Családi örökség a recept, amint azt az elnevezésből is sejteni lehet. Nagymamámnak voltak ilyen szép szavai, melyeket mi már csak olyan jelzős szerkezetekben használunk, mint a fenti és a tepszis csirke például. Ő még a tepszit zsírozta ki, nem a tepsit, ha maradt egy kis forralt tej, azt pentyába tette, esetleg miscsicskába. Őszintén szólva nem tudom, mi a kettő között a különbség, de mindkettő valami tálkaféle. Szerettem ezeket a furcsa szavakat, ma már tudom, egy részük egyértelműen tót származék.
Férjem és sógorom persze jókat derülnek szóhasználatunkon, és olykor heves viták alakulnak ki, például akörül, hogy létezik-e sikárkefe, vagy a mi családunk fantáziál róla.:) Utánanéztem egyébként, természetesen létezik, a katonai szleng használja (meg mi :), súrolókefét jelent.
Férjem által is bővült egyébként a szókincsem, náluk tanultam meg, hogy a húslevesbe szerintük  szlizsit  (gyufaszáltészta) kell tenni  (szerintem cérnametéltet), a bablevesbe meg haluskát, azaz krumpligombócot.

Hozzávalók:

burgonya
(lángolt) kolbász
szalonna

Mennyiséget nem adok meg, mindenkinek az ízlésére-igényeire bízom. A lényeg, hogy a krumplit meghámozzuk, felkarikázzuk. Egy tepsi aljára egyenletesen elosztunk  kis szalonnadarabokat, majd ráhelyezzük a krumplikarikákat, és kolbászdarabkákat szórunk rájuk. Sózzuk, kicsit összeforgatjuk, és mehet is a sütőbe. 180 fokon addig sütjük, amíg a krumpli meg nem puhul és pirulni nem kezd. Sütés közben időnként át kell forgatni, hogy mindenhol érje a kisült zsír a krumplit. Tálalás előtt kicsit lecsorgathatjuk róla a zsírt (felpolcoljuk a “tepszi” egyik végét).
Kenyérrel és csemege uborkával szoktuk enni. Gyors, ízletes ebéd vagy vacsora.

Helyesbítés: Kaptam a fejemre, a szlizsi az a cérnametélt, nem a gyufaszál.:)