltjük a kis kerámia formákba, melyeket beleállítunk a tepsibe, amit előzőleg forró vízzel töltöttünk meg (a víznek az edények kb. 2/3-áig kell érnie). Tegyük a sütőbe és gőzöljük kb. 30 percen keresztül. Ha letelt az idő, vegyük ki, hagyjuk kihűlni, majd tegyük a hűtőbe. Tálalás előtt szórjuk meg a tetejét cukorral és karamellizáló pisztollyal olvasszuk rá. Hagyjuk a karamellt megkeményedni, majd egy kiskanál segítségével kéjesen törjük fel és kanalazzuk ki a mennyei krémet.
Joanne Harris A francia piac című művének karamellkrémét vetettem össze Chili és Vanilia útmutatásaival.
Megjegyzés: a sütési időt eredetileg Harristől vettem, így 45 percig volt a sütőben, emiatt teljesen megszilárdult a krém (Harris kiborítható krémet csinál belőle). Ezért itt a Chili által megadott idő szerepel. De lehet, hogy az állagát az is befolyásolja, hogy tejjel vagy tejszínnel készül.
Ez a filmrészlet pedig azt a momentumot mutatja, ami hosszú időre elültette fejemben a créme brulée gondolatát: :)
Megosztás
Már előre örültem az extra 4 napnak, mindenféle tervet kovácsoltam takarításról, selejtezésről és legfőképp persze főzésről (tudom, romantikus elképzeléseim vannak egy hosszú hétvégéről:)). Már napokkal előtte elkezdtem bújni a szakácskönyveket, összeállítani a bevásárlólistát, hogy elegendő élelemről gondoskodjak.
Tovább inspirált az a tény, hogy férjem megvalósította egyik kütyüálmom, és vett egy karamellizálópisztolyt. Illetve pisztolynak nem nevezhető karamellizáló készséget. Az első szárnypróbálgatások során kiderült, hogy én nem merem kezelni ezt a veszélyesnek tűnő szerkezetet, úgyhogy jó uram szórta a lángot helyettem, de ettől eltekintve jól sikerült az első kísérlet. De erről majd később...
A fotókon a főszereplővé avanzsált kellékek láthatók, a receptek a napokban következnek.
Vigyázz, kész, főzz!
IV. forduló: Reggelizzünk együtt!
Mamma feladta a leckét versenykiírásával, melyben megrakott tálaktól roskadozó vasárnapi reggelizőasztalt vizionált. Nálunk a vasárnapi reggelik sajnos általában nem sokban különböznek a többitől, sebtében megkent szendvicseket szoktunk hamarjában bekapni. De álmodozni azért jó a kényelmes, ráérős családi reggelikről. Álmaiban az ember pedig olyasmit csinál, amit egyébként ritkán van alkalma, így kötöttem ki gondolatban a kelt tésztáknál. Ezen belül is az olyan ételek izgatnak igazán, amiket még soha nem próbáltam, és normál körülmények között nem is jutna eszembe elkészíteni őket. Beugrott hát a bagel, még emlékeztem az azóta hazánkból kivonult gyorsétteremlánc bageljeire, és nem is kellett tovább törnöm a fejem. Az alaprecept forrása pedig adott volt, hisz az USA kulinarisch oldal gazdagságával, logikus felépítésével már korábban rabul ejtett. Eredetileg azt terveztem, hogy az alapreceptet kipróbálás után továbbfejlesztem, és valami tölteléket is alkotok hozzá. Végül az első kísérlet annyira ízlett, hogy nem bonyolítottam tovább. Egy reggelinél különben sem hátrány, ha egyszerű elkészíteni. Szóval annyi pluszt tettem hozzá, hogy kicsit több cukrot tettem bele, és vörösáfonyát gyúrtam a tésztába. Az így kapott bagel könnyű, pikánsan savanykás, egy pohár tejjel vagy kakaóval tökéletes reggeli szerintem.
Hozzávalók 8 bagelhez:
50 dkg liszt
1 csomag szárított élesztő
3 ek. cukor
1 tk. só
2 ek. olaj
3-3,2 dl langyos víz
1 zacskó aszalt vörösáfonya (egy része díszítésnek)
A főzővízhez:
1 ek. méz
A kenéshez:
1 tojás elkeverve
A lisztet elkeverjük a szárított élesztővel. Hozzáadjuk a cukrot, a sót, az olajat, és a vizet fokozatosan adagolva a robotgép dagasztókarjával rugalmas tésztává dolgozzuk, közben beleszórjuk a kicsit feldarabolt áfonyák nagyját is (a maradékot majd a tetejére szórjuk). Ha összeállt és elválik a keverőtál falától, megszórjuk egy kevés liszttel, letakarjuk egy tiszta konyharuhával és meleg helyen 1 órát kelesztjük. Miután megkelt, liszttel beszórt munkalapra helyezzük. 8 egyforma nagyságú golyót formázunk belőle, a közepükbe lyukat fúrunk egy fakanál nyelével, majd a lyukat körkörös mozdulatokkal kiszélesítjük kb. 4 cm átmérőjűre. Ezután a lisztezett felületen kellő távolságra rendezzük őket , letakarjuk és még fél órát kelesztjük.
Közben egy nagy tepsit kibélelünk sütőpapírral, a sütőt előmelegítjük (az eredeti recept 220 fokot ír, légkeverésre 200-at, én hagyományos üzemmódban sütöttem 180 fokon). Egy nagyobb lábost félig megtöltünk vízzel, belekeverjük a mézet és felforraljuk. A megkelt bageleket a tetejükkel lefelé egyesével belerakjuk a forró vízbe, kb. 20 másodpercig benne hagyjuk, majd megfordítjuk, és fél perc múlva egy szedőkanállal kihalásszuk, lecsöpögtetjük és a tepsire rakjuk (hagyjunk helyet közöttük). Megkenjük a tetejüket az elkevert tojással, megszórjuk a maradék áfonyával és mehetnek a sütőbe. Kb. 20 perc alatt elkészülnek. Én a sütéshez tettem a sütő aljába egy vízzel teli kis tűzálló edénykét.
Frissen a legfinomabb, jó puha a tésztája.
További ötletek reggelizőasztalra:
almás palacsinta
banános palacsinta
diós koszorú
majonézes márványsajtkrém
túrós kenőke
Megosztás
Húgom nemrég Németországban járt. Elláttam hát egy gondosan összeállított szakácskönyv-kívánságlistával, hogy ha lesz szabadideje, gondoljon megszállott nővérére. Ideje szerencsére volt, a listáról persze semmi nem volt épp kapható. Azt sejtette, hogy üres kézzel nem jöhet (ismer engem), feltalálta hát magát és a képen látható együttest válogatta össze nekem.
Nagyon örültem a kincseknek, a gyerekszakácskönyv különösen tetszik, az ismerkedést viszont az indiaival kezdtem. Szeretem ezt a sorozatot, nálunk a Holló és társa kiadásában jelennek meg kötetek belőle. Az első recept következik most, amit kipróbáltam, egy indiai desszert, nevezetesen a Kelapura névre hallgató banános palacsinta.

Hozzávalók (12 kisméretű palacsintához):
7,5 dkg liszt
7,5 dkg rizsliszt
2 dl kókusztej
1 dl tej
3 ek. kristálycukor
2 zöld kardamom összetört magja
só
2 kisebb érett banán
2 ek. citromlé
A kétféle lisztet a folyadékokkal, a cukorral, a sóval és a kardamommal egy kézi habverő segítségével csomómentesre keverjük. Tejszín sűrűségű palacsintatészta lesz az eredmény. A banánokat meghámozzuk, felkarikázzuk, citromlével meglocsoljuk. Rövid pihenő után a tésztából kb. fél merőkanálnyi adagot teszünk egy vékonyan kiolajozott, felforrósított teflon serpenyőbe, ráhelyezünk 3-4 karika banánt. Mikor megsült az egyik oldala, ügyesen megfordítjuk és a másik oldalt is aranybarnára sütjük. A banánok hajlamosak kicsit letapadni. Mikor kész, egy tányérra szedjük. Még melegen tálaljuk, esetleg megszórhatjuk cukorral.
Megjegyzés:
Nem kaptam dobozos kókusztejet, ezért kénytelen voltam porból kikeverni. Nem tudom, van-e különbség, legközelebb letesztelem.
A rizsliszt vásárlásánál óvatosnak kell lenni, úgy látom, elég rövid a szavatossága, az első helyen, ahol néztem, épp aznap járt le, de még vígan kint figyeltek a polcon, persze teljes áron.
A kardamom nekem nem a kedvencem, aki nem szereti, nyugodtan hagyja el, ez a két szem egyébként nem domináns.
A recept Tanja Dusy Indisch kochen című könyvéből származik.
Megosztás
Marmalade-tól kaptam a fülest, hogy a májusi Príma konyha magazin tartogat számomra is meglepetéseket. Az Olvasóink küldték rovatban ugyanis gyanúsan ismerős receptekre bukkant. Még aznap gyorsan be is szereztem egy példányt, és izgatottan lapoztam a 30. oldalra. Hát valóban ott figyeltek a szezámos-mézes csirkecsíkjaim pirított tésztával, a másik oldalon meg a fekete fényes csirkém ragyogott (hogy milyen társaságban, arról számoljon be Marmalade). Na jó, nem saját receptjeim, a forrásokat meg is jelöltem anno, csak módosítgattam őket, és itt bizony az én változtatásaimmal szerepeltek. Ambivalens érzéseim vannak az esettel kapcsolatban, egyrészről a beküldő, Nyuszicoma esetleg utalhatott volna a lelőhelyre, de ha úgy veszem, hogy a kedvenc receptjeit küldte be, akkor meg vállon veregetem magam és örülök a sikernek. Mindenesetre érdekes eset... Ti mit gondoltok?
Valami tartalmas, de gyors és egyszerű vacsorára vágytam, lehetőleg husival. Felütöttem hát a kicsit méltatlanul elhanyagolt Nélkülözhetetlen Tésztakönyvemet, és az alábbi finomságon akadt meg a szemem. Sejtettem, hogy nagy rizikót nem vállalok vele, a körte-márványsajt-csirkemell trió már sokszor, sok helyen bizonyított. A mennyiségeken helyenként változtattam, és mandula helyett diót alkalmaztam, ami szerintem a fent említett triumvirátushoz jobban is passzol.
Hozzávalók:
30 dkg tészta (pl. penne)
1 csirkemellfilé
só
frissen őrölt fekete bors
3 érett körte
10 dkg puha márványsajt
1 pohár tejföl
5 szál újhagyma
2 ek. dió
3 ek. hideg víz
Nagy fazék sós, forrásban lévő vízben al dentére főzzük a tésztát. Leszűrjük, hideg víz alatt leöblítjük, lecsepegtetjük, hűlni hagyjuk.
A csirkemellet 4 vékony szeletre vágjuk, kiklopfoljuk, sóval, frissen őrölt fekete borssal bedörzsöljük és kevés olajon teflon serpenyőben megsütjük. Ha kihűlt, vékony cafatokra szedjük.
A körtéket félbevágjuk, magházukat kivágjuk, meghámozzuk, majd kis kockákra vágjuk. Az újhagymákat is felaprítjuk, a diót kis darabokra vágjuk és serpenyőben olaj nélkül megpirítjuk.
A márványsajtot botmixerrel sima krémmé keverjük a tejföllel, a vízzel, és némi fekete borssal.
A tésztát, husit, körtét, hagymát és diót egy nagy tálban összeforgatjuk, tetejére csorgatjuk a sajtkrémet és összekeverjük. Behűtjük és elégedetten megesszük.
Megosztás
Nézegettem a német foodblogokat, és a következő Blog-Eventekre lettem figyelmes:
Most zárult a tej napja alkalmából rendezett receptverseny, ez alkalomból változatos tejes ételeket találhattok itt.
A vállalkozókedvűek még részt vehetnek a következő rendezvényen, téma: Antipasti, Tapas, Mezze.
A leadási határidő: május 15. 24:00.
A német gasztroblogok egyébként ezzel a fordulóval ünneplik a saját VKF-ük 2. évfordulóját. Az eddigi fordulók összefoglalóit összegyűjtve megtaláljátok ezen az oldalon.
Vendégségbe mentünk vasárnap, keresztfiam szülinapját ünnepeltük egy grillparti keretében. Mindenki vitt valami finomat, én természetesen a sütikészítést vállaltam magamra. Valami könnyű gyümölcsöset kerestem, így jutott eszembe ez a recept, amit már egyszer nyáron kipróbáltam. Akkor friss meggyel és lepényformátumban készült, most mirelit játszott és kerek kapcsos tortaforma a szülinap kedvéért. Ebből adódott a különbség, az első próba nekem anno jobban ízlett, most kicsit túl vastag lett a tészta, és akkor szerintem savanykásabb volt a meggy. De maga a recept jó, csak javasolt egy nagyobb tepsiben sütni.

Hozzávalók:
A morzsához:
15 dkg hideg vaj
20 dkg liszt
12 dkg cukor
csipet só
1 tk fahéj
Tölteléknek:
1 kg magozott meggy
A tésztához:
15 dkg puha vaj
10 dkg cukor
3 nagy tojás
1 citrom reszelt héja
csipet só
37,5 dkg liszt
3 tk. sütőpor
1 dl tej
A morzsához a hozzávalókat egy tálba tesszük és kézzel összemorzsoljuk, míg közepes morzsákat nem kapunk.
A sütőt előmelegítjük a recept szerint 200 fokra (légkeverésesben 180), szerintem kevesebb is elég, a tepsit papírral kibéleljük vagy kivajazzuk, -lisztezzük.
A tésztához a vajat habosra keverjük a cukorral, egyenként hozzáadjuk a tojásokat, majd a citromhéjat és a sót. A lisztet elkeverjük a sütőporral és a tejjel felváltva a masszához adjuk. A tésztának nehéznek kell lennie, akkor jó, ha a habverőket megemelve lassan leszakad róluk.
Ekkor tepsibe öntjük, egy spatulával elsimítjuk, elrendezzük rajta a jól lecsepegtetett meggyeket, majd rámorzsoljuk a morzsatésztát. Mehet a sütőbe a középső rácsra kb. 35 percre. Akkor jó, ha kicsit megemelkedik és megbarnul (+tűpróba). A tortaformában sokkal tovább kellett sütni a tészta vastagsága miatt.
Legközelebb egy kis citromlevet is fogok bele tenni az erőteljesebb citromíz kedvéért.
A recept a Schinharl-Dickhaut-féle A sütés alapkönyvéből származik.
Megosztás
Említettem, hogy néhány szál rebarbarát is kaptam ajándékba a héten. Ez hozott a leginkább lázba, mert még soha nem ettem, pláne nem készítettem. Sütit nem akartam sütni, mostanában eleget sütöttem, inkább valami könnyűre vágytam. Megint egy német oldalon találtam meg a megoldást, a Rhabarbergrütze rezeptjét. A Rote Grützéről már írt korábban Chili és Vanília, ez annak a gelb, azaz sárga változata. A Grützék eredetileg gyümölcsös gabonakásák, később kezdték használni a gabona helyett a keményítőt sűrítőanyagként, így nyerte el mai formáját a recept. Minden Grütze alapja a gyümölcs (egy színből készítik, eszerint lehet rot (piros), gelb (sárga) és grün (zöld)), melyet némi folyadékkal és cukorral felfőznek és keményítővel sűrítenek. Az én Grützém rebarbarából és almából készült. Többféle felhasználási módját is teszteltem, melegen vajjal megkent pirítósra halmoztam, finom volt, palacsintába töltöttem, szintén finom, és hidegen is ettük, úgy sem rossz, de elég savanykás, ezért jobban érvényesül valami más íz társaságában.
Hozzávalók:
1/2 kg rebarbara
1/2 kg alma
1 citrom reszelt héja
7 dkg cukor
60 ml almalé
5 dkg keményítő
Az almát és a rebarbarát megmossuk, meghámozzuk, kisebb kockákra vágjuk. Összeforgatjuk a citromhéjjal és a cukorral, 15 percig állni hagyjuk. Az almalevet egy fazékba öntjük, felforraljuk. Beletesszük a gyümölcskeveréket, és addig főzzük, míg meg nem puhul. Az almák egy részét fakanállal szét is nyomkodhatjuk, pépesíthetjük.
A keményítőt kevés hideg vízzel csomómentesre elkeverjük, majd a gyümölcshöz adjuk. Kicsit még főzzük, amíg be nem sűrűsödik (hűlés közben is fog még sűrűsödni). Melegen is tálalhatjuk például palacsintába töltve, vagy kihűtjük és tejszínhabbal, vaníliakrémmel kínáljuk.
Megosztás
Hozzávalók:
1 fej kínai kel
15 dkg füstölt sajt (pl. Karaván)
1 csomó újhagyma vagy 1 szál póré
fél üveg majonéz
1-2 pohár natúr joghurt vagy tejföl
ízlés szerint só, mustár, porcukor, citromlé
A kínai kelt leveleire bontjuk, átvizsgáljuk, nincs-e rajta nem odavaló dolog :), majd kivágjuk ék alakban minden levél torzsáját. Az így kapott leveleket alaposan megmossuk, lerázogatjuk róluk a vizet és kiterítjük őket egy tiszta konyharuhára szikkadni. Amíg száradnak, felkockázzuk a sajtot, felaprítjuk a hagymát, a majonézt meg kikeverjük a joghurttal/tejföllel, vagy felesben mindkettővel és ízlés szerint ízesítjük a megadott eszközökkel (só, porcukor stb). A száraz kelleveleket 3-4 cm hosszú, keskeny csíkokra vágjuk, összekeverjük a sajttal, meg a hagymával és rázuttyintjuk a felhígított majonézt, majd összeforgatjuk és behűtjük. Ne ijedjünk meg a nagy mennyiségű levéltől, a dresszingben összeesnek. Nagyon finom saláta, mi sültek mellé szoktuk enni.
Megosztás
Bevált receptek. Meg egyebek, ahogy anyósom mondaná.




Adatvédelem | Szerzői jogok és felhasználási feltételek |
Médiaajánlat
© kicsi Vú & Patrik 2007-2010