Indiai vajas csirke Actifryban

A nem száz százalékos szamósza után fájó szívvel ugyan, de levontam a konzekvenciát és az indiai konyha snackjei felől elmozdultam a főételek irányába. Közben még tettem egy kitérőt és rántott hagymakarikákkal is próbálkoztam, ízre mondhatom, hogy sikerrel, látványra kicsit ziláltak lettek. Vendég elé nem tenném, de itthoni fogyasztásra teljesen alkalmas volt. Tervben vannak még a rántott sajtfalatok is, mert hagyományos módon azt sem készítek, pedig lenne rá igény.
Szóval az indiai receptuniverzumból egyik nagy kedvencemre, az Orienten már korábban posztolt butter chickenre (murg makhani) esett a választás. Nagy élvezet volt nézni, hogy miután két lépésben mindent  összeöntöttem, a gép dolgozott helyettem. A legmegnyugtatóbb a komótosan mozgó keverőkar, ami biztosítja, hogy ne égjen le semmi és egyenletesen süljön minden egység. Míg a rizs megfőtt, elkészült a csirke is, én meg közben intézhettem egyéb dolgaimat.

Hozzávalók 4 személyre:

1 kisebb csirkemellfilé falatnyi kockákra vágva

A páchoz:
400 gr natúr joghurt
3 gerezd fokhagyma
2 cm gyömbér
1/2 tk. őrölt pirospaprika
1/2 tk. garam masala
1 tk. só
1/4 tk. őrölt szegfűszeg
1/4 tk. őrölt kurkuma
1/4 tk. őrölt koriandermag
1/4 tk. őrölt fahéj
1/4 tk. őrölt kardamom

1 doboz hámozott paradicsomkonzerv
1/2 tk. szárított görögszénalevél
1/2 tk. őrölt pirospaprika
só
8 dkg hideg édes tejszínvaj
1-2 dl tejszín

A páchoz a gyömbért és a fokhagymát meghámoztam és késsel felaprítottam.Belekevertem a joghurtba, hozzáadtam a fűszereket, jól elkevertem. Egy fedeles műanyag dobozba beleraktam a húsdarabokat, nyakon öntöttem a páccal és minimum 1 órán át (de inkább egy éjszakán át) hűtőben érleltem.

Utána belezuttyintottam az egészet az Actifryba, meglocsoltam egy kanál olajjal és 20 percig hőkezeltem benne.

Közben a görögszénalevelet  egy mozsárban porrá zúztam. Mikor már a hús láthatóan szépen kifehéredett, itt-ott pirulni kezdett a széle, ráöntöttem a hámozott paradicsomot, megsóztam, megszórtam a görögszénalevéllel és a pirospaprikával, és 6 percig actifry-oztam. Ezután hozzáadtam  a nagyobb darabokra vágott hideg vajat, a tejszínt és még 6 percre bekapcsoltam a gépet. (A tejszín mennyiségével ízlés szerint szabályozható a szósz sűrűsége.)
Főtt illatos jázmin rizzsel tálaltam.

A Tefal és az Essencia Főzőiskola támogatásával.

Mesterszakács - rákattantam!

Az első Megasztár óta nem mozgatott meg így tévéműsor, mint most a Mesterszakács a Viasat3-on. Mondjuk az igaz, hogy mióta Panni megszületett (több, mint 3 éve), szinte egyáltalán nem tévézünk. Most megtört a jég: hétfőtől csütörtökig ott gubbasztok a képernyő előtt 19:40-től egy fél óra erejéig.
És hogy mi a véleményem róla, itt elolvashatjátok.

Actifry a konyhámban

Bár még nem szóltam róla, én is részt veszek az Actifry-projektben. Az Essencia főzőiskola és a Tefal közös akciójának keretében én a pároló edény és az Actifry közül az utóbbit választottam. Ezzel elvállaltam, hogy egy hónapig birtokolom a gépet és kísérletezek vele rendületlenül. November végén pedig összegyűlűnk majd a résztvevő bloggerekkel és mindenki főz valami finomat a gépén.

Azt már többször hangoztattam, hogy olajparám van, azaz ódzkodom a bő olajban sütéstől, nem is az egészségvédelmi szempontok, inkább a macera miatt. Megörültem hát az Actifrynak, ez majd megoldja a fáradt olaj-problémámat és talán indiai snackeket is süthetek végre.

Az ismerkedést apró lépésekben hajtottam végre:

1. próba: a sült krumpli teszt – csatlakozom a többi gasztroblogger véleményéhez, valóban kiváló sült krumpli süthető benne mindössze 1-2 evőkanál  olaj felhasználásával. Panni is nagy fogyasztó, így örültünk az eredménynek.

A második próba előtt vendégségben voltunk egy kedves ismerős házaspárnál, akik isteni tintahallal és fokhagymás-tejfölös busával vártak. A tintahalra annyira rákattantunk, hogy ez irányt szabott a következő kísérletnek.

2. próba: fagyasztott panírozott tintahalkarikák – szupergyors és finom ebéd lett egy rohanós hétvégi napon.

Ekkor már kezdett bűntudatom lenni, hogy még sehol egy egyedi fejlesztésű recept, viszont határozottan élveztük az Actifry nyújtotta előnyöket: gyors, tiszta munka, kevés előkészület, semmi olajszag – időhiány esetén életet ment.

Nagyon szeretem a rántott gombát, de talán ha egyszer sütöttem otthon, mióta önálló háztartást vezetek. Így adta magát, hogy végre kipróbáljam- szintén egy rohanós nap gyors vacsorájaként.

3. próba: kakukkfüves rántott gombafejek – Pannival gyorsan bepaníroztuk a gombákat (a kisebb fejek alkalmasabbak a gépi sütéshez), friss kakukkfüvet is morzsoltunk a zsemlemorzsához. A többi már a gép dolga volt: kb. 12 perc alatt elkészültek az illatos – ropogós gombafejek.

Ezen a ponton úgy éreztem, eljött az indiai snackek ideje: választásom a szamószára esett. Bár féltem tőle, hogy a kis háromszög alakú töltött tésztabatyuk esetleg összetörnek a gép amúgy lassú keverőkarja alatt, de reménykedtem.

4. próba: szamósza (fűszeres krumplival és zöldborsóval töltött tésztabatyu) – a batyuk kicsit eldeformálódtak a keverés alatt, de ami nagyobb baj, hogy a tészta nem lett ropogós. Nem lett rossz, de nem voltam teljesen elégedett vele.

5. próba: sült alma és szőlő mozarellával – megint vacsoraidőben kaptam elő a gépet, és a hűtőben lapuló mozarella mellé készítettem vele gyors köretet. Az eredmény nagyon finom lett.

Sült gyümölcsök mozarellával

Hozzávalók:

4 alma
2 marék szőlőszem
kakukkfűlevelek (opcionális)
1 ek. olívaolaj

A tálaláshoz: mozarellaszeletek

Az almákat megmostam, kimagoztam, cikkekre vágtam. Szárazra törölgettem őket, majd beleszórtam az Actifryba. Rászórtam a megmosott szőlőszemeket és a lemorzsolt kakukkfűlevelet, meglocsoltam az olívaolajjal és bekapcsoltam a gépet. 12 perc alatt elkészült. Egy nagy tálra szedtem, szeletekre vágott mozarellát kínáltam mellé.  

Ez a jelenlegi állás, november végéig még tovább folynak a kísérletek a Tefal és az Essencia főzőiskola támogatásával.

Kefíres palacsinta áfonyával

A palacsinták iránti szerelmem továbbra is olthatatlan. Lehet, hogy ebbe az is belejátszik, hogy ez az egyetlen étel (na meg a tejbegríz), ami Panninál is mindig sikert arat. Már annyiféle változatát kipróbáltam, hogy simán elélnénk egy hónapig csak palacsintán. Legutóbb szezonvégi áfonyából sütöttem klasszikus amerikai buttermilk pancake-et, igaz író hiányában kaukázusi kefírrel. Friss helyett lecsöpögtetett mirelit gyümölcsből is biztosan működik. A bogyókat bele lehet forgatni a tésztába is, de közvetlenül a sülő palacsintákra szórva egyenletesebb az eloszlásuk.

Hozzávalók:

30 dkg áfonya
3 ek. vaj megolvasztva
2 tojás
1 ek. cukor
csipet só
2,5 dl kaukázusi kefír
15 dkg liszt átszitálva
2 csapott tk. sütőpor
kevés olaj a sütéshez

Az áfonyát megmostam, lecsepegtettem. A tojásokat kézi habverővel jól elkevertem a cukorral és a sóval. Hozzáadtam a megolvasztott, de kihűtött vajat és a kefír egy részét. Jól elkevertem, majd fokozatosan adagoltam bele a sütőporos lisztet és a maradék kefírt. Jó sűrű tészta lett az eredmény.
Kb. fél órát állni hagytam, majd egy-egy adagot kiolajozott palacsintasütőbe mertem, megszórtam áfonyával és közepes lángon mindkét oldalát megsütöttem.
Juharsziruppal, vaníliafagyival az igazi.

Itt a Gasztrotipp!

Csokis-datolyás golyók

Húsgolyó után datolyagolyó. Megint brunchra vártunk vendégeket és a sós falatok mellé akartam valami édeset is. Doctor Peppernél találtam rá az alapreceptre, amit kicsit felturbóztam némi étcsokival – a datolyának csak javára válhat. Annyira ízlett, hogy a kimaradt töltelék hasznosítására második adag is készült délután.
A büféasztalon volt végül focaccia és grissini, sima és zöld borsos camembert,  fekete-erdei sonka és pisztáciás baromfifelvágott, mellé koktélparadicsom.

Hozzávalók 16 golyóhoz:

A tésztához:

7,5 dkg vaj kockákban
17,5 dkg liszt átszitálva
1 tk. házi vaníliás cukor
3 ek. hideg víz

A töltelékhez:

5 dkg aszalt datolya
kb. 3 dkg étcsoki felaprítva
2 ek. konyak
fél deci forró víz

porcukor a hengergetéshez

A sütőt előmelegítjük 180 fokra.
A töltelékhez a datolyát kimagozzuk, kis darabokra vágjuk.Egy kis tálkában leöntjük a forró vízzel és a konyakkal és állni hagyjuk. Később hozzákeverjük a csokidarabokat is. (Leszűrni nem kell.)

A tésztához valókat kézzel összegyúrjuk, nagy gombócot formázunk belőle és 16 egyenlő részre vágjuk. Az egyes darabokból golyókat formálunk, nyújtófával kinyújtjuk, kb. fél teáskanál tölteléket teszünk a közepébe és ráhajtogatjuk a tésztát, a repedéseket elsimítjuk és sima golyóvá hengergetjük az egészet.
Sütőpapírral bélelt tepsire sorakoztatjuk a golyókat, villával megszurkáljuk és 180 fokon kb. 15 perc alatt megsütjük. Mikor kihűlt, porcukorba hempergetjük.

Svéd húsgolyók fahéjas-kardamomos szilvamártással

Kezdek felpörögni, most épp a szilva mint alapanyag csípődött be, így a sokak által imádott Ikea-food, a köttbullar mellé nem autentikus vörösáfonyaszószt készítettem, hanem „magyarosan” szilvaszószt. Azért utalásképpen a svéd konyhára kardamomot is tettem a szószba. Jó kis páros lett ez így, ha nem lenne ilyen türelemjáték a húsgolyósütés, biztos gyakran csinálnék. Így megmarad kivételes alkalmakra.

Hozzávalók 40 darab kis húsgolyóhoz:

30 dkg darált sertéshús
30 dkg darált marhahús
3 szelet szikkadt kenyér
2 dl langyos tej
1 vöröshagyma
1 gerezd fokhagyma
1 tojás
kb. 1,5 csapott teáskanál só
frissen őrölt bors

kevés olaj a sütéshez

A szilvaszószhoz:

6-8 szem szilva
kevés juharszirup
fél tk. őrölt fahéj
fél tk. őrölt kardamom

A hagymákat megtisztítottam, apróra vágtam. A kenyeret kockákra vágtam, beáztattam a tejbe, majd egy nagy tálba raktam, de előtte kinyomkodtam belőle a tejet. Ment bele az elhabart tojás és a kétféle darálthús meg a hagymák. Megsóztam, megborsoztam a masszát és kézzel jól elkevertem. Vizes kézzel kis gombócokat formáztam belőle, kevés lisztben megforgattam, leráztam róla a felesleges lisztet és egy tálra tettem.
Egy nagy teflon serpenyő aljába kevés olajat öntöttem (kb. fél cm vastagon), felhevítettem és több adagban mérsékelt lángon kisütöttem benne a húsgolyókat (türelmesnek kell lenni, közben forgatni őket, hogy mindenütt átsüljenek).

Közben előkészítettem a szilvát: megmostam, kimagoztam, kisebb darabokra vágtam. Egy kis lábas aljára szórtam, kevés juharsziruppal meglocsoltam, megfűszereztem, majd kis lángon, fedő alatt megpároltam. Utána botmixerrel pürésítettem.

A húsgolyókat a mártással és krumplipürével tálaltam.

Szilvás cobbler

Ha valaki a ritka posztok láttán arra a következtetésre jut, hogy mostanában nem nagyon eszem, nem jár messze az igazságtól. Az ősz beköszöntével az is kiderül, hogy ez a szokásos nyári, konyhai apátiám volt csak, vagy súlyosabb a helyzet. Az őszt egyébként szeretem, jólesik megint tartalmas, meleg ételeket főzni. Első őszi próbálkozásom ez a cobbler, ami tésztájában nem a klasszikus morzsolható cobblertészta, inkább a tejes pite állagához hasonlít, mindenesetre nagyon finom. Ja és a kedvéért még egy szép kerámia sütőformát is beszereztem az Ikeából, hogy jól tudjam fotózni. És ha már ott jártam, a kekszkiszúró-gyűjteményemet is gyarapítottam néhány állatkával (rénszarvas, mókus, süni és társai).

Hozzávalók:

50 dkg szilva
2 tojás
6 dkg cukor
3 dkg liszt
3 dkg étkezési keményítő
1 csapott tk. sütőpor
csipet só
6 ek. tejszín
6 ek. olaj

kevés vaj a tepsi kikenéséhez

A szilvákat megmostam, kimagoztam. Egy szép kerámiaformát kivajaztam és szorosan egymás mellé leraktam bele a szilvákat a vágott felükkel felfelé.

A lisztet, a keményítőt, a sót és a sütőport egy tálba szitáltam. A tojásokat a cukorral robotgéppel 4-5 perc alatt habosra kevertem, majd több részletben belekanalaztam a lisztet, majd az olajat és a tejszínt.
Az így kapott tésztával nyakon öntöttem a szilvákat, majd előmelegített sütőben légkeveréssel 150 fokon kb. 50 perc alatt megsütöttem (tűpróba). (Ha nagyon pirulna, takarjuk le sütőpapírral)

Porcukorral megszórva melegen vagy langyosan tálalhatjuk. Magában is nagyon finom, vaníliafagyival még ütősebb.

Forrás: Lecker 2008/9.

Kakaós piskótarolád piszkedzsemmel

Lassan lendülök csak bele a rendszeres konyhai tevékenységbe, de szerencsére az augusztusi családi szüli- és névnapok finom kényszerítő erőként hatnak. Azért mégis ellenállok egy kicsit, és nem csinálok klasszikus szülinapi tortákat, csak könnyebb (és gyorsabb) sütiket. Az egyik ilyen alternatív torta volt ez a piskótarolád, mely még apukám elismerését is kivívta, pedig ő nem az a sütis fajta.

Hozzávalók:

A piskótához:

6 tojás szétválasztva
15 dkg cukor (7,5 dkg+7,5 dkg)
5 dkg cukrozatlan kakaópor

A töltelékhez:

1 kisebb üveg kivis piszkedzsem

A sütőt előmelegítettem 170 fokra, sütőpapírral kibéleltem egy tepsit.

A tésztához szétválasztottam a tojásokat. A fehérjéből két menetben habot vertem: először csak egy lágyat, aztán apránként beleszórva a cukor felét (7,5 dkg) tovább vertem, míg kemény és fényes lett.

A sárgájákhoz hozzáadtam a maradék cukrot és robotgéppel 5 perc alatt habosra vertem, majd hozzászitáltam a kakaóport és jól elvegyítettem.

Ekkor egy keverőlapáttal óvatosan beleforgattam a felvert fehérjét és a masszát egy habkártyával egyenletesen elterítettem a sütőpapíron téglalap alakban.

170 fokon légkeveréssel kb. 15 perc alatt készre sütöttem, majd azon melegében átraktam egy nedves konyharuhára, a sütőpapírt lehúztam róla, majd megkentem a dzsemmel és a hosszabb oldala felől feltekertem. Így hagytam kihűlni, tálaláskor megszórtam porcukorral és felszeleteltem.

Stahl Judit Csokis piskótaroládja alapján a Gyors édességekből.

Eltűntem – megkerültem

Hazajöttünk a balatoni nyaralásból, ahol nagyon belejöttem a nemfőzésbe, és teljesen rákattantam a szepezdi strandbüfé hamburgerére: négy egymást követő este is az volt a vacsorám és hogy őszinte legyek, még most sem unnám. Nem gondoltam, hogy a McDonalds hamburgereinél is van addiktívabb, ha legközelebb várandós leszek, már nem a McChicken után fogok ácsingózni, az tuti.
Ennél szofisztikáltabb kulináris élményünk nem is nagyon volt, hambin és nutellás palacsintán éltünk egy hétig.:) Viszont jártunk két izgalmas piacon is: a tapolcai ócskapiacon, ahol német könyvekkel lettem gazdagabb (a Nem kell mindig kaviár német kiadásával például), meg vettem néhány kis edényt fotózáshoz. A káptalantóti Liliomkertben vasárnaponként üzemelő (bio)piacon pedig ettünk szamószát, ittunk piros bodzaszörpöt és vettem egy kis üveg rebarbaralekvárt is (nem volt könnyű a sokféle lekvár közül választani).
A főzésbe kicsit nehezen lendülök bele, de tegnap már aktív  voltam: pezsgős-tonhalas spagetti és fehércsokis szedertorta készült a vendégeknek...